Külföldi-Belföldi Hírek, 1949. április/1
1949-04-01 [0106]
/*A Marxista kritikus.• .1. folyt* Di/Jná/fcb Bn/ Ha a raar*xleta kritikus a művészi alkotásban uj formákkal találja magát szemben, meg kell, zo^y kérdezze, vájjon csakugyan a megváltozott uj tartalom megfelelő forrná ja-e az uj forma, ás' ennél a már pusztán esztétikán túlmutató" kérdésér. továb : .>aen6eni vájjon az uj tartalom, ami a mü alapját képezi, központi, vagy periferikus kérdése-e az iack vál to;vsának? Belenyult-e az, iro azokba a kérdésekbe, amelyek a társadalom, a világ váltó .ásában döntőek vagy pedig csak a felülete.! mozog. Széknek a kérdéseknek Lf el te- ' vlse és megválaszolása nélkül lehetetlen val k mennyi uj müvet, álcár csak esztétikailag is helyesen értékelni. Wyi A kantl filozófiára támaszkodó polgári esztétika azt állította 5s állítja ras is, hogy nincs objektív, fogalmilag megokolható, fogalmakra visszavezethető esztétikai Ítélet* A marxista esztétikai kritika feladata az ilyen polgári kéozel&ásek érveinek szétzúzása, me,.semmisitées. á marxi esztétika tudomány. 3 épen az teszi tudománnyá, ami ellen a L*arfc pour l'art esztétizáld azáplel' kek annyiszor tiltsksztak is tiltakoznak: tudniillik, hogy a ml esztétikánk alapja a társadalmi élet ellentmondásainak lec figyelmesebb és legkifinomultabb elemzése. A mi esztétikánk és kritikánk az objektív valóságból nő kl és szemben a szubjektív, - az irodalom nagy és különleges jelentőségét fölismerni nem képes - polgári esztétikával, objektív tudomány. Ez ^tudományos jelleg biztosítja elméleti kritikai muakánk objektivitását* A marxista kritikusnak tisztában kell lennie a valóságos társadalmi helyzettel, a formai problémákkal, az egész történelmi problematikával, mult ás jelen döntő fejlődési tendenciájával. A marxista kritikus nem prózában iró* esztéta lírikus, elemző hangú-* látképek alkotója, hanem egyszemélyben a marxizmus-leninizmus alapos ismsrője, ás a népi demokrácia narcos publioistája* Lukács György ezután azokról a feladatokról beszélt, amelyeket a marxista kritikusoknak a magyar szocialista-realista művészet építése, fejlesztése során kell végezni* - Az irodalmi realizmus kárüli vité$ amelyek nálunk Magyarországon közvetlen a felszabadulás után, 1945-ben megindultak, az elméletben nagyjából eleitek, de távolról áem a gyakorlatban. Még pedig nemesek az Írók, hfeaem a kritikusok gya.corlatában sem. ' írok és kritikusok gyakorlati munkája, annak ellenére, hogy a realizmus követelményeit' magúira nézve kötelezőnek ismerték él, telítve van a mult rossz, an tirealista nagyon anyaival. Itt elsősorban a kiritkábar; megmutatkozó ibákról kell br-szálni. Az e téren jeterítkezó* veszély kétirányú: egyrészt egyes kritikusok az igazi realizmust lesüllyesztik a durva és mechanikus naturalizmus színvonalára, másrészt mások a rotaadó kaoitaiista iroéalom dekadens hagyományait, - mint állítólagos realizmust - át akarják meateni a mi valós'ígoa, mélyen művészi, szocialista realizmusunkká. v« /Polyt.köv./ y«
