Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás
Agatha Tivadar is mindenütt ott volt 1946-49- hen Pápán, ahol hajt lehetett összeszedni, mindenütt elmondta nyílt őszinte, talán néha elképesztően naiv, de erkölcsileg mindig kristálytiszta és helyes véleményét. Meg is kapta ezért a hatalom által igényelt jutalmat a kicsapatást, de az élet, a sors úgy hozta, hogy nem tudták megakadályozni pedagógussá válását. Sajnos az ilyen emberek — Agothához hasonlóan — abban a korban gyakran mentek, nemzetünk kárára, külföldre. Csak mintegy negyven esztendő után jött ismét Pápára. Szerencsére megszületett ez a visszaemlékezés, amely a címlapja szerint talán egy tanulságokkal szolgáló életpálya regényes dokumentum-rajza lesz Budapesten át, Pápán keresztül a leuveni katolikus egyetemig, majd Párizsba és a belgiumi Herentalsba. Örömmel teszünk eleget a kérésnek és közöljük az írás Pápára vonatkozó első fejezetét a Lapok Pápa Történetéből című periodikában. Ószintén remélem ezzel is ösztönözhetjük a hasonló visszaemlékezések papírra vetését és nyilvánosságra hozatalát! A szerző sok nevet említ az elmúlt ötvenegyne- hámv esztendő előtti városi szereplők, pedagógusok közül. Sem azoknak, akikre hálával emlékezik, sem azoknak, akikre mint élete szempontjából negatív figurákra emlékezik, a nevét nem változtattuk meg. Történészi alapelvem, hogy a múltat vállalni kell, hiszen a be nem vallott történelem sokkal szörnyűbb, mint a megvallott hibáink, bűneink. Szerencsére a szerző legtöbb esetben nem emlékezik a jelentéktelen percemberek nevére, talán a tudatos, vagy a tudat alatti megbocsátás hozta így! Ezek után a szerkesztő csak azt írhatja le, hogy ha valaki magára ismer, avagy nevével találkozik a rövid visszaemlékezésben az nem a véletlen műve. Hiszen itt élt minden szereplő ebben a kisvárosban, sokan még ma is itt élnek. Ha meghaltak is negatív, — vagy szerencsére legtöbb esetben pozitív — emlékezetükkel együtt! Egyben a huszonegyedik század pápai pedagógusai és diákjai nevében is köszönöm mindazoknak a jócselekedetét, akik neveltetésük, természetese erkölcsi érzékük, vagy más okok miatt látták hol a helyük a diktatúra féktelen dühöngésének kezdetén. ' a szerkesztő Az írásban előforduló személyekről, a már említett köteteken kívül, a Pápai pedagógus lexikonból. Pápa, 1987. (fszerk.: Tungli Gyula) és Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtárából, München. 1987. tudhatunk meg többet. A pápai Állami Tanítóképző 1946-1949 /. A kommunizmus kezdeti szakaszában Mikor 1946 májusában Németországból Magyarországra visszatértünk, pesti lakásunkat nem kaptuk vissza. FIgy kifejezetten beképzelt Benkő nevű kommunista foglalta le magának Hihetetlen nehéz körülmények között és csak hónapok múltán jutottunk egy albérleti szobához, ahol öten húzódtunk meg. Apukánkat még 1945 tavaszán elvesztettük. Néhány hónapig a ..Csepeli WH" gyárban dolgoztam mint segédmunkás, aztán Pápára kerültem. Páter Csertő György domonkos atya bátyja — aki Pápán a képzőben hittanár volt — vett párfogásban. A 4. gimnáziumból még magánvizsgán az elveszett tanulmányi időmből egy évet behoztam. Az út Pápa felé szabad volt. Anyukánk eleinte még kapott valami nevetségesen kevés nyugdíjat. Később ezt is megvonták tőle, és hajói emlékszem 180 Ft kegydíjból kellett megélnünk. Mária és Lea nővéreim ugyan dolgoztak, de az ő bérük is alacsony volt. Toncsi nővérem még középiskolai tanulmányait folytatta a pesti Erzsébet-nőiskolában. Pápát felületesen ismertem. 1944 nyarán a diákkaptár keretén belül Pálházán, az Esterházy birtokon dolgoztam. Vasárnaponként Pápára, a misére bejártunk, meg egy kicsit körülnéztünk. Két évvel később itt kezdtem el a pápai Állami Tanítóképző első osztályában tanítóképzős pályafutásomat. Főtisztelendő, dr. Csertő Antal püspöki tanácsos és szakfelügyelő valóban gondoskodott rólam. A zárdában a kedvesnővéreknél kaptam kosztot és a Szent Anna plébánia-templom esperes plébánosa, Kiss György adott havonta 20 Ft-ot, (később ez 30 lett), amiért szobát kaptam Fülöpéknél. Az irgalmas rend nővérei polgári iskolát és tanítóképzőt vezettek. Igen sok növendékük volt és számos bentlakójuk. Az én feladatom a reggeli mise (néha misék) ministánsi munkaköre volt. Erre fél 7-kor került sor (néha 7-kor is). Ezt a feladatot igen szívesen és a legnagyobb odaadással végeztem. Utána a zárda konyhájában reggeliztem. Másik feladatom az volt. hogy Hörcsöki atyának délben és este a táplálékot ételhordóban elvittem. Hörcsöki atya a tanítóképző hittanára volt. 276
