Lapok Pápa Történetéből, 1999
1999 / 4. szám - Dr. Szathmáry Lajos (1903-1994)
4. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 99. 1999. Dr. Szathmáry Lajos (1903-1994) A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1926-ban szerzett magyar - latin szakos diplomát, majd Debrecenben doktorált. A modernkori magyar közoktatásügy egyik legjobb szakembere és kitűnő szervezője. Nagy múltú középiskolákban tanított. 1927-1931 -ig Sárospatakon. 1931-1941-ig a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban, majd 1941- 1945-ig a pápai Református Kollégiumban. 1945 után köz- oktatásügyi hivatalokat töltött be. illetve fővárosi középiskolákban tanított. Pápai tanári éveiről ő maga írt számomra 1979-ben. amikor a Kollégium fennállásának 450-edik évfordulójának megünneplésére készültünk. Az élethű és hiteles visszaemlékezés teljes közlésére akkor terjedelmi okok miatt nem kerülhetett sor. Helytörténeti vonatkozásai, a pápai szellemi élet korabeli felidézése azonban indokolttá teszi a növekvő értékű dokumentum közlését. Az eredeti szöveget teljes egészében közöljük, csupán egy - két gépelési hiba korrekcióját végeztük el. Szathmáry Lajos kiemelkedő pedagógus munkássága kezdettől túlterjedt iskolái falain. A városi művelődési egyesületekben is sokirányú szervezési, tudományos és ismeretterjesztő feladatokat végzett. Kivételes szociális érzékenysége révén figyelmet fordított az iskoláztatásból kimaradt, de tehetséges fiatalok helyzetére, kereste - kutatta továbbtanulásuk lehetőségét. Munkássága ezen a ponton találkozott a valóságfeltáró falukutató népi irodalmi - szociográfiai irodalom klasszikusaival. Velük egyidejűleg Hódmezővásárhelyen és környező tanyavilágában méregette a fiatalok tehetségét. időközben előkészítette számukra a városi elhelyezést, a Tanyai Tanulók Otthonát, és foglalkozásaik, „tanrendjük” témáit. Mindebben figyelembe vette Németh László, Illyés Gyula. Féja Géza, Móricz Zsigmond, Karácsony Sándor, Veres Péter, Tamási Áron és mások műveit és tanácsait. Közülük többen meglátogatták az otthont, Móricz és Németh László a hódmezővásárhelyi tapasztalatok alapján országossá kívánták szélesíteni a szegény sorsú tehetségek felkarolását és felmerült bennük a Kitűnőek Iskolájának terve. Németh László a Cseresnyés című munkája honoráriumát az otthon számára ajánlotta fel. Ezután vette fel a Szathmáry Lajos irányításával működő intézmény a Cseresnyés nevet. Németh László egyébként az Égető Eszter tanárfiguráját Szathmáry tanár úrról formálta. Hódmezővásárhelyen a népfőiskolái munka 1939 végén indult s később időtartama és tematikája is bővült. Mindezt számos könyv, tanulmány, cikk elemezte. Közülük is kitűnik Kovács Bálint: Protestáns Népfőiskolái Mozgalom Magyarországon (1936-1948. Budapest, 1994., továbbá: Pápai Pedagógus Lexikon. Pápa. 1997.) Szathmáry Lajos 1941 őszén került Pápára. Itteni munkásságáról vall Ő maga az alábbiakban. Pölöskei Ferenc egyetemi tanár akadémikus 1941 májusában ünnepelte a Pápai Református Kollégium Főiskolai Ifjúsági Képzőtársasága fennállásának századik évfordulóját. Az ünnepséggel kapcsolatos kiadvány /benne Németh László és Karácsony Sándor írásaival / hamarosan a kezembe került, és felébresztette bennem emlékezetem halványuló képeit a pápai gályarab Kocsi Csergő Bálintról és Séllyey Istvánról, megképzett előttem a modern gondolkodású Tarczy Lajos professzor küzdelme Hegel taníthatásáért, eszembe jutott tudós Bocsor István tanár úr a karthagói harangokkal, sőt eszembe jutott atyai rokonom, főtiszteletű Antal Géza pápai püspök úr is, aki annak idején, mikor nagy állástalanságom- ban hozzá fordultam támogatásért, elhelyezkedésben való segítségnyújtásért, még csak nem is válaszolt alázatos kérelmemre: és rögvest elhatároztam, pápai tanár leszek. Megpályáztam az akkor ott megüresedett állást, két héten belül megválasztottak, s 1941. szeptember 1-jén elfoglaltam pápai gimnáziumi tanári tanszékemet. A szokásos beiktató előadásomat a régi templom úrasztala mellől tartottam meg. mégpedig Széchenyi és Kossuth címen, a legnagyobb magyar születésének százötvenedik évfordulójának tiszteletére egyéb magyar dialektikákról is. Tisza Istvánról és Ady Endréről, a Tiszántúlról és a Dunántúlról. Sárospatakról indultam pályámra /Kossuth/, és most Pápára érkeztem /Petőfi/, a tiszántúli Hódmezővásárhelyről jöttem a dunántúli Bakony aljára, Tisza István egyetemén avattak bölcsészdoktorrá, de Ady Endre szelleme volt politikai irányítóm. Végtelen tisztelettel, kegyelettel és illő szerénységgel igyekeztem beleilleszkedni abba a szellemi miliőbe, melyet abban az időben a Kollégium falai árasztottak, tanárai képviseltek, és diákjai éltek. Szóljunk először a falakró\. Valljuk meg, ridegnek éreztem először az új épület meszelt falait, a tantermek hodályszerű- ségét, a katedrák magasságát, a lépcsőház vaskorlátait. Az udvaron se fű, se fa. A Papaensia mindig zárva, a nagykönyvtárban meg ki merné megzavarni a tudós professzor, Pongrác József szorgalmas magányát?! A tanári szoba: mint egy óriási vasúti váróterem: csak ötpercekre, vagy annyira sem érdemes igénybe venni. És a tanárkollégák? Kedvesen kezet fogtak velem, az új kartárssal, de barátkozásra nagyon kevesen bíztattak. Mindegyiküknek megvolt a maga iskolán belüli és iskolán kívüli köre: idegen testként kínlódtam a nekem is idegen közegben. De azért nem maradtam egészem magamra. Rab István igazgató úr gondoskodott négyszemélyes családom számára 165
