Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

— Fs melyek azok? — akarta Andó tudni.

— Főleg a pedagógia. — felelte.

Frre az utolsó kitételre sok évvel később gyakran visszagondoltam, mikor magam is tanítottam Belgiumban. Nekem meg az volt a meggyőződésem, hogy a pedagógia a legfeleslegesebb tantárgy.

Andó amúgy vidám fiatalember volt. A növendékek németnyelv ellenes magatartásán nem nagyon hatódott meg. inkább nevetett rajtuk.

F.z az Andó kutyagumi helyett mindig gumi- kutyát mondott. Bámulatos rövid idő leforgása alatt, a háta mögött mindenki Gumikutyának nevezte.

Legjobb emberünk Hollódi (vagy Hollós?) lett. Igazi nevén senki sem beszélt róla. Mindenki X úrnak hívta. Szavajárása volt, mikor valamit fejtegetett vagy magyarázni akart:

— Már X-szer megmondtam.

X urat azt hiszem mindenki kedvelte, én meg főleg.

Történelmet és magyart tanított. Nemcsak jól oktatott, de egyenesen élvezetesen adta az anyagot. Még a kritikától sem zárkózott el. Nem sértődött meg és lehetett vele beszélni. Ha nem csalódom Jászberényből jött. Mivel én sokat vitatkoztam vele. elnevezett Pesti úrnak. A diákokat hamar átlátta, de mi is gyorsan megértettük X-urat. Ebben a kommunista uralmat előkészítő időben gyakran hangoztatta főelvét:

— Széllel szemben nem lehet okarinázni!

Ezt meg is értettük és túl kényes kérdéseket

nem tettünk fel neki. X-úr amúgy született diplomata is volt. Mikor a tánciskola tanfolyam indulóban volt. őt kérték meg, hogy a kedvesnővéreket meggyőzze arról, hogy ide a leányok is eljöhessenek. Ez akkor nem sikerült. De X- úrnak már a kezdeményezésért is hálásak voltak.

X-úrról sok pletyka kapott lábra. így többek között azt mesélték, hogy bár házas volt. azért a hölgyeket mégis szerette. Lehet, hogy igazuk volt. Az iskolában és az óráin semmi bántót vagy sértőt nem mondott vagy tett.

Néhány tanuló lemaradt. Mások érkeztek. Különösen két diákra emlékszem. Egyik Egyed Jóska volt. a másikat Vasadnak hívták Naponta valahonnan vidékről vonattal jöttek. Bejárók voltak. Főleg Egyed volt értelmes srác, de Vasalit talán még jobban szerettük. Ők az első évet Győrött végezték. Hogy miért változtattak iskolát, nem tudom.

Vasali egyszer csak elmaradt. Egyed Jóska egyedül jött.

— Mi van Vasalival? — kérdeztük.

— Beteg.

Milyen betegsége lehetett Vasalinak, nem tudom, de igen gyorsan végzett vele. Meghalt. Ez a fájdalmas hír valamennyiünket megdöbbentett. Ki gondol ebben a korban (16-17 évesek voltunk) a halálra? És ha gondolnak is a fiatalok a halálra, akkor a többiek jönnek számításba.

Biczók Ferenc osztályfőnök nagyon emberségesen mindenkit felszólított, hogy Vasali temetésére menjünk el. Azt hiszem nagyon kevesen voltak, akik nem jelentek meg. Előzőleg valakit még meg kellett bízni, hogy az osztály nevében búcsúbeszédet mondjon. Ezt a megtisztelő feladatot, ebben a korban legtöbben nem szívesen vállalják.

— Agotha, ugye te elvállalod a beszédet? — bíztattak fel.

— Persze hogy elmondom.

Kértem és kaptam is engedélyt, hogy a beszédre felkészüljek. Délután már mennünk is kellett. Tudom, hogy a szokásos beszédtémától eltértem. Főleg a hitről, az Isten szeretetéről. az örök életről és a világ múlandóságáról emlékeztem meg.

A faluba megérkezve Vasaliék házához siettünk. Az udvaron már sokan összegyűltek és igen szomorúan néztek egymásra. Valamennyien nem mentünk be. csak ketten. A nagy levertség mystériumát nem mertük megzavarni. Vasali fel volt ravatalozva. A rokonság ott állt körülötte. Tehetetlenségünket annyira éreztük, hogy szólni sem mertünk. Szegény szülők még elmesélték, hogy fiúk mennyire ragaszkodott fiatal életéhez.

A plébános atya a temetőben szép szertartást végzett. Meg nem tudnám mondani, hogy mit mondott. Biczók Ferenc is igyekezett valami vigasztalót mondani. A temetés után a plébános megköszönte, hogy eljöttünk búcsúzkodni. Az én beszédemet külön is megemlítette, mondván, hogy az örök életet nem felejtettem el kihangsúlyozni.

Ez a temetés olyan régen volt. Néha még visszagondolok rá. Azt hiszem, sok osztálytársam is elgondolkozott.

Utána megint tanulni kellett. Sőt. kitalálták azt a vidám viadalt, mely a pápai és kőszegi tanítóképző nívóját akarta összehasonlítani.

283