Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

Miklós dadogott. Sem a tanárok, sem a diákok nem húzták, inkább a lehető legnagyobb megértéssel támogatták.

A két Kovácsot és mindkét Németh Jóskát meg már esak azért is szerettem, mert rendszeresen megkínáltak, mikor anyukájuktól hazai érkezett.

Ezen a téren padtársam egyenesen kimagaslott. Svaslics Góbinak hívták. Papája molnár volt. Gyönyörű kenyeret és finom kolbászt hozott magával. A tüneményes táplálékot bizony szívesen megkóstoltam.

Szabó Laci és Szabó Sándor az iskola altisztjének: Szabó bácsinak voltak fiai. Evek - folyamán egy új tanár — miután a névsort áttekintette -— feltette a kérdést:

— Mondják, maguk ikrek?

— Nem — köpte be valaki — ökrök!

Akkor még úgy látszott, hogy az intézet egy

komoly nemzedék felnevelésében fog segédkezni.

Az első jelet egy más világ felé 1947. május I -jén vettem észre. Nekünk azt mondták, hogy a felvonuláson résztvenni mindenkinek kötelező. VIár akkor tudtam, hogy a május l-jei tüntetések a kommunizmus melletti kiállás jelei voltak. Egyszerűen otthon maradtam.

Az intézet vezetősége a dolgot másként látta. Biczók Ferenc osztályfőnök megkérdezte tőlem, miért nem jelentem meg a felvonuláson? Mikor a felelettel adós maradtam, megdorgált (tulajdonképpen nagyon finoman) és év végén magaviseletből kettest kaptam. Ettől kezdve magaviseletből én soha jobb jegyet nem tudtam elérni. Pedig soha semmi rosszat nem követtem el. Az igaz. hogy következetesen kiálltam felfogásom mellett, és ha kellett, a zsiványságot fennhangon is elismételtem.

* * *

2. .1 kommunizmus erősödése

Az iskolákban látszólag alig történt valami változás. A háttérben viszont már mindenre felkészülve a lecsapásra készen álltak a kommunisták.

Mikor a 2. osztályban kezdtünk, már a régi (és lényegében kijavított) tanítóképző épületében tanulhattunk. Ez mindenkinek, nekem is nagyon tetszett. A tanév kezdetén minden diáktól kértek 20 Ft-ot. Ez. mint mondták, a beíratásra és adminisztrációs költségekre kellett. Fájó szívvel ezt az összeget én is befizettem. Utólag tudtam meg, hogy a 20 Ft-ból csak 10 szolgált a beíratásra. a

másik 10 (többé-kevésbé) önkéntes adomány volt az intézet javára. Ezt én nem tudtam, de nem is akartam vállalni.

Osztályfőnöki órán teljesen nyíltan a közösség előtt felszólaltam:

— Osztályfőnök úr, nekünk azt mondták, hogy a beiratkozásra 20 Ft-ot kell fizetnünk és most kiderült, hogy ez csak 10 Ft-ba került.

— Igen — válaszolt Biczók Ferenc —- a 10 forinton felüli összeg az iskola javára van.

— Osztályfőnök úr én ezt a hozzájárulást nem tudom vállalni és követelem, hogy a 10 forintomat visszaadják.

— Garantálom magának Agotha — nézett rám sápadva a megdöbbenéstől Biczók — hogy a szünetben a pénzt visszakapja.

Többen is voltak, akik az iskolát egyáltalán nem akarták anyagilag támogatni. Valamit morogtak is, de nyíltan nem mertek tiltakozni. így az egyetlen én voltam, aki Biczók Ferenctől 10 Ft-ot valóban visszakapta. Persze diplomatiku- sabban is tiltakozhattam volna. Csendben is kérhettem volna a pénzt, magyarázattal, hogy mi otthon ínségben élünk. Viszont az intézet vezetőségének nem éppen egyenes követelése, felháborított.

Feltételezem, hogy ettől kezdve Biczók Ferenc szemében lázadó talán szemtelen diák lehettem. Ezt azonban nyíltan soha nem mutatta ki.

Az 1947-48-as tanévben néhány újabb tanerőt kaptunk.

Csonka Gyula helyett, a földrajzot dr. Barcsai Tibor tanította. Barcsai szovjet fogságból tért vissza. Aránylag még fiatal volt. Fogságáról soha nem beszélt. Komoly és igen jellemes embernek ismertem meg. O a földrajzot kellő szigorúsággal kezelte. Azt hiszem a mi osztályunk volt az utolsó, aki a Kárpátmedencét még mint egységet tanulta. Barcsainak — akit Bibének neveztünk — igen érdekes és furcsa módszere volt. A tananyagot teljes egészében tudni kellett. Állandóan feleltetett. Rövid kérdéseket tett fel és rögtön tudta, hogy a növendék tanult e vagy sem.

Ebben az évben került Komáromból, az ottani képzőből, egy bizonyos Nagy Sándor a pápai képzőhöz. Komáromban igazgatói minőségben szerepelt. Itt csak tanár volt. de igazgatói címét megtartotta. Igazgató úrnak szólítottuk. Néhány osztályban mennyiségtant tanított. Gyökvonás helyett, gyökérvonásról beszélt. Néhány nap múlva már mindenki Gyökérnek hívta.

281