Lapok Pápa Történetéből, 1997
1997 / 2. szám - Pápa város lakossága a XVIII. század közepén
„A pápai plébánia története” című munka érdemes írója azt állítja, hogy Pápának 1728-ban a „Belvárosban” és „Külsővárosban” (Alsóvárosi- és Felsővárosi majorok) együttvéve csak 633 lakosa volt.3 Ennek az állításnak magyarázatát is igyekszik adni, s okokat a török veszedelemben, a gyakori harcokban, s a Pápának is kijutott elemi csapásokban véli megtalálni. Pálffy labanc-tábornokot is említi, aki 1707-ben a várost fölperzselte. Mindezeknek fölsorakoztatása dacára ezt a csekély lélekszámot már az első pillanatra is nagyon valószínűtlennek, szinte hihetetlennek találjuk. Ennyire csekély lélekszámot el nem fogadhatunk. Bizonyos, hogy Pápa sok csapáson ment keresztül. Bizonyos, hogy az országnak lakossági viszonyai a XVIII. század elején általában igen labilisak. A török veszedelem, s a gyakori belső mozgalmak nyomában a lakosságban még mindig benne van a vándorlás szelleme. A katonaság okozta gondok, az adótól való félelem, néha a megyékkel, földesurakkal szemben való függő helyzet is ráviszi a lakosságot, hogy helyét elhagyja. Előfordul, hogy vallási okok is hozzájárulnak. Amellett ínség, dögvész is fölléptek. „Gyomán csak 27 rossz viskó áll. Nem akarnak a lakosok építeni, hogy bármikor elköltözhessenek. Csongrád mezővárosban 1715- ben 146, 1720-ban csak 40 család lakott.”4 Igen, de ez a vándorlás szelleme inkább a Nagy Magyar Alföldön van, ahol a török idők emlékei nehezebben voltak kiheverhetők, nehezebben voltak felejthetők. A Dunántúl viszonyai mégis csak különböztek valamit az Alföld viszonyaitól. S mindezekhez nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a szathmári béke után a telepítések is megindulnak, s a településekben Pápának is része van. Ha csak azokat a neveket vesszük fontolóra, amelyeket magának a városnak (mai Belváros) 1738-1746. években írt protocollumaiból fölelevenítettem s amelyeknek száma egy-kettő híján a 200-at megüti, már akkor is át kell lépnünk a 633-as lélekszámot, mert hiszen - általános szokás szerint - minden egyes személyt a családban átlag ötödmagával lehet számítanunk. És a mintegy 200 név, amelyeket a protocollumokból összeszedegettem, még közel sem az összes családokat képviseli, mert hiszen a város protocollumaival nem volt ügye, dolga mindenkinek. Hol vannak pl. a fölsoroltakon kívül azok a nevek, amelyeknek egy-egy tulajdonosát a pápai fehérbarátok 1742-ben épült templomának kriptájában megtaláljuk?5 Hol vannak a Brandstettner, Daróczy, Draskóczy, Eördögh, Feil, Gerencsér, Hajba, Hoffer, Hottosch, Káldi, Kálózy, Krausz, Muska, Pólingéi', Scharnbeck, Serecei, Szerednyei, Simony, Szokoly, Szombathelyi, Stich, Tallián, Tanhoffer, Tulok, Tornyáezky, Zambó, Zsoldos családok, amelyeknek egy- egy tagja ott alussza örök álmát. Azoknak legnagyobb részét még is csak már életükben is mint Pápán lakosokat lehet föltételeznünk. S ez a névsor bizonyára még bővülne akkor, ha a ferencrendieknek kriptája megnyílnék előttünk. Vagy ha az Anna-kápolna körül már elpusztult temetőnek a XVIII. század közepéről porladó tetemeit életre kelthetnők! Bizonyára ott is találnánk olyanokat, kiknek nevével még nem találkoztunk. S még akkor mindig nincsenek számításban a ferencrendiek, a pálosok akkoriban itt tartózkodó tagjai, ha itt állomásozó katonaságról említést nem is teszünk. A zsidó lakosságról akkori csekély száma folytán még nem is szóltunk. Pedig csekély számával is a lakosság számát növelte. A protocollumokban a Hirschl és Polm nevekkel találkozunk, azonkívül a pápai zsidóknak 1748-ban Esterházy Ferenc gróftól nyert Schutzbrief-jében ugyancsak a Hirschl, továbbá a Jakob, Joachim, Moyzes, Marcus, Pulitz, Schneider, Weiller, Wolff nevek szerepelnek. Csakugyan a 633-as lélekszám még magának a városnak (mai belváros) akkor szereplő 6 utcájára is kevés lenne, nemhogy a belső városra és a külső városokra (majorokra) együttesen elfogadhatnék. Még ha csupán a katholikusságot akarnék érteni, a 633-as lélekszám a városra és a majorokra együttesen akkor sem elfogadható, annál kevésbé, mert akkor már a katholikusság volt Pápán túlnyomó. Kevés a 633-as lélekszám még akkor is, ha avval számolunk, hogy a lakosság számában 1728 után nem egészen két évtized is hozhatott nagyobb gyarapodást. Munkájának másik helyén maga Kiss István sorol föl adatokat, hogy a róm. kath. plébánián megkereszteltek száma 1720-ban 157, 1730-ban 137, 1740-ben pedig 176.6- Már csupán ebből a három adatból is elgondolhatjuk, hogy az összes lélekszámnak (már csak a katholikusoknál is) 633-nál mindenesetre többnek kellett lennie. És ne felejtsük ki a számításból azt sem, hogy abban az időben még a ferencrendiek is vezettek keresztelési anyakönyvet és éppen Kiss István szerint 1722-ben megkereszteltek 24-et, már 1726-ban 100-nál többet, 1731-ben pedig 102-t.7 Azaz összesítve: 1730 körül csak a katholikus megkereszteltek száma az évi 200-at meghaladta. Hogy tehát az összes lakosság lélekszámát 633-ra tegyük, már ebből láthatólag is lehetetlenség. - Ugyancsak Kiss Istvánnál találjuk az adatot, hogy 1782-ben a belső- és külsővárosban a katholikusok és protestánsok lélekszámú együttesen 8049.x Már ez a hivatkozás, melyet a Plébánia Levéltára nyomán említ, inkább hihető. Számításunkkal is egyezik, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a katholikus megkereszteltek száma 1750-ben 305,1780-ban 343. Azaz harminc esztendő folyamán a gyarapodás mértéke is eléggé reális. Viszont ebből is elgondolható, hogy 1728-tól 1782-ig, tehát 54 esztendő alatt a lélekszám 8049-re bizonyosan nem 633-ról emelkedett. Hogy 1782-ben Pápának -katholikusok és protestánsok együttesen - 8049 lakosa volt, ezzel az adattal már Gyurkovics György állítását is egyeztethetjük, mely szerint Pápának 1824-ben 13.000 lakosa volt,4 s hasonlóképen elfogadhatjuk Fényes Elek megállapítását, amikor 1847-ben Pápa lakosságát 16.183-ra mondja.10 (Talán nem szükségtelen megemlítenünk, hogy viszont az 1850-es években a lakosság számában nagyobb visszaesés mutatkozik.) Kétségtelen, hogy - a majorokkal együtt különösen- Pápa városának már 1728-ban több ezer lakosának kellett lennie. Kiss István, aki eredeti oklevelek felhasználásával és önálló forrás tanulmányok nyomán lelkes ügybuzgalommal megírta a pápai plébánia monográfiáját, és ezzel Pápa városának helytörténeti irodalmát értékes munkálattal gazdagította, még is akkor, amidőn Pápa város lakosságát (a külsővárosokkal együtt) 1728-ban 633-ra állítja, - tévedett. Kiss István ugyanis idézett munkájában a pápai Hitbizományi Levéltárnak Caps. 37. n. 3. jelzésű egykorú okmányát idézi.11 Ez az okmány, mely a Conscriptio Dominiorum Papa et Devetser. 1728. megjelölést viseli, illetőleg ennek Dominy Papa része csakugyan fölsorol 633 lakost, illetőleg 633 nevet, (a Belsőváros utcáiból 237-et. a Külsőváros utcáiból 396-ot,) azonban a nevezett hitbizományi levéltári okmányban csak azok vannak fölsorolva, akik censust fizettek. Már pedig censust nem fizetett mindenki, másrészről pedig az a 633 felsorolt egyén csupán a 5
