Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

Magyarra eleinte egy Orbán András nevű nyugdíjas tanár oktatott bennünket. Neveinket nem tudta (talán nem is akarta) megjegyezni. A diákokat körülírta: — Na maga. ott a Szent István képe alatt. Tőle két dolgot jegyeztem meg: nem szabad túl sok felesleges szót használni. Erre a követ­kező példát adta: — E pohár szükségessége, feleslegesnek in­dokolható. Szöveget kívülről bemagolni helytelen. O a tanár a vonaton hallotta a magoló diákot: — A fény, a fény, a fény. A fény egyenes vo­nalban terjed. A fény egyenes vonalban terjed stb. Orbánt nagyon sajnáltuk, mikor egy időre el kellett mennie. Később — az iskolák államosí­tása után — ismét előkerült. A tanítóképzők életében a zenetanár jelentő­sége hihetetlenül fontos. Mikor Pápára kerül­tem. ezt a posztot Kalmár Márton töltötte be. O annyira tehetséges és finom ember volt, sajnos évközben áthelyezték Pestre. Helyébe egy ugyancsak tehetséges, Lomoschitz Pál nevű, hatalmas szál ember került. Az volt a szokása, ha valaki a zongorán tévesen játszott, azt az öklével ütötte. Aztán ez a zenetanár is eltűnt. Khcdl Zoltán (Muksó), aki már régebben az intézet ének- és zenetanára volt, szovjet hadi­fogságból tért vissza. Kis termetű emberke lété­re valahogy nem volt olyan nagy tekintélye, mint az előbb említett két zenésznek. Pedig rátarti egyén volt. Egy alkalommal valaki a diákok közül olyasmit próbált csinálni, amihez nem volt joga, Khell Zoltán mosolyogva ránézett (mert modora azért volt) és így szólt a tetteshez: — Majd ha maga is tanár lesz. A tanári kar gyenge példánya Csonka Gyula volt. Földrajzot tanított (ha tanított). Többször mesélte, hogy Szegeden Szentgyörgyi Albert segédtanára volt, ki tudja az igazságot? Sajnál­tuk is meg nevettünk is rajta. Mindenki tudta róla, hogy szenvedélyesen iszákos ember. Jel- lemes felesége a gyerekekről kiválóan gondos­kodott. Férjét is igyekezett támogatni, de kevés sikert ért el. Azt is mesélték, hogy Csonka Gyula érdek­ből lépett a kommunista pártba. Akik ezt hí- resztelték. azt is tudni vélték, hogy régebben a nyilasokkal cimboráit. Ha ez igaz, akkor szintén az érdek vezette. Fraknói Vilmos németet tanított. Heti 2 óra idegen nyelv oktatásával azt a szégyenletes helyzetet értük el. hogy saját magyar kulturális keretünkben mozogtunk. Fraknói kiváló német tanár volt, de csodákat nem tudott csinálni. Meg az akkori nyelvoktatás — mely főleg fordításból állt — a legrosszabb módszer volt egy idegen nyelv elsajátítására. Mivel én hazulról tudtam németül, osztály­társaimat szívesen segítettem. Egyszer még az is megtörtént 4. osztályban, hogy Svastics Gabi, aki dolgozatát rólam puskázta, nálam jobb ered­ményt ért el. Szegény Fraknói nem értette a dolgot. Amúgy a képző és gimnázium között éppen a nyelvek nem tudása, határozta meg a nagy különbséget. Talán ez volt az oka, hogy Csertő Antal olyan nagy megvetéssel nézett le a tanári karra. Pedig ezek az emberek és azok. akik idők folyamán még Pápára kerültek, saját területükön kifejezetten alkalmas és értékes szakemberek voltak. És a tanulók 1946-ban, mikor én elsős voltam, osztályunk létszáma 45 volt. Legnagyobb részük vidéki, falusi gyerekekből tevődött össze. A mi osztá­lyunkba tízen jöttek gimnáziumból, a többiek polgáriból. Legnagyobb részük katolikus volt. Sokan igazi vallásos és gyakorló keresztények voltak. A jó magatartást már hazulról hozták magukkal. Volt meggyőződésük, ha nem is akartak (vagy mertek) a barikádokra kiállni. A kisszámú protestánsok ugyancsak jó magyarok és keresztények voltak, akikről lelkészeik (Bá­rány László és Bognár Károly) jól gondoskod­tak. Az evangélikus és református lelkészek engem a későbbiek folyamán a legnagyobb sze­retettel és megbecsüléssel támogattak az athe- ista nyomás ellen. A fiúk közül főleg Barka Lacit kedveltem. Nem azért mert az átlagnál értelmesebbnek lát­tam, de hihetetlen akaraterővel és bizonyos ko- noksággal próbált helytállni. Néhány hónapig még a veszprémi szemináriumban is tanult. Aztán teljesen más irányba fejlődött. Bakonyi Jancsit is jellemes srácnak ismertem meg. Szegény Csöndör Miklós a magolás nagymesterének bizonyult. O volt egyike azok­nak, akit az iskolai évek folyamán vesztettünk el. Kóródi igen kedves srác volt. de kezdetben még nagyon kisfiú benyomását keltette. Nagy 280

Next

/
Oldalképek
Tartalom