Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás
2. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 111. 2001. r Agotha Tivadar HÁROM ÁLLOMÁS (Részlet) Bevezetés Még az elmúlt évben juttatták el hozzám Agotha Tivadar egykori pápai Tanítóképzős diák 24 oldalas visszaemlékezését a Tanítóképzőben és Pápán eltöltött éveiről. Az írás tárgyilagosan, az átélő megszépülő keserűségével, de a korabeli önmagát vállalni tudó és akaró büszkeségével meséli el a negyvenes évek vége városi és tanítóképzőbeli történéseit. A korán férfivá érő — édesapja elvesztése miatt — kisdiák állt akkor szembe egy zord, egy embertelen rendszerrel, amely még nem tudott gyökeret verni a korabeli, polgári hagyományokat még kristálytisztán őrző Pápán, de már kinyújtotta csápjait a társadalom alapsejtjei az egyesületek, az iskolák, általában a hagyományos társadalom ..megtisztításáért’', megszerzéséért. Már látszott, hogy át fordulat éve itt is nyomot fog hagyni, fordulatot fog hozni a város életében. Látszott, érezni lehetett. hog\> a rendszer nem tűri meg a kicsinyke szigeteket, nem tűri el a boldog felhőtlen gyermekkort, diákkort, a szorgalmas tanulóéveket, nem tűri el a katolikus egy’ház vigaszába fogódzkodó, azzal jóban és rosszban sorsközösséget vállaló értelmiség szerepét és képzését. (Persze ez nemcsak a katolikusoknak szólt. — talán jelképes erejű, hogy protestáns tanulók is voltak a Mindszenty herceg- prímás elítélését éltető iskolai távirat ellen tiltakozó nyolc pápai képzős diák között.) Az elmúlt évtizedben évfordulók és a pápai f elsőoktatás hagyományai kapcsán többször szó esett a Magyar Királyi, majd Állami Tanítóképző Intézetről. Könyvek, cikkek emlékeztek meg róla.1 Jól ' Csak a két legfontosabbat kiemelve: Éhártné Varga Zsuzsanna: A pápai Állami Tanítóképző Intézet ernléilleszkedik ebbe a sorba ez a kis írás, amely a visszaemlékező tárgyilagos szókimondásával, a megszépítő idővel mintegy kicsit kívülről szemlélve, de az átélő bizonyosságával mutatja be az eseményeket 1946-1949 között. Ahogy a szerző is megállapítja, sorkosztosként nagyon rövid idő alatt betekintést kapott egy kisváros mesterségesen megbolygatott társadalmi életébe. Igen hamar átlátta a polgári-iparos-kereskedő Pápa agóniájának kezdetét a kommunista hatalomátvétel folyamatéiban. Valós képet fest Kerekes .Jánosról az utolsó — már kommunista polgármesterről, annak szellemi színvonaléiról. Jól láttatja azokat a tanárokat, akik érdekből, részben korábbi bűneik miatt, részben karriervágyból, vagy talán egyéb indokokkal a rendszer szolgálatéiba léptek. Azonban jé)l látta annak a polgári hagyománynak az erejét is. amely még az elállatiasodott viléigban is simogató tudott lenni, amikor a régi nevelési elveket követve egy félmondattal, vagy eg)> simogatás- sal, akárcsak az utcán is, jelezték az igazi emberi értékeket, a valós erkölcsi értékek önzetlen és természetes meglétét az általuk partnernak tekintett, a hatalom étital üldöztetett kisdiák felé. Nem tudom helyes-e az összehasonlítás? Nekem a más helyzet, a más kor ellenére Móricz Zsigmond ifjúsági regényének hőse Nyilas Misi jutott eszembe, aki egy világgal küzdött meg, aki minden körülmények mellett, — vagy táléin azok ellenére — tiszta tudott maradni, még ha nem is debreceni diákként lett felnőtt ember. kezete 1896-1996. Pápa, 1998. Csoknvay József: Messze volt a cél. A pápai Tanítóképző rövid története. Lapok Pápa Történetéből 2000''I. 275
