Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-05 [0964]

-Szivoskcdják idojönni, Voropájcv elvtárs, no szégyenkezzék! Voropájev azonban nem mozdult helyéből, lába nem engedelmeskedett • Sztálint pillantotta meg. Világos zubbonyban és világos sapkában állott Sztálin egy öreg kertésszel valami szőlőtőke mellett, amely girbe-görbe kacsaival a fal melletti lécrácsba kapaszkodott. Voropájevre tekintve, valamit bizonygatott a kertésznoi:, ami szemmelláthatóan mindkettőjüket komolyan érdekelte. - Próbálja ki ezt az eljárást, ne féljen - mondta Sztálin m ón magara vizsgáltam felül. Nem fogja becsapni ez az eljárás. A kertész zavarba jött, de cl is volt ragadtatva, mint valami gyermek. Sztálinra nézett és kitárta karját, - Egy kissé félek a tudomány ollen csolökődni, loszif' Viaszariono/ios. A cár idején micsoda specialistáink voltak, de azok is viszolyogtak az ilyentől. -Lényegtelen, mitől tartózkodtak - vágott vi.sza Sztálin. A cár idején az emberek is rosszul fejlődtök, úgyhogy nekünk nora szabad ezzel törődnünk. Merészebben kisórletozzonok! A szőlőre ós a citromra nokünk nomcsak a ti vidéketeken van szükségünk. - A klima határvonalat von, Ioszif Visssarionovics. Ilézze, micsoda kényos, finom jószág, hová altarja a fagyos "idékro vinni! - rsuta«» tott rá kez/vcl a szőlőtőkére - No féljehok! Szoktassák hozzá a rideg viszonyokhoz! Ili magával együtt délvidékiek vagyunk és mégsem érezzük magunkat rosszul északon fejezte be Sztálin és néhány lépést tott Voropájcv folé. - Jaj, lstenom - dadogta a kortész. -Amikor ostobaságokat csinál, a tüiibiok előtt halad, amikor felelni koll érte, képtelenség helyéből kimozdítani - mondta Sztálin és Voropájcv rémülten votto észre, hogy feléje jön, feléje nyújtja kozéf és rámosolyog mindent -befogadó mosolyával* - Elmondták nckom, hogy maga itt a kolhozokat rohamra vezeti. Igen érdekes, bár nem ogóssen helyes eljárás, az én véleményem szerint. Sztálin üdvözölto Vóropájovet és kosét ol 3om bocsátva, az asztalhoz és a fonott székekhoz vezette, amelyek egyikén liolotov ült. Időnkint diplomáciai hivatalnokok juttok, valamit jelentettek súgva és Molotov halk hangon válaszolt. Kozc tele volt iratokkal. Vállat vont és mosolyával kért bocsánatot elfoglaltságáért. Sztálin valószínűtlenül nyugodt volt. Ugy látszott, hogy a világ összes kérdései közül, most legjobban Vompájcv sorsa érdekli ós talán még a íehóros-kókos óg, amely m.ologcn lapult a tengorhez. Erro tekint ott időnkint, kodvcson összevonta szómét. Voropájevnok ugy tünt, hogy Sztálin non öregodott, mióta 1941 november 7-én a szemlén látta, azonban élesen megváltozott más szempontból.