Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-06-15 / 6. szám
1960 JUNIUS KRÓNIKA 3. A Holnap társadalmi rendje § Ailant és társad alant asz atom- korban Olló örökös-király e cimen magyar és német nyelven megjelent, nagy feltűnést keltő könyve a mai társadalom alapkérdéseivel foglalkozik. Megvilágítja az összefüggéseket, amelyek az osztályharchoz vezettek s megállapítja, hogy Európa fejlődése soha nem sejtett nagyságot érhetett volna el, ha az iparosodást a szociális méltányosság jegyében valósították volna meg. Azóta a dolgozóknak az államhoz és a társadalomhoz való viszonyában haladás állt be, de még sok teendő van hátra, hogy ez a közeledés erkölcsileg teljesen alátámasztott legyen. Az atomerő értékesítése gazdasági életünk mélyreható átalakulására fog vezetni. Ezzel az átalakulással messzemenő társadalmi átrétegeződés fog együttjárni; ez a folyamat már megkezdődött és nemzedékekig fog eltartani. A dolgozó nép iránti igaz szeretettel megírt, bátor és szókimondó mű legfontosabb részei közlését áprilisi számunkban megkezdtük s e számunkban folytatjuk. A magyar kiadás megrendelhető az American Hungarian Publishing Co., c. o. Péchy Sándor, 3118 N. Blair Avenue, Royal Oak, Detroit, Mich. USA címen. Ára postai szállítással együtt egy dollár 75 cent. Európában megrendelhető az Amerikai Magyar Könyvkiadónál (Amerikanisch Ungarischer Bucjidienst, Köln, Apostelgasse 9. Németország). III. TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK ÉS FELADATOK Minden jelentős gazdasági eseménynek megvan a maga szociális kihatása. Ez elsősorban annak az eléggé nem hangsúlyozható ténynek a következménye, hogy a közgazdaság, a szociálpolitika és az államvezető politika ugyanannak a közösségi életnek három különböző oldala. Ettől eltekintve a gazdasági életben beálló minden nagyobb változás befolyással van az össztársadalmi gazdasági tevékenység eredményének nagyságára és ennélfogva szükségessé teszi annak újabb eloszlását. Miután ez a tétel a gazdasági élet mindennapos, megszokott változásainak esetében is áll, tnéginkább érvényesülni fog egész gazdasági szervezetünk átalakulásakor. Ma ilyen, mondhatnák páratlan forradalom előtt állunk. Az a gátszakadás, amelyre fel kell készülnünk, semmiesetre sem kisebb, sőt minden valószínűség szerint sokkal jelentősebb lesz, mint amilyet a gép forradalma okozott. A gép megsokszorozta ugyan az emberi kar eddigi teljesítőképességét, ez azonban korlátozott, számtanilag meghatározható és világosan megrajzolt határok között maradt. A jelenlegi forradalmi líjítások azonban eddigi gazdasági rendszerünknek egyszerre két területét fogják ■közvetlenül érinteni. Az emberi erő nem lesz többé számottevő tényező a gazdasági életben. Helyét az emberi szellem fogja átvenni, amely kihatásaiban — ha nem is korlátlan de, mégis szinte beláthatatlan távlatokat nyit meg. Ugyanakkor a termelésben a kimeríthetetlen energiaforrások feltárása meg fogja szüntetni ezeket a korlátokat, mint ahogy a különböző műanyagok gyártása is egyre nagyobb méretekben fogja növelni függetlenségünket a ma gyakran csak szórványos nyersanyagforrásoktól. Ez a fejlődés a társadalomban is mélyreható átrétegeződést fog maga után vonni. Azok a fogalomcsoportok, melyek mai gondolkodásunkat megszabják, belátható időn belül el fognak tűnni, vagy elvesztik jelentőségüket. Egyidejűleg új, eddig ismeretlen fogalmakkal fogunk szembekerülni. Az ilyen átalakulás természetesen nem következik be egyik napról a másikra, hanem több emberöltőn keresztül is elhúzódhatik. A fejlődés már megindult. Fel kell ismernünk, hogy a társadalmi átrétegeződés már folyamatban van, méreteit azonban csak akkor tudjuk felfogni, ha meggondoljuk, hogy ma a feltartóztathatatlan fejlődésnek még csak a kezdeténél vagyunk. Fontos, hogy bizonyos fogalmakat tisztázzunk! A fejlődés “feltártózhatatlanságán” azt értjük, hogy a jelenlegi rend, amelyet szintén a gazdasági és technikai fejlődés teremtett meg, tovább nem tartható fenn. Tapasztalhatjuk, hogy az úgynevezett “haladó” elemek is gyakran reakciós intézkedéseket sürgetnek, mivel az a céljuk, hogy a törvényszerű változások bekövetkezését megakadályozzák. Különösen a létében fenyegetett középosztály részéről tapasztalhatók ilyen kísérletek. Találó lenne ezt “szellemi géprombolásnak,, nevezni a lyoni textilmunkások kétségbeesett lázadásának példájára, akik egykor Jacquart találmányától féltették kenyerüket. Ez a tagadó beállítottság emberileg érthető ugyan, de semmiesetre sem okos. A technikai fejlődést nem lehet feltartóztatni, a túlhaladott állapotokat nem lehet fenntartani. Minden ilyen kísérlet sokba kerül és eleve eredménytelen. Azonkívül veszélyes is. Az ellenállás a természet dinamikájával szemben a robbanékonyságot növeli és kitöréshez vezet, mely több kárt tesz, mint hasznot hoz. A reakció nemcsak a politikai életben okoz forradalmakat . . . Bár meggyőződésünk, hogy a reakció eszközeivel a természet törvényszerű folyamatait nem tartóztathatjuk fel, ezzel még távolról sem állítjuk azt, hogy a jövő társadalmának képét előre meghatározottnak tekintjük. Éppen ellenkezőleg. Az embernek, a föld legmagasabbrendíí élőlényének szabad akarata van. Ha az akaratszabadság nein is korlátlan, hiszen embertársaink, a társadalom és az anyagi adottságok határokat szabtak neki, életünket mégis bizonyos meghatározott keretek között inogunk irányíthatjuk. Ebből az következik, hogy ha nem is tudjuk elodázni a nyilvánvalóan túlhaladt állapotok megváltozását, de módunkban van az elkövetkezendőket bizonyos mértékig befolyásolni. Az ember ugyanis a jövőt formáló erőket helyesen kihasználva, azokat saját elképzelései és tervei szolgálatába állíthatja. L’jra a már említett példára A társadalom Hangsúlyoztuk, hogy máris benne vagyunk a társadalmi átrétegeződés folyamatában. Ex’ a folyamat korántsem új. Nagy körvonalakban és történelmi szemszögből nézve, az emberi fejlődés mindig ciklikusan ment végbe. Voltak korszakok, amelyekben a társadalom mészszemenően homogén volt, majd korszakok, amelyekben ismét tagozódott. Amíg például a régi Róma társadalmi szerkezete, főleg a későbbi időkben, erősen városi jellegű volt és messzemenően tagozódott, addig a korai középkor agrár jellegű társadalma nagyrészt egyneműnek mondható. Minden hibája ellenére is az akkori hűbéri rendszer megfelelt a kor szociológiai adottságainak. Az agrárrétegek elgyengülésében hivatkoznunk, mely annyira ráillik a jelenlegi helyzetre. Az ipari forradalom ezért hozott annyi szerencsétlenséget az emberiségre, mert se jelentőségét nem értették meg, se tervezéssel nem igyekeztek irányítani. Ha ez kellő időben megtörtént volna, megkímélhettük volna a világot a munkásnegyedek nyomorától, a társadalmi feszültségektől, az ebből származó háborúktól és forradalmaktól. Az emberiség elpocsékolt erejét alkotó célok szolgálatába állíthatta volna a sok rombolás helyett. Ebben az esetben ma már sokkal messzebb lennénk, mint ahol a valóságban vagyunk. Az a példa lebegjen a szemünk előtt, amikor a jövővel foglalkozunk. Két út között választhatunk. Az egyik azok számára lesz csábító, kik a korszerű, talán kemény intézkedésektől viszszariadnak és elzárkóznak a jövőre vonatkozó tervek kidolgozása elől, akik az eljövendő korszak kialakulását az erők szabad játékára kívánják bízni. Első pillanatra valóban ez az út látszik simábbnak, kényelmesebbnek, de az út zűrzavarhoz, forradalomhoz, háborúhoz vezet. A másik nxitvaálló lehetőség tele van kezdeti nehézségekkel, nagy tisztánlátéisl, a jövő adottságainak előre való felismerését és olyan döntéseket kíván tőlünk, amelyek a mai nemzedék számára nem lesznek könnyűek, hiszen áldásos következményeit valószínűleg nem fogja megérni. Ha azonban kellő időben ezt a nehezebb, áldozatokat követelő utat választjuk, az elvezet az új lehetőségek észszerű felhasználásához és a gazdasági, valamint az ebből szükségképpen bekövetkező társadalmi átalakulás összhangjához. Szabadok vagyunk. A történelem előtt azonban felelősek leszünk. átrétegezödése vei és a lélekszám hirtelen megnövekedésével a XVIII. század társadalma ismét sokrétű. Ej osztályok keletkeztek, amelyek nem találták meg helyüket abban a rendszerben, amely más viszonyok közölt alakult ki és az új követelménykhez nem tudott vagy nem akart alkalmazkodni. Áltáléiban megállapíthatój hogy amikor a gazdasági életben túlnyomóan heterogén erők működnek, többnyire fellagozódik a társadalom is. Ha azonban egyik termelési tényező a többinél jóval erősebb szerephez jut, ez a társadalmi osztályok egybeolvadásához vezet és a társadalom szerkezetét egyszerűbbé teszi. Ebben az értelemben Marx Károly társadalmi elméletének egyik tétele bizonyos mértékig
