Lapok Pápa Történetéből, 2000

2000 / 1. szám - Messze volt a cél...

att). Ugyanis Hamar igazgató javaslatára meghívtak a mezőhegyesi állami iskolához. Oda utazva, Győrben érdeklődtem az igazgatólelkésztől pályázatom sorsa iránt. Tőle tudtam meg, hogy engem is jelöltek az állásra. Azt mondtam neki határozottan, ha megválasztanak, visszajövök Mezőhegyesről. Megtudtam, hogy a választó közgyűlésen az igazgató-lelkész nem mondott igazat; azt mondta, Csoknyay nem jön el, mert kinevezték Mezőhegyesre. Eljárása nem volt korrekt. Sokszor gondoltam rá, életem kevesebb gonddal, nehézséggel alakul, ha Győrben kezdhettem volna pályámat.

Mezőhegyest két hét után otthagytam. Tudtam, éreztem, hogy soha nem tudnám megszokni az Alföldet. Dunántúli patrióta voltam, s maradtam mindvégig. Időközben, még 1927. augusztusában a répcelaki ev. tanítói állásra is beadtam pályázatomat. Mint jellemzőt itt megemlítem, hogy a pályázathoz mellékelni kellett a „kommunizmus alatti magatartásomat” igazoló hatósági bizonyítványt. Hiába mondtam, hogy gyerek voltam még akkor, ragaszkodtak az igazoláshoz.

Répcelakon 1927. augusztus végén megválasztottak egyhangúlag a második sorszámú tanítói állásra. Az állást mégsem foglalhattam mindjárt el, mert egy idős pályázó megfellebbezte a választást azzal az indokkal, hogy vele, a tapasztalt pedagógussal szemben „egy gyereket” választottak meg. Ezért, amíg a fellebbezési elbírálás tartott, úgy éreztem — mezőhegyest is otthagyva —, két szék között a pad alá estem. Otthon, a szülői házban, izgatottan vártam a répcelaki fellebbezés kimenetelét. De közben, 1927. október elején, váratlan esemény történt, s egész későbbi életemre kihatott. Ajánlott levelet kaptam a marcalgergelyi ev. lelkésztől, amelyben — Hamar igazgató ajánlatára — meghívott a megüresedett tanítói állásra, s közölte, hogy szeretné, ha az állást azonnal elfoglalnám. Ez a levél a legjobb „lélektani” pillanatban érkezett. Gondolkodás nélkül indultam Marcalgergelyibe. Egy hét múlva elfoglaltam a kántortanítói állást. Örültem a szép nagy orgonának és a 20 hold tanítói földnek. (Családunk helyzete indokolta, hogy a fizetés is szerepet játszott

a gyors elhatározásban.) Fiatal fejjel nagy, felelősségteljes munkakört vállaltam. Osztatlan, hat osztályú iskolába kerültem. Kántori teendőket is végeznem kellett. A tanítás mellett a Hangya könyvelői teendőit is elláttam. Néhány évig a leventeoktatást is vállalnom kellett.

És állandóan szemem előtt a cél: továbbtanulni. Szerencsém volt, felvettek a Budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára, magántanulóként. Én voltam az utolsó, akit magántanulóként felvettek. Ezt a hároméves képzési formát megszüntették, s a főiskola tanulmányi idejét négy évre emelték. Én még a hároméves képzés szerint, 1930. év júniusában kaptam polgári iskolai tanári oklevelet. Már ott, a főiskolán megismertem két rokonszenves tanárt, Tettamanti Bélát és Mester Jánost, akik később, az egyetemen is tanáraim lettek. Főiskolai tanulmányaim során, Erdélyi Lajos professzor hatására, megkedveltem a nyelvjárás-kutatást. Minden évben kellett készíteni egy szakdolgozatot. Én három éven át feldolgoztam Kemenesalja nyelvjárását. Erdélyi professzornak igen tetszett ez a nyelvjárás. Ő erdélyi volt. Szeretettel emlékezem apai nagyanyámra, Pécz Terézre, akinek zamatos, kifejező dunántúli nyelvjárását „szólaltattam meg” dolgozataimban.

Marcalgergelyi működésem alatt — a zsellér-lakásokat, cselédsorsokat látva — eszméltem rá, milyen nyomorúságos életet élt ez a népréteg. Szülőfalumban népünknek ezzel a rétegével nem találkoztam. A marcalgergelyi szűk zsellér-szoba 12 lakójával, szalmával betömött ablakával jó előkészítés volt számomra ahhoz, hogy tartós lelki közösségbe kerüljek Illyéssel, a falukutatókkal, a népi írókkal.

A polgári iskolai tanári oklevél megszerzése után több ízben is pályáztam polgári iskolai tanári állásra, de akkoriban szüneteltek a tanári kinevezések. Ezért aztán gimnáziumi érettségire készültem, hogy beiratkozhassam a jogi egyetemre. 1932. októberében érettségiztem a Pápai Református Gimnáziumban. A mai fiatalok el se hiszik, hogy tanári oklevél birtokában kellett érettségi vizsgát tennem, sőt azt megelőzően kü195