Lapok Pápa Történetéből, 2000

2000 / 1. szám - Messze volt a cél...

gem Hamar, belép az irodába az első éves kis Müller, s erősen svábos dialektusán a következőket mondja. „Igazgató úr, Csok- nyay urat (ez én voltam!) a testvére keresi”. Meghűlt bennem a vér; újabb szidásra vártam. De Hamar, mint mindig, velem szemben is tapintatos volt, nem pirított rám: „Tessék, menjen ki” — mondta. Többet nem hozta elő a dolgot.

Ezzel kapcsolatban egy későbbi bűbájos jelenet is eszembe jut; 1948-ban, amikor már a pápai tanítóképző igazgatója voltam, Andorka Sándor — aki Müllerrel együtt „szöcsök” volt az én időmben Sopronban — mint veszprémi főigazgató hét tagú brigáddal hivatalos látogatáson tartózkodott a pápai intézetben. A záróértekezlet után az igazgatói irodában beszélgetve, mondom a jelenlévőknek: „Látjátok, az egykori kis rö- vidnadrágos szecska, milyen sokra vitte: főigazgató lett, s főnököm!” Erre megszólal Andorka: „Nem ez a rang, elvtársak, az volt a rang, amikor Csoknyay „füttyönc” volt a soproni képzőben! (Mikor a nagytalálkozón, 1977-ben, a volt diákok nevében üdvözöltem Sopront, ezt az esetet is elmondtam, s a jelenlévő Andorka nagy derültség közben elkiáltja: „Szó szerint így volt!”)

A tanári kar demokratikus magatartását mi sem jellemzi jobban, mint a következő eset. Ötödéves koromban az igazgató és a tanári testület engem jelölt a Pálfy Önképzőkör ifjúsági elnökének. Amikor a választói gyűlésre bevonultunk, jó barátom, néhai Kovács Pista elkiáltja. „Éljen Csoknyay!” A tömeg kórusban felel. „Éljen Braun Gyula!” (Braun-Bartos Gyuszi a mai napig egyik legjobb barátom.) Bár Kovács Pista — szabálytalanságra hivatkozva — új választást követelt, a tantestület respektálta az ifjúság akaratát; a választást szabályosnak minősítették, s Braun Gyula lett az ifjúsági elnök.

Noha hazánkban akkoriban meglehetősen dúlt a felekezeti békétlenség, az intézetben felekezeti kérdésnek nyoma sem volt. Már intézeti tanár koromban történt. Tanítóképesítő vizsga volt. Magyar tanár hiányában, én — pedagógia szakos voltam — kérdeztem a magyar irodalmat. Az egyik jelölt (valamelyik Németh) a reformáció korának irodalmáról felelt. Kértem, mondjon példát. Mivel nem jutott eszébe az idézet, segíteni akartam, s azt mondtam neki: „A reggeli-esti könyörgéseken gyakran énekeljük.” „Tanár úr, kérem, én katolikus vagyok” — felelt a megszeppent jelölt. Magam is feszélyezve éreztem magam, mivel a vizsga elnöke Kapi evangélikus püspök volt. Kapi azonban politikusán kezelte „tájékozatlanságomat”, mert az értekezleten az ügyet annak igazolására említette meg, lám, tanáraink nem nézik tanítványaik felekezeti hovatartozandóságát.

Néhány évvel később Pápán, az állami intézetben ez a kérdés élesebben vetődött fel. Mindszenty, akkori veszprémi püspök eljárt a minisztériumban, hogy a megüresedett igazgatói állásra katolikus vallását nevezzenek ki. A minisztériumban az osztályfőnök világosította fel a püspököt, hogy ez már nem lehet szempont, hiszen 1946-ot írunk. Egyébként pedig, mint később megtudtam, azt is megemlítették a püspöknek, ha a vallási szempontokat érvényesíteni akarnánk, a pápai intézetből több tanárt el kellene helyezni, mivel a tanári kar túlnyomó többsége katolikus vallású. De még azután néhány évig volt alkalmam tapasztalni abban az állami intézetben, hogy bizony érvényesülnek még vallási szempontok, a bigott katolikus hitoktató „jóvoltából”.

Maradandó hatást gyakorolt rám Sopron kulturális élete. Ott olyan szellemi légkörben éltünk, amilyenben nekem egyik más városban, sem Pápán, sem Győrben nem volt részem. A Frankenburg Irodalmi Körben már diákkoromban megismertem legnagyobb élő íróinkat, tudósainkat. A Liszt Ferenc Zeneegyesület hangversenyei ünnepszámba mentek, pedig csak a „diákállóra” szólt a belépőjegyünk. Önálló színtársulata is volt akkor Sopronnak, s nem is rossz!

Tanítóképző-intézeti tanulmányaimat 1927- ben, kitűnő eredménnyel végeztem el. Mindjárt négy állás elnyerésére is volt kilátás. Győrbe, az ev. iskolába 25-en pályáztunk, ötünket meghívtak próbaéneklésre. Kettőnket jelöltek az állásra, de a Pápán végzett kollégámat választották meg (az igazgatótól kapott bizalmas tájékoztatás szerint, az igazgató-lelkész elfogult információja mi194