Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

A mi osztályunkban testtant tanított. Valamit ehhez is értett. Személyes kapcsolatot senkivel nem keresett. Fejeink felett valahogy elnézett. Nevünket sem ismerte kívülről. Erről a Nagy Sándorról, a volt komáromi igazgatóról mindenki tudta, hogy a kommunista párt tagja. Már csak ezért is óvatosan viselked­tünk vele szemben. Aztán az is kérdés, hogy ez a Nagy Sándor meggyőződéses kommunista volt e, vagy csak megjátszotta magát. Tudomá­som szerint sem a tanári karban, sem a növen­dékek körében senkinek kellemetlenséget nem okozott. Egyik legbeképzeltebb tanárunk már évek óta a képzőben tanított. Mi csak másodikban kaptuk egy rövid időre, még Nagy Sándor előtt testtan tanárnak,. Bulla Andornak hívták. Igen jól tanított, de bennünket nagyon lekezelt. Va­lójában közgazdász volt. A diákokat lenézte. Ha valakire megharagudott és meg akarta büntetni, azt a szadista módszert alkalmazta, hogy addig feleltette, míg sikerült beszedetni. Bulla Andor szintén nagy magyarnak kép­zelte magát. Jó katolikus is volt és dr. Csertő Antallal jól megértették egymást. Egy alka­lommal az utcán megállított és a maga gúnyos módján egy beszélgetést kezdett velem. Vala­hogy így: — Maga is azt gondolja, hogy az amerikaiak majd idejönnek és a nyomorból kisegítik?- Ezt én nem gondolom. De ha így lenne, annak a tanár úr is örülne — válaszoltam teljes nyíltsággal, hiszen tudtam róla, hogy csak megjátssza magát. — Aztán szeretne az országból kiszökni, ugye? — folytatta. — Ha módom lenne rá, igen. De nincs. — Aztán mit tudna külföldön csinálni? — Azt hiszem többet, mint itthon. — Maguk álmodozók — fejezte be a mon- dókáját. Egyszer ez a Bulla Andor rám és még három osztálytársamra nagyon megharagudott. Fogal­mam sincs, hogy mit csináltunk, de biztosak lehettünk, hogy az óráján beszedet bennünket. De erre egyszerűen nem kerülhetett sor. Az történt, hogy a város főterén, mikor az ételhor­dóval mentem Hörcsöki atya vacsoráját vinni, egy szovjet tehergépkocsi elütött. Egy bencés diák volt velem. O még kiáltott is: — Tibi. vigyázz! Mélyen elgondolkodhattam, mert én semmit nem vettem észre. Az orosz autó fellökött. Arc­cal a földre estem. Egyik fogamból egy darab letörött. Az ételhordó a kezemből kirepült. Hörcsöki atya aznap este vacsora nélkül maradt. Az arcom vérzett és mindenki, aki látott, megijedt tőlem. Néhány napig lázas beteg vol­tam. Az iskolaorvos, dr. Kőibe Lajos megvizs­gált és ,.macskakaparás"-ról beszélt. A kedves­nővérek betegségem alatt többször is megláto­gattak, és ajándékokkal halmoztak el. Utólag meg kellett vallanom, hogy nem a szovjet kocsivezető volt a hibás, hanem én. Mé­gis mindenki az orosz katonát hibáztatta. Pedig ő csak egy szabálytalanságot követett el. Nem állt meg, hanem tovább robogott. Fraknói Vilmos Székesfehérvárra került a főigazgatósághoz. Azt hitte ez az előléptetés végleges is marad. Két évvel később, az iskola- szervezés teljes (kommunista) reformja után megint a pápai képző német tanára volt. Két éves távolléte alatt többen igyekeztek helyettesíteni. Először Biczók Ferenc jeleske­dett kevés sikerrel. Aztán Tölgyes neje próbálta igen rövid ideig a német órákat adni. O is ta­pasztalta, hogy ez nem is olyan egyszerű. Akkor kaptuk Mészáros Évát. egy 24 éves fiatal német szakos, csinos leányt. O a tárgyát ugyan kiválóan ismerte és oktatni is jól tudott, de nő létére sok baja volt a diákokkal. Abban az időben egy női tanerő a fiúiskolában nem volt olyan magától értendő. Óráit rendszeresen za­vartuk. Utólag nézve ez persze bárdolatlan volt, de akkor azt hittük, hogy így kell viselkednünk. Néhány hét vagy hónap után Andó .József lett végleges német tanárunk. Ó a polgári iskolából jött és igen büszke volt, hogy a képzőben tanít­hat. Jól és célszerűen tanított. A diákokhoz csaknem baráti kapcsolatot alakított ki. Néha még vitatkozni is leállt velünk. Főleg az akkori negyedévesek voltak hevesek. Egyszer a folyo­són hallottam őket Andóval feleselni: — Minek kell nekünk németül tanulni? — kérdezték. — Ha esetleg általános iskolában fognak ta­nítani, akkor németet is kell tanítaniuk — felelte Andó. — Akkor sincs szükségünk a németre. — Pedig egy idegen nyelv tudása hozzátar­tozik a műveltséghez. — Nekünk — mondta Simon Laci — a lé­nyeges tárgyakat kell tanulni. 282

Next

/
Oldalképek
Tartalom