Lapok Pápa Történetéből, 1999
1999 / 1. szám - A ’marczaltői régi várkastély ’s az utolsó marczaltőyek Véghely Dezsőtől - A marcaltői régi kastély Ráth Károlytól
jók Boleman Miklós a kastély köveit és tégláit ide használtatta fel. 1701-ben fent volt még e kastély emléke a nép között s ez évi április 24 és 29-én tanuk hallgattatnak ki az iránt, ha vajon a kengyeles halászó víz a marcaltői kastély határában van- e? 1760-ban Káloczi István tiszttartó a marcaltői várnál levő vizet Kaczler Ignácznak adja 3 forintért halászatra bérbe, de miből Kaczler eltiltatik. - 1772. június 12-kén Mar- caltő és a két Kesző közt elhatárolás történvén a marcaltői vár árok erre említtetik. - Ezek szerint tehát nem ment feledésbe e kastély hol léte, sőt még jelen századunkban nagyméltóságú gróf Amadé Antal a keszőiekkel határ viszályban lévén, 1813. június 12-én kelt s ez ügyet érdeklő nyilatkozatában, a többek közt ezeket írja „partim ad ipsa antiquae arcis Marczaltheo Rudera.” A kastély környéke mocsár volt, úgy hogy a fennebbi 1772-ki határjárás szerint a vár- keszőiek a marcaltői templomhoz hajón jártak s mint a most élők is beszélik, Pauer György és Veisz György mostani kertjeik helyén szoktak kikötni. Később azonban a mocsár kiszáradt s e térséget az uraság a marcaltői lakosoknak, nevezetesen a Horvát családnak, adta ki haszonbérbe, mely azután a Rába kiáradásai ellen fűz- és nyárfával ültette be, ily újabb kori ültetés alkalmával akadt a kastély nyomaira a ma is élő Horvát István s fel is akarta ásni; de az akkori tiszttartók által e szándékában gátolva lett. 1860-ban azonban Marcaltőn is létrejött a tagosztály s az ez évi október. 27-én kelt úrbéri egyezség 1. pontja szerint e terület a lakosoknak adatott át. A lakosok magok közt e berkes területet felosztották s a kastély helye Pauer György, Veisz György, Veisz Antal, Horváth József és Kovács Józsefnek jutott, e két utóbbi azonban illetékét Kovács Mihály és Nagy Józseffel cserélte el. A mint ez említett lakosok új birtokukat átvették, az ásást is elkezdték, mely tisztelt Ráth Károly barátom tudomására, jutván a helyszínére sietett és találta az érdekes magyar feliratú téglákat is. * Győri Történeti és Régészeti Füzetek IV. 155-169. p. és 289-298. p. A MARCALTŐI RÉGI KASTÉLY** Ráth Károlytól V eszprém megye északnyugoti csúcsában, hol négy megye: Sopron, Győr, Vas és Veszprém határai szögellenek, azon helyen, hol a Marcal folyócska a Rábába ömlik, már a Rómaiak idejében Mursell79 nevű telep volt. A magyarok letelepedvén 891-ben80 a Dunántúlban is, midőn az itt lakó népektől a folyó és romban heverő telep neve után tudakozódtak, s megérték, hogy az Mursellának81 neveztetik, e nevet a saját nyel vökben fennlevő Marcal szóra változtatták, s mind a folyót, mind pedig a telepet így keresztelték el. A XIV-dik században a nemzetségi és birtokróli nevek kezdvén használtatni, ekkor tűnt fel a Marcal tövénél birtokolt nemes család Marcaltövi, Marcaltői elnevezése is. 1 Forbiger Albert: Orbis terraum antiquus. Nürnberg, 1853. 7.1. 80 Ekkor még nem volt a honfoglalás időpontja mindenki által elfogadottan 896-os évhez kapcsolva. 81 A szó illír eredetű, mocsaras vidéket jelent, a magyarban valóban Marcal néven jelent meg. Vő. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Budapest, 1983. 404. p. E név első felvevője Bertalan volt, ki Marcaltövi vezetékneve mellett még a Bagaméri-t is használta Gazdag és tekintélyes család lévén a XIV. század elején második fiát Miklóst mint Szlavónia bánját, harmadik unokáját szinte Miklóst pedig már mint nádort találjuk 1400- ban e családban, de csak egy helyen felhozva Fejér oklevél gyűjteményében. A híres Garai családot a XV-dik század második felében szintén egy Miklós, mint cseszneki várnagy szolgálta.82 * 1463-ban, midőn Hunyadi Mátyás királyunk a török ellen hadat gyűjtött, Marcaltői Györgyöt itthon hagyni rendelé, ki több birtokos nemessel együtt a vele szomszéd Kesző vár őrizetére volt rendelve.81 Az említett cseszneki várnagynak második fia Demeter, Szapolyai István nádornak, ki sokszor tartózkodott pápai várában, udvari belső szolgája (familiárisa) volt s midőn ez az 149982 Nagy Iván: Magyarország családai: VII. 293. 1. 83 M. tört. Tár IX. 165. I. 134
