Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

Mélyen megindultan ettől a lelket tüzesitő beszélgetéstől, Voropájev köpenye zsebébe süllyesztette kezét ós onnan zsebkendőjével együtt kirántotta, majd a földre ejtette a reggeli hóvirágbokré'tát. A kisérő, aki közelükben állt, fölemelte a virágokat, amelyeket Voropájev ismét zsebébe süllyesztett. Sztálin kiváncsian szemlélte. - Amennyire én tudom, a virágok nem a zsebbe valók - mondta meggyőződéssel. - Adja ide a virágokat. Mit is csináljunk velük? - Hozzátette ahhoz a nagy c sokorhoz, amely az asztalon lévő szélos és alacsony vázában állt. - Vagy talán valakinek szánta? Voropájov elmesélte, hogy a kis Tvorozsenkova arről á*i^a<öxott, miként fogja ezoket a virágokat Sztálinnak ajándékozni és ez az álom most váratlanul botoljesodott. Sztálin kutatni kezdett, mit is ajándékoihatna a Tvorozsonkovakislánynak, majd behívott valakit, és utasította, hogy néhány süteményt csomagoljanak be ogy szép kosárkába. Alighogy behozták a kosárkát, Voropájev engedélyt kért, hogy mehessen. - Derék ember, helyesen cselekedett - mondta búcsúzóul Sztálin. No hallgasson azokra, akik korholni fogják. Hivatalnokunk igy is tul sok van. Maga derék ember!..;. ás egyeneson boletokintett Voropájov szemébe, szinte arcával súrolta arcát, mintha a nap sugara simogatta volna meg. /162S/ SZTÁLINI ZÁSZLÓ AZ ÉSZAKI SARKON Ivan Papanin, a Szovjetunió Hőso vozetésévol hajtotta végre ogy bátor szovjet expedíció az addig megoldhatatlannak látszó feladatot: az Északi Sarkon átvezető légittt meteorológiai feldcritését. Mogfigyolőállomást kellett lótositeni as Északi Sark zajló jégtábláin. Papanin, Sirsov, Krcnkclj és Fjodorov kilőne hónapig tartózkodott a veszélyes heíyon. Emberfeletti nehézségek közepette elvégezték a rájuk bizott munkát. Sztálin egész idő alatt a legnagyobb gondoskodással vette körül okot. Ez megacélozta akaratukat• A szikratávíró szüntelenül közvotitetto a sztálini figyolmcsség jeleit: Sztálin a munka legapróbb részlotoi iránt is érdeklődött, Papwinék a jégtáblán épitott sátorban szüntelenül érezték a vezér szeretetét. A sátorban ott függött Sztálin mosolygó arcképo, mintha személyes jelonlétévcl is állandóan bátoritaná, támogatná az oxpedioió tagjait élctvoszélyt rejtő megfeszített munkájukban. A legvadabb hóviharok, a jégzajlás som sodorhatta le a sátor ormáról a Sztálin jelével ollátott vörös zászlót. Amikor az oxpodició tagjai hazatértok, a Kremlben fogadták őket. E fogadásról irja lc Papanin, Sztálinnal való találkozását.. x A Gcorgio-torcm ajtai kitárultak. Vakité fényben uszó termet pillantottunk meg. A teremben hosszú sorokban álltak a szépe:.: feldíszített asztalok. Líindenfolől mosolygó, baráti arcok fordultak felénk, "hurrá" kiáltások hangzottak el. Megszólalt a ZC.AO,. Elindultam az asztalok között,