Lapok Pápa Történetéből, 1998
1998 / 5-6. szám - Reizner János: A Gróf Esterházy család pápai levéltárában őrzött céhlevelek
24-én, Pápán gróf Esterházy Károly is kiadta. Ez utóbbiaknál a kovács illetőleg a többi céheknek 33 és 22 pontban elősorolt aticulusai mind magyar szövegüek. Az egyesült paizs- vagy kopjagyártó, nyereggyártó, csiszár, szíjgyártó, kovács és lakatgyártó céhnek azonban volt még egy 1613. évben kelt, úgy látszik házi használatra készült magyar szabályzata is, mely úgy az egyes említett iparágakat érdeklő s kiilön- külön előadott érdekes szabályokat sorol elő, s nyelvészeti és egyéb közmívelődési tekintetben is kiválóan fontos. Egész terjedelmében közöltetik. (VIII. szám alatt) Mészárosok. 1552. évi március 6-án, Pápán enyingi Theöreök János és Theöreök Ferenc a pápai mészárosok terjedelmes latin szabadalmi levelét megerősíti. Ugyanezt hártyán 1612. évi július 6-án, Pápán Theöreök István átírja. Itt az oklevél végén a következő hozzátoldás szerepel: „Reformatae et confirmatae sunt literae istae magisteriales cehae lanionum Papensium tempore tribunatus magisterialis Pauli lanioais de Battyán, et reliquorum magistrorum, Andreae lanionis, Georgii lanionis, Joannis lanionis, Mathei lanionis, Michaelis lanionis magistrorum.” Ezen oklevélnek egykorú magyar fordítása egész terjedelmében közöltetik. (IX. szám alatt) A mészárosok articulusait ezen kívül még 1628. évi július 16-án, Pápán gróf Esterházy Miklós latin szöveggel hártyán, valamint 1650. évi március 24-én Kismartonban gróf Esterházy László is - ugyancsak latin nyelven - megerősítve kiadta. Molnárok. 1660. évi június 3-án, Pápán gróf Esterházy Pál a pápai Tapolca vizén levő molnárok magyar articulusait, melyek közt egy fejezet a „vízmester kötelességeiről” szól, hártyán megerősítve kiadta.1 Szabók. A pápai Esterházy levéltárnak más helyen közölt regesztái szerint' Szapo- lyai János mái' 1510-ben a pápai szabóknak megengedte, hogy céhet állíthassanak.1 * 3 Ezen 1 1608. május 10-cliki kelettel Kiss István kiadott egy molnár céh levelet. Kiss. 1996. 180-184. p. ' Történelmi Tár 1893. évf. (Megjelent Lapok Pápa Történetéből. 1997. 4. 19-26. p.) 5 Kiss. 1996. 170-171. p. alatt kiadta. Lásd. 119. p. kívül a céh iratok közt a következő oklevelek szerepelnek. 1538-ban Somogyvárott enyinghi The- rek Bálint a pápai szabóknak megengedi, hogy a fehérváriak példájára céhet alkossanak. Hártyán, latinul. Egész terjedelmében közölve. (X. szám alatt) 1552. március 16-án, Pozsonyban enyinghi Theöreök János és Ferenc átírják a pápai szabóknak 1538-iki oklevelét. Latin, hártyán. 1608. március 12-én, Pápán enyinghi Theöreök István átírja az 1552. és 1538-iki okleveleket. Hártyán, latin. 1628. július 16-án, Pápán gróf Esterházy Miklós nádor a pápai szabó céhnek 29 magyar ariculusból álló szabadalmi levelét latin előszóval és záradékkal megerősíti. Hártyán. Egész terjedelmében közölve. (XI. szám alatt) 1660. április 13-án, Pápán gróf Esterházy Pál a pápai vásár és szürszabóknak 31 pontból álló magyar articulusait megerősíti. Ugyanezt 1715. évi május 23-án Pozsonyban még gróf Esterházy József és Ferenc, valamint 1760. november 22-én, Pápán gróf Esterházy Károly is megerősíti. Ez utóbbinál az articulusok harmincnégy pontban soroltatnak elő. 1760. november 22-én, Pápán gróf Esterházy Károly a pápai „váltó és vásár mível munkálkodó magyar szabók” huszonnégy pontból álló articulusait megerősíti. 1760. november 22-én, Pápán gróf Esterházy Károly a pápai német szabó céhnek huszonhét pontból álló szabadalmi levelét németül megerősítve kiadja. Végül egy kelet nélküli másolatban a „pápai váltó és vásármíves” s egy „zuboncsi céh” articulusai soroltatnak elő. Szappanosok. A múlt század első feléből a pápai szappanosokra vonatkozó több irat maradt fenn, szabadalmi levelük vagy articulusaik elő nem fordulnak. Szitakötők (cribiariorum). Ugyanazon időből ezekről is több irat emlékezik, de céhlevelük hiányzik. Szűcsök. Enyinghi Theöreök Ferenc egy Pápán kelet nélküli (tehát még bizonnyal halála - 1570. előtt kiadott)4 5 levelében a 4 A legújabb kutatások szerint, 1571. január 16-án halt meg. Varga. 1998. 519. p. 87
