Lapok Pápa Történetéből, 1999
1999 / 4. szám - Dr. Szathmáry Lajos (1903-1994)
ideiglenes albérletről, felesége kedvesen tenisz partikra invitált bennünket. A közelebbi jó viszony aztán lassan el is hűlt, s maradt a korrekt hivatali együttmunkálkodás, melynek folyamán kiderült „bolondériáim” miatt már némi rosszalló fejcsóválgatás is észrevehető volt. Itt lett volna fegyvertársnak Tóth Sándor kollégám, akivel annakidején Budapesten együtt cserkészkedtünk. de hát ő ekkor már meglepetésemre meglehetősen rezignáltan elvonult a pedagógiai közélet porondjáról. Nyilván a cserkészetből ábrándult ki, amely akkor már eléggé el-leventésedett /Egyébként ezzel a leventés cserkészkedéssel én is felhagytam. és más fórumot kerestem magamnak a diáksággal való közvetlen foglalkozásra. / . Itt találtam Ördögh László tanár urat is, aki valamikor Patakon tanítványom is volt, de hát ő meg fiatal házasként csak az otthonának élt. így egyedül voltam kénytelen munkához látni. Latint és magyart tanítottam különböző osztályokban négy esztendeig. Szívemben Adyval és a Márciusi Front eszméivel igazában csak a magyar-óráimat tudtam jól hasznosítani. Erről legilletékesebben Nagy László, a költő nyilatkozott az Új írásban és posztumusz kötetében is: „Magyar-tanárom Szathmáry Sándor /Lajos/, a vásárhelyi Cseresnyés Kollégium szervezője volt. O ismertetett meg a tanterven kívüli népies irodalommal. Veres Péter, Németh László, Illyés nevével, Kodolányi Baranyai utazás című kis könyvével, amely fehér borítójával a legfeketébb vádirat volt az úri rendszer ellen." De a tanítási óráknál is jobb fórumot találtam magamnak a Képzőtársaságban, amelyben azelőtt /mint az említett Emlékkönyvben olvasható a századforduló idejére vonatkozóan/ ..írtak rajzokat, útleírásokat, elbeszéléseket, dalt, ódát, himnuszt. románcot, elégiát, balladát, szatírát és mindenekfelett szerelmes verset..." Meg-meghívták a diákokat az előkelőbb családok zártkörű batyubálokra, piknikekre, s - mint írja a továbbiakban Meggyaszay püspök úr - „nagy buzgalommal jártuk a keringöt. polkát, lengyelkét, különösen pedig a csárdást.. Ebben látom a Képzőtársaság hivatását, a nemes idealizmus ápolásában.,.stb." Az 1910 körüli időkről ugyanott a következőket olvashatjuk: „Kapossy Lucián esztétikai dog- matizmusával elzárta tőlünk az új időket, és az új idők új dalait is el akarta fogni előlünk. Megtette, hogy Ady egyik versét felolvasta előttünk elölről és visszafelé, és megkérdezte. melyik értelmesebb. Mindegy. A pápai diákot úgy kevés tanár szerette, mint Kapossy Lucián." Egy másik vallomás szerint azonban a diákok a harmincas években már izgatottan lesték a Tanút és a Választ. Feleletet vártak és kaptak, a problémák egész láncolatát, új szempontokat, egész látóhatárt: a magyarság és a környező kis népek és Európa történelmének, művelődésének magyar szempontú vizsgálatát. Bartók és Kodály művészetének népszerűsítésére díszülést rendezett a Képzőtársaság, de figyelemmel hallgatták Bach és Mozart zenéjét is. A falu felé fordult a figyelem; volt diák. aki finnül levelezett. Nos ez az új, immár haladó szellemű Képzőtársaság lett pápai pedagógiai műhelyem, működési területem. Szabadi Béla tanár úr lemondásával engem választottak meg új tanárelnökül. s az iljúság legjobbjai körém tömörültek. Helyesebben: nem én tömörítettem őket, én inkább szabad teret engedtem nekik, s csak arra ügyeltem, meggondolatlan galibát ne csináljanak, nehogy az iskola létbiztonságát a negyvenes évek sötét fellegei alatt veszélyeztessék. Munkánk jellemzésére előadom a következőket: 1942-ben a szokásos márciusi ünnepségekké kapcsolatban Kovách Aladár Téli Zsoltár című színdarabját adtuk elő az ifjúság színészgárdájával, rá akarván mutatni Apácai Csere János törekvésein és tragédiáján keresztül egy haladóbb szellemű pedagógia szükségességére. A színdarab előtt pedig Kodály Zoltán Háry-toborzójára lejtett tánccsoportunk. 1943- ban Tamási Áron Csalóka Szivárványát adta elő a diákszíntársulat, a politikában mindinkább szembetűnően előforduló lélekváltás elleni tiltakozásul. A darabot négy telt ház nézte végig, megdöbbenéssel vesződve a mű szimbolikájának értelmezésével. 1944- ben Zilahy Lajos Fatornyok című darabjával kívánt tüntetni az ifjúság a tornyosuló germán veszedelem ellen. /Budapesten a német hatóságok levétették a színházi műsorról. / A Kollégium igazgató tanácsa azonban aggódva az intézet sorsáért a Fatornyok helyett Hegedűs Lóránt Kossuth című darabját tétette a márciusi műsorra, ami persze csak a diákság teljes elvi ellenállása mellett történhetett csak meg. A Képzőtársaság sajtóorgánuma a Pápai Kollégiumi Lapok volt. Ezekben az években már itt is az új idők új dalaival találkozott a dunántúli papok, tanítók, értelmiségiek fejcsóváló előfizető-gárdája. Két tizenhét esztendős pápai diák, Bata Károly és Tárnok Gyula, gyalog járták be a baranyai falvakat /Drávaszabolcs, Noszlop. Kúp, stb./, hogy személyesen győződjenek meg Kodolányi jajkiáltásainak jogosságáról. Pozitív és negatív tapasztalataikról nagy cikkben számoltak be. Szóltak Márti Józsefnek, a veszprémi református népfőiskolát végzett gazdának építő munkájáról, és ismertették a Délbaranyai Gazdák Szövetkezetének eredményeit. Egy másik cikk ismerteti egy pápai gimnazista Győrszemerén szervezett népfőiskolái tanfolyamát, egy harmadik cikk pedig a szlovákiai Hanza Szövetkezetei ismerteti és állítja példaképül a magyar mezőgazdálkodás elé. Még néhány cikk címe 1941-44-ből: A lillafüredi írótalálkozó Zilahy Lajos és mozgalma a pápai diákság szemszögéből Néphagyomány és diák Regös-kirándulás Csik-ba Szórvány-magyarok közt Biharban Ady halálának 25-éves évfordulójára Somogyi Imre a Kollégiumban Rab Zsuzsa első versei Trócsányi Zsolt első esszéi Néhány előadáscím a Képzőtársaság vitaüléseinek anyagából: Baranyai szociológiai és folklór anyaggyűjtés A magyar ipari munkásság helyzete Kertmagyarország és a falu Dózsa György A képzőtársasági ülések szavalati anyagából: Ady: Csaba új népe, Sinka István: Simon Virág. Az 1944-es március 15-i ünnepi szavalat: Illyés Gyula: Ozorai példa. A Képzőtársaság felvette a kapcsolatot a soproni evangélikus líceumi Magyar Társasággal. A baráti kapcsolat révén diákszíntársulatunk bemutathatta Sopronban, a városi színházban Tamási Csalóka Szivárványát a soproni diákbarátok lelkes előkészítésével. De elvitte a társulat a darabot az erdélyi Besztercére is. az ottani diákság meghívásának téve eleget. A soproni licisták viszonozták látogatásunkat, a beszterceiek pedig egész csapattal látogattak el hozzánk, és műsort is adtak, mégpedig éppen Zilahy Lajosnak időben egybeeső pápai előadása alkalmával. Zilahyt egyébként szintén a Képzőtársaság hívta meg. hogy ismertesse tehetségmentő elgondolását abban a Kollégiumban, amely addig is annyi tehetséget képzett ki a hazai tudomány, művészet és közélet számára. Sopronban ottani látogatásunk alkalmával magam is tartottam előadást a Magyar Kultúra házában közös feladatainkról. De nemcsak a Képzőtársaság, hanem a Főiskola maga is tartotta a kapcsolatot a rokon-intézményekkel. így pl. Trócsányi Dezső professzor egy sárospataki teológiai értekezleten ilyen címen tartott előadást: Felvehetök-e zsidó származásúak teológusoknak. A felvetett kérdésre igenlő 166
