Lapok Pápa Történetéből, 1997
1997 / 2. szám - Pápa város lakossága a XVIII. század közepén
családfők, akiket azután mindegyiket többedmagával, családtagjaikkal, háznépükkel együtt kell számítanunk. Ennek folytán és a felsorolt adatoknak alapján Pápa „Belsőváros” és a „Külsfíváros” (majorok) együttes lakosságát már 1728-ban is hozzávetőlegesen mintegy 4000-re, a század közepén pedig már legalább 5000-re lehet számítanunk. S amikor ezt tesszük, tekintetbe vettük nem csupán a Conscriptio-ban fölsorolt censust-fizetőket és azoknak családtagjait, hanem épenúgy azokat is, akik cen- sust nem fizettek, hozzátartozóikkal egyetemben. És tekintetbe vettük az évenként kereszteltek számának hullámzását, egyben azonban növekedését, éppen úgy a XVIII. századnak Pápán felekezetek szerint való megoszlási arányát is. Mindez ugyan csak feltevés, de feltevésünket támogathatjuk avval is, hogy már 1728-ban mutatkoznia kellett a települések hatásának, Hiszen az országba új lakosok behívásáról már az 1723. évi 103. te. intézkedik, amikor egyben kimondja, hogy a beköltöző szabad személyek mindennemű közadózástól mentességet élvezzenek. A felvidékről is költözött le lakosság, azonban számos külföldi, különösen német család is jött be az országba. Ennek bizonysága lehet, hogy már az 1728-i Conscriptioban is feltűnnek idegen nevek. Például a „Belsővárosban” az Artus, Christophics, Czéter, Feisl, Hanka, Hidrik Hirsman, Keffler, Kolonics, Kotsik, Krácz, Kralik, Markovics, Menczel, Novák, Osztrik, Pomogovics, Schuster, Sop- ervein, Sustorics, Vichord stb. nevek, melyeknek viselői jobbára iparosok. Sőt a „Külsővárosban” (majorok) is a sok-sok jó magyar hangzású és a jelzett protocollumokból még jó részben nem ismert nevek között, amelyeket itt most fölsorolnom lehetetlen, idegen nevekkel szintén találkozunk. Ilyenek az Adrian, Burchard Eberlingh, Christian, Csanko, Drenyik, Hebdics, Herba, Hilinger, Hubert, Illya, Jáger, Kersman, Készei, Kilimany, Kissingh, Macsuk, Mai- hard, Majzler, Maksics, Mickler, Mihelrujter. Mikola, Neüdel, Porkotta, Prauer, Ringelhuth. Ringl. Stiffter, Stephanies, Szajber, Tremes, Vraterics. Vuics stb. - Lehetnek közöttük a felvidékről jöttek, akadhatnak közöttük esetleg már régebben is idevalók, de nagy többségük kétségtelenül külföldről betelepült, akik itt magyarokká lettek, s idegen nevük dacára is utódaikban magyar szívű lakosságot adtak Pápának és a magyar hazának. A külső városok (majorok) fejlődése nyilván már akkor vett nagyobb lendületet, hogy az egykori várost (mai Belváros) mindjobban körülölelvén, s idővel azután vele közigazgatásilag is teljesen egyesülvén, egy életreképes, virágzó városnak, a mai Pápának vethesse meg alapját. PÁPAI HÍRLAP 1925. 44-45-46. sz. (október 4L, november 7.. november 14.) * 4 * * 7 JEGYZETEK: 'Báró Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. I5X. I. "Jankó László: A Pápai fehérbarátok templomkriptája. - Pápa és Vidéke 1920. 93., 99.. 105. sz. ’Kiss István: „A pápai plébánia története." 24. I. 4Szilágyi Sándor: ..A magyarnemzet története." Vili. k. 104. I. Jankó László: A pápai fehérbarátok templomkriptája. Pápa és Vidéke. 1920. évi 93.. 99. és 105. sz. '’Kiss István: A pápai plébánia története. 207. 1. 7U.o. 207. 1. *U.o. 202. 1. ’Gyurkovics György: ..Pápa Mező-Városa’ nevének eredetéről és Régiségeiről.” - Tud. Gyűjt. 1X24. Vili. k. 93. I. “’Fényes Elek: „Magyarország leírása." II. 7X. I. Kiss István: ,.A pápai plébánia története” 24. I. Jankó Lászlóról Győr-Révfaluban született 1875. szeptember 17-én. Győrben halt meg 1954. február 26-án. Iskoláit Győrben és a Budai Tanítóképezdében végezte. 1897-ben Znióváralján (az egykori Túroc vármegyében, ma Szlovákia) kezdte oktatói munkáját, az állami tanítóképzőben. 1899-ben került Pápára a nemrégen alakult, ugyancsak állami tanítóképzőbe. Itt a nyelv- és irodalom, a történettudomány és a zene tanára, tanított földrajzot, történelmet és alkotmánytant is. 1903-tól az intézet rendes tanára lett. 1904-től két évet Léván (az egykori Bars vármegyében, ma Szlovákia) töltött, mint tanítóképezdei tanár, majd 1906-tól ismét a pápai képző tanára, egészen 1921-ig, amikor Győrbe helyezik át. 1924-1928 között újra Pápán tanít, majd 1934-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig a győri tanítóképző tanára. Első írása, „Tűzoltó-vizsga a paedagógiumban” 1894-ben, még tanítóképzős korában jelent meg. Sok pedagógiai tárgyú dolgozatot, köztük három történelem tankönyvet is írt. Különösen fontosak a pedagógia egyes részterületeinek tanítóképezdei szakmódszertanával foglalkozó írásai. A budapesti Iparművészeti Múzeum híres magyar magán gyűjtemények kiállítása évében, 1908-ban publikálta „A történelmi emlékek, régiségek megőrzésére való oktatás” című dolgozatát a Magyar Tanítóképző című folyóiratban. Ebben felhívta a figyelmet a régiségek megőrzésének fontosságára, gyűjtésükre, azok módszertani kérdéseire. Ehhez kapcsolódóan több pedagógiai munkájában szállt síkra a helytörténet, mint a hazafias nevelés eszköze oktatásának fontossága mellett. Különféle cikkeiben igyekezett a magyar föld szépségét bemutatni. (Pl...Nemzeti zarándoklás Pannonhalmára”) Több cikkében kiemelte a trianoni béke igazságtalanságait, fontosnak tartotta ennek pedagógiai kidomborítását, a hazafiságra nevelést. írásaiban foglalkozott a keresztény szocialista munkásmozgalommal. Figyelemmel kísérte környezetét, igyekezett bemutatni és vigyázni a műemlékeket, vagy az általa értékesnek ítélt épületeket, szobrokat. („Őrizzük meg városunk emlékeit”, tiltakozás a Lábas-ház tervezett átalakítása ellen.) A fentiekkel egyenértékűek tudományos munkái, amelyeket elsősorban a régészet, a történelem, a céh- és ipartörténet, iparművészet és műemlékvédelem tárgyában publikált. Első régészettel foglalkozó dolgozata 1911-ben látott napvilágot, „Késő bronzkori urnasírokról Zirc vidékén” címmel az Archaeológiai Értesítőben. Ebben a Zirc-tündérmajori halmok feltárásáról írt. 1913-ban adatokat publikált a Pápa környéki régészeti kutatásaiból. Ezt még több, a város avarkorával, a régi pápai vár védővonalai6
