Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

DAGESZTÁN -Készlet­/ Ezt a verset a hires dagesztáni költő, akit Gorkij a XX. század Homerosának ne­vezett el, abból áz alkaíomból irta, amikor Sztálin elvtárs Temir-Xhan-Surá­ban kihirdette as Alkotmányt./ A napi'7 lapjai között ás Sztálin tette est, csak ő: pompás levél virult ki, jóságosan tokint szét a naptár napjai között s bölcsosség sarjad és erő egy nap pirosra syul kii s a föld kitárja kincsét, november tizenharmadik az' mindez, ki dolgozik, napján megláttuk Sztálint:. ki tormel, tervez, épit, Azóta itt üröm lakik, port aki terhet hordós itt: felénk arany-sugár int . utat jövőnk felé nyit* Uj Alkotmányt kapott a nép Sztálin törvénye egyszerű, vozérünktJl, Sztálintól. mert minket véd, a népet, Tündöklő-szép korszakba lép nyomában jólét és dorü hazánk: uj élet indul. virul ki: munka, élet. Csodákkal dúsak napjaink, Áldás Sztálinrat Mint a Nap, mindez viu.ci valóság: törvényo ugy ragyog ránk: érett ;yünölcsök árja ring fényétől bimbó-raj fakad s a népé itt az ország. örömünk rózsa-bokrán. Képes Géza forditása. Z z ovj.ot emberek Sztálinról Pavlonko: BESZÉLGETÉS VOROPÁJEFTSL 1944 tavaszán a Krim egyik németek feldúlta városába megérkezik Alokszoj Voropájov nyug­állományú vezérezredes. Az ezredes beteg, magányos. Az élet számára már bofojŰZ dött ­"kiesett gondolatából, mint egy ropülogépből"• Do Voropájov tévedott. A földúlt vidéken mog­találta boldogságát, a szovjet ember igazi boldogságát. Pavlenko "Boldogság" cimü regénye azt mutatja meg, hogyan állitja a szovjet valóság az élet középpontjába Voro­pájevot. A. szovjet emberek számára a boldog­ság - a nép boldogsága. Voropájov boszólgetésc Sztálinnal a regény logLízebb részieta. ... A ház mögé tértok, átlépték az őrség vonalátj kisó'rőjc megállt* Volo ogyütt Vorcpájcv is. A kisérő zavartan rátekintett, szinto oldalra forditott tekintettől. E pillanatban egy hang hallatszott, amelyet lchctct.lon volt nem ismerni. i J .0 * fanyar Országos (f

Next

/
Oldalképek
Tartalom