Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

keményen szorítottam a Sarkról másunkkal hozott zászló bambusanyolét; Mögöttem lépkedtek bajtársaim. Az ünnepi környezet, a "akitó fény, az üdvözlő kiáltások elárasztottak bennünket, S hirtelen uj, az előbbinél is erősebb tapsvihar tört £el, Orkánszerü éljenzés, "hurrá" kiáltások. Sztálin és a Politikai Iroda tagjai lé - te k a terembe. Megremegtem az izgatottságtól. Kimondhatatlan öröm töltötte el szivemet. Molotov elvtárs intott, hogy foglaljuk el a díszhelyei. 3 ami okkor történt, sona nem fognm elfelejteni.. Ioszif Visszarionovics megölelt és erősen megcsókolt. Azután sorban a Politikai Iroda minden tagja, Ölelő karokból ölelő karokba vándoroltunk. Elfogód-tt mi gyújtottam át Sztálin olvtársnak a vörös lobogót és ezokot mondottam: - F- godjc meg, hogy átnyújtsam önnek ezt a zászlót, amely győzelemre vitt bennünket, kitartást ós akaraterőt adott nekünk az olomokkol vívott harcban. A ránkbizott feladatot becsülettel teljesítőttük. Sztálin maga mellé ültetett. Egész életem álma botoljosodott. '- Most pedig, Papanin elvtárs - mondotta Ioszif Visszarionovics, folomolvc poharát - igyunk a kitűnő munkára, a győzelemre. A munka nehéz volt, de mi mog voltunk győződve arról, hogy becsülettel fogják elvégezni. Ezután o-lboszélto -ekünk, hogyan él k> át az o^ész néppel együtt "zajlásunk" utolsó uotoit és napjait. - Sokat nyugtalankodtam Önök miatt - i'üzt őhozzá. - loszii visszarionovics - felöltöm - Ön mindent megtett értürk, ami onborilog lehetséges. -Nem - felelte. - Kcvoset tettünk Önökért. Még egy támpontot 16tosithettunk volna a grönlandi tengeren. Később Sztálin fclomolkcdott helyéről, szokott, nyugodt járásával ahhoz az asztalhoz ment, ahol feleségeink ültek. Valamit kérdozött tőlük, vidáman elmosolyodott, majd mind a négy asszonyt asztalunkhoz vezette. Kérte, töltsük mog poharainkat és mondjunk köszöntöt asszonyaink tiszteletére Megtudta, hogy apám is a tőrömben, a meghívottak között tartózkodik, öt is odahívta az ünnepi asztalhoz, c.-ymás mellé állított bennünket - apám szokatlanul erős öreg ember - átölulto mindkottőnk vállát és megkérdozto: - Nos, melyik kettőjük közül az apa és a fia? Apámra néztom 6s valóban, fiatalnak látszott. Mily gyakran jut esze be mindez, ami o nem mindennapi esten történt a'KroHrlbon. A Sztálinnal való találkozást életem .legizgalmasabb, logrondkivülibb eseményként őrzi emlókczotom. Szinte megifjodtunk ott, ujjászülcttüuk, látva a vonzó, sztálini egyszerűséget, a csodálatos tormészctcs.-.égot, ahogy észrevétlenül at tud térni a nagy dolgokról a köa~ napiakra - a létező legnehezebb munkáról a vidámságra ós pihenésre.