Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás
Magyarra eleinte egy Orbán András nevű nyugdíjas tanár oktatott bennünket. Neveinket nem tudta (talán nem is akarta) megjegyezni. A diákokat körülírta: — Na maga. ott a Szent István képe alatt. Tőle két dolgot jegyeztem meg: nem szabad túl sok felesleges szót használni. Erre a következő példát adta: — E pohár szükségessége, feleslegesnek indokolható. Szöveget kívülről bemagolni helytelen. O a tanár a vonaton hallotta a magoló diákot: — A fény, a fény, a fény. A fény egyenes vonalban terjed. A fény egyenes vonalban terjed stb. Orbánt nagyon sajnáltuk, mikor egy időre el kellett mennie. Később — az iskolák államosítása után — ismét előkerült. A tanítóképzők életében a zenetanár jelentősége hihetetlenül fontos. Mikor Pápára kerültem. ezt a posztot Kalmár Márton töltötte be. O annyira tehetséges és finom ember volt, sajnos évközben áthelyezték Pestre. Helyébe egy ugyancsak tehetséges, Lomoschitz Pál nevű, hatalmas szál ember került. Az volt a szokása, ha valaki a zongorán tévesen játszott, azt az öklével ütötte. Aztán ez a zenetanár is eltűnt. Khcdl Zoltán (Muksó), aki már régebben az intézet ének- és zenetanára volt, szovjet hadifogságból tért vissza. Kis termetű emberke létére valahogy nem volt olyan nagy tekintélye, mint az előbb említett két zenésznek. Pedig rátarti egyén volt. Egy alkalommal valaki a diákok közül olyasmit próbált csinálni, amihez nem volt joga, Khell Zoltán mosolyogva ránézett (mert modora azért volt) és így szólt a tetteshez: — Majd ha maga is tanár lesz. A tanári kar gyenge példánya Csonka Gyula volt. Földrajzot tanított (ha tanított). Többször mesélte, hogy Szegeden Szentgyörgyi Albert segédtanára volt, ki tudja az igazságot? Sajnáltuk is meg nevettünk is rajta. Mindenki tudta róla, hogy szenvedélyesen iszákos ember. Jel- lemes felesége a gyerekekről kiválóan gondoskodott. Férjét is igyekezett támogatni, de kevés sikert ért el. Azt is mesélték, hogy Csonka Gyula érdekből lépett a kommunista pártba. Akik ezt hí- resztelték. azt is tudni vélték, hogy régebben a nyilasokkal cimboráit. Ha ez igaz, akkor szintén az érdek vezette. Fraknói Vilmos németet tanított. Heti 2 óra idegen nyelv oktatásával azt a szégyenletes helyzetet értük el. hogy saját magyar kulturális keretünkben mozogtunk. Fraknói kiváló német tanár volt, de csodákat nem tudott csinálni. Meg az akkori nyelvoktatás — mely főleg fordításból állt — a legrosszabb módszer volt egy idegen nyelv elsajátítására. Mivel én hazulról tudtam németül, osztálytársaimat szívesen segítettem. Egyszer még az is megtörtént 4. osztályban, hogy Svastics Gabi, aki dolgozatát rólam puskázta, nálam jobb eredményt ért el. Szegény Fraknói nem értette a dolgot. Amúgy a képző és gimnázium között éppen a nyelvek nem tudása, határozta meg a nagy különbséget. Talán ez volt az oka, hogy Csertő Antal olyan nagy megvetéssel nézett le a tanári karra. Pedig ezek az emberek és azok. akik idők folyamán még Pápára kerültek, saját területükön kifejezetten alkalmas és értékes szakemberek voltak. És a tanulók 1946-ban, mikor én elsős voltam, osztályunk létszáma 45 volt. Legnagyobb részük vidéki, falusi gyerekekből tevődött össze. A mi osztályunkba tízen jöttek gimnáziumból, a többiek polgáriból. Legnagyobb részük katolikus volt. Sokan igazi vallásos és gyakorló keresztények voltak. A jó magatartást már hazulról hozták magukkal. Volt meggyőződésük, ha nem is akartak (vagy mertek) a barikádokra kiállni. A kisszámú protestánsok ugyancsak jó magyarok és keresztények voltak, akikről lelkészeik (Bárány László és Bognár Károly) jól gondoskodtak. Az evangélikus és református lelkészek engem a későbbiek folyamán a legnagyobb szeretettel és megbecsüléssel támogattak az athe- ista nyomás ellen. A fiúk közül főleg Barka Lacit kedveltem. Nem azért mert az átlagnál értelmesebbnek láttam, de hihetetlen akaraterővel és bizonyos ko- noksággal próbált helytállni. Néhány hónapig még a veszprémi szemináriumban is tanult. Aztán teljesen más irányba fejlődött. Bakonyi Jancsit is jellemes srácnak ismertem meg. Szegény Csöndör Miklós a magolás nagymesterének bizonyult. O volt egyike azoknak, akit az iskolai évek folyamán vesztettünk el. Kóródi igen kedves srác volt. de kezdetben még nagyon kisfiú benyomását keltette. Nagy 280
