Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-05-15 / 5. szám
I960 MÁJUS KRÓNIKA 5 kezik a gépekkel, melyek a jövőbeli közmunkák megindításához szükségesek. A tervek készen állónak. Ugyanakkor tartalékolják a válság átvészeléséhez szükséges pénzt. Ha ez bekövetkezik és munkanélküliség lép fel, alig néhány napra lesz csak szükség, hogy meginduljanak a nagyméretű -állami vállalkozá sok és közmunkák, amelyekkel a munkanélkülieken foglalkoztatják és a zsákutcába került gazdasági életet ismét helyes kerékvágásba lendíthetik. Ez az eljárás helyes és amellett a szabadságot sem korlátozza. Ebből a példából láthatjuk a reális tervezés alapvető tulajdonságait. A tervezésnek ez a formája nincs beleszorítva az előre meghatározott időtartam kényszerzubbonyába. Gyógyító hatású és nincsenek olyan kóros tünetei, mini a különböző parancsuralmi államokban divatozó úgynevezett “termelési csatáknnk.” Semmi esetre sem célja a bürokratikus ellenőrző gépezet kibővítése, csupán az, hogy egy mindenki számára érthető és az egész társadalom szempontjából létfontosságú feladatot a legegyszerűbb és a közösség számára legelviselhetöbb módon megoldjon. Ezzel már meg is határoztuk a nagy fordulattal kapcsolatosan szükséges tervezésnek határait és feladatait. Jövőbeni magatartásunk megállapításánál először is annak határaival kell tisztában lennünk. A tervezés nem irnyulhat arra, hogy a hivatalos hatalmi teret bővítsük ki. Az egyéni jogokat és azt a tényt kell figyelembe venni, hogy a jövő tágabb közgazdaságának középpontjában az ember és nem a termelés áll. A múlt gazdaságtudományi elméleteivel ellentétben a jövőben az emberi szabadságra kell a tervezés súlyát helyezni. A kapitalista és marxista rendszerekben a nagy többséget a szabadságában korlátozott bérmunkás sorsára kárhoztatják. Annak a gazdasági rendnek, amelyet a jövő végtelen lehetőségei fognak kialakítani, előjelei mást mulatnak. Erőfeszítéseinket arra kell összpontosítanunk, hogy a gazi[aság uj forrásainak helyes kihasználása révén minél több önálló egzisztencia keletkezzék. Erre világít rá fentebb használt meghatározásunk is a uközéposztáily gazdasági rend jé'9-vei kapcsolatban. * * * Természetesen könnyebb ezt a gondolatot megfogalmazni, mint végrehajtani. A mai szűkreszabott gazdasági lehetőségek mellett a magántulajdon mind szélesebb rétegekre való szétosztása nehezen t'olna elérhető. A jövő új, sokkal gazdagabb adottságai alapján a termelőeszközök felett való rendelkezés a legszélesebb alapon lesz megvalósítható. Ezen kívül a szabadidő is lényegesen több lesz majd, ami nagyobb személyes függetlenséget eredményez. Az emberek életüket saját belátásuk szerint rendezhetik be és nem kell majd idejük nagyrészét, mint eddig, a termelés szolgálatába állít aniok. A legnagyobb előny, amit a vagyon nyújt: a függetlei ,iég, az erkölcsi, valamint fizikai szabadság. A helyesen tervezett jövőben a lakosság széles rétegeinek is azoknak az előnyök birtokába kell jutniok, amelyek felett ma csak aránylag csekély kisebbség rendelkezik. A tervezés célkitűzése tehát az emberi szabadság biztosítása legyen és ne, mint eddig gyakran, az emberek rabszolgasorba döntése. Ez csak aláhúzza annak szükségességét, amit már fentebb hangoztattunk, hogy a tervező szervezetet az államgépezet megfelelő átépítésével kell létrehozni. Már most kell megakadályozni, hogy a feltárandó anyagi források egy kiváltságos kaszt érdekterületévé váljanak: Államaink mai szervezete mellett félős, hogy alapvető reformok nélkül az új lehetőségek, nem a szabadságot és a közösség javát fogják szolgálni. Nagyon könnyen a monopolizált hatalmak már fennálló különjogainak gyarapodásához vezethetnek. Mind a kapitalizmus, mind a marxizmus fennmaradása a jövő számára halálos veszélyt jelent. Mindkettőt fel kell, hogy váltsa az új gazdaságbölcselet, amely nem a tömegtermelés fokozásán, hanem az emberi szabadság és a jog tiszteletbentartásán épül fel. Az elavult tanok csak a személyi és bürokratikus érdekek egyoldalú elhatalmasodását eredményezik. Az eljövendő események helyes mederbe való terelése és a közjó szolgálatába való állítása nehéz és hosszadalmas felmlat. A mai, rövidéletű kormány formák korában az öl- és hatéves tervek olyan időtartamra vannak méretezve, amelyet még éppen át tudunk tekinteni. Az előttünk álló munka olyan hatalmas, hogy a tervezési szakasz időbeli korlálozóisa csak káros hatású lehet. Nem kevesebbről van szó, mint a jelenlegi gazdasági rend és gazdaságiam gondolkodás teljes átállításáról. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy legalább egy nemzedék élettartamára tudjunk előre tervezni és előkészülni. Itt kell rámutatnunk arra, hogy az atomerő és az automatizálás útján bekövetkező gazdasági forradalom szükségképpen szét fogja törni a mai szűk földrajzi határokat. Amire szükség van, az egy összeurópai program. Természetesen ez a kontinentális távlat nem szolgálhat ürügyül arra, hogy tervtelenül várjuk a jövőt. Az Egyesült Európa hiánya nem lehet kifogás. Amíg nem sikerül nagyobb politikai és gazdasági egységek megteremtése, a jelenlegi állami kereteken belül kell az uj elveket győzelemre vinni. Az ilyen földrajzi korlátozások a jövőben úgy sem lesznek huzamosabb ideig fenntarthatok. Európa ipari arculatának megváltozása szükségszerűen a termelőhelyek átcsoportosításával fog járni. Erre már volt példa az Egyesült Államokban. Újabban tanúi lehetünk annak, hogy egyes üzeniek az iparilag kevésbbé fejlett déli államokba vándorolnak. E vidékek lakossága nő, az északié változatlan marad. A gyakran hangoztatott aggályok ellenére az ipari áttelepítés nem volt káros kihatással az északi részek gazdasági éleiére, viszont erősen hozzájárult a déliek jólétének emeléséhez. Hasonló átalakulás szükségszerűen Euró-Mint 30 év körüli magyarok kerültünk a senki földjére! Még lelkűnkben visszhangzanak őseink esi magyar eszméi és emlékei, mert az ifjú álmok idején vívták utolsó harcukat, azzal az ellenséges ideológiai politikával, amely lábbal taposta mindazt, amiért 1000 évig elődeink éltek, áldoztak, küzdöttek és meghaltak. A bolsevista hadak, de inkább politikai ágenseik és csatlósaik fáradhatatlan gyűlölettel és kíméletlen izgalommal irtották mindazt, ami a családunkban, társadalmunkban és nemzeti életünkben eddig szent és magyar volt. Mi, az akkori megriadt és főleg megriasztott 15—20 évesek támasz nélkül maradtunk, a hangos és rámenős propagandával szemben. Családunk legtöbb tagja lecsukva, avagy üldöző megfigyelés alatt “elkeseredetten lapított” s anyáink könnyes szeme álmatlan éjszakákon fohászokkal ostromolta az eget és a magyar jövőt. Pár év múlva idegenek lettünk a családunkban és csak megtűrtek a hazánkban is! Bántó érzés volt, hogy mi másodosztályú ifjúsága lettünk a hazának, csak azért, mert apánk jegyző, mérnök, ügyvéd, orvos, kereskedő, avagy az ősi föld kis darabjának volt a birtokosa. A középiskolában fiatal lelkünket üresen hagyó frazeológia hangoskodott, ahol kaptafarendszerű dogmatikus szabályok, merev politikai és gazdasági normák rohantak rá, magasabb gondolatokra és nagyobb elgondolásu tervekre éhes szellemünkre. így az első évek marxista tanai nemhogy nem termékenyítették meg az ifjú életünket, de azt éreztük, hogy most rabolnak meg bennünket attól, amit ifjúságnak, álmoknak, terveknek, ideáloknak és lendületeknek neveztünk! 1948- ban, amikor befejeztük a “kivégzett középiskolát”, oly üresnek éreztük magunkat, mint a kirabolt, kifosztott raktáraink, ahol csak nagy hang erősödött, piros búza és kacagó tengeri nélkül! Ott álltunk a megriadt pannon dombokon, mint Bálám szamarai, akik nem tudtuk és pában is bekövetkezik. Az északi államok nálunk is sokkal erősebben iparosodlak, mint pl. a Földközi tenger menti országok. Ezek viszont olyan éghajlati előnyökkel rendelkeznek, amelyek a modern iparban nagy szerepet játszanak. Az északi államok nem fognak szenvedni a szükségessé váló átcsoportosulás következtében, feltéve, hogy ezt átfogó tervek alapjtín hajijuk végre. Persze itt sem lenne örvendetes egy szervezetlen, ötletszerű akció. Helyes irányelvek alapján végrehajtva viszont áldást jelenthet egész földrészünk számára. nem értettük, hogy MI A JOBB EBBEN AZ EMBERTELEN ÉS KOMISZ TERRORBAN? Mi, mai 30 évesek ábrándultunk ki legelőbb, mert elraboltak tőlünk mindent, de semmit nem adtak a jövőre! Nem a tudás, nem a becsület minősített bennünket az egyetemekre, hanem az elavult marxista-tanok mechanizmusa s főleg a pártgólemek elfogult minősítése. Mentünk a felvételekre, de azonnal láttuk, hogy ez nagy csapda, ahol szellemeket és ifjú álmokat darálnak, valami lapító szellemrablónak, aki nemcsak az elveinket és tekintetünket ellenőrizte argirus szemekkel, de még a sóhajunkat is! Nem is kerültünk be az egyetemekre, hanem vasutakhoz jegykiadónak, gyárakba könyvelőknek, építésekhez kulimunkásoknak, alkalmi megtűrte knek, akikre az örök proletárok szellemi köde és a mindenható kommunista párt hidegretevő kegyetlensége várt és leselkedett! Megtört álmakkal és vérző szívvel húztuk az igát s mindennap jobban megértettük a szótlan apánkat, akinek múltját gyalázták, leminősítették és kirúgták, ha nem volt hajlandó eladni a lelkét, hitét és magyarságát. így vergődve, csakhamar rájöttünk, hogy a behódoltak, a nolitjUai okosak és megalkuvók is, rövidesen felszámoltattak és megtelteg a börtönök, a koncentrációs táborok. Majd a bányák és emberirtó munkák rövidítették meg viharvert életüket! A halál lovasa vágtatott éjjel-nappal a magyar élet szikkadt avarján, ahol az anyagi nyomor mellett, a szellemi lanyhulás szállta meg a magyarság központi gócait is! A propaganda harsogott, hogy tiétek a jövő, magatoknak építetek, de csak a rabszolgai munka, a gondterhes élet vámpírjai szívták erkölcsi, szellemi és fizikai erőnket! A nagy hang mögött a véres szibériai medve lá?as nyelve nyaldosta vágott sebeinket, hogy még jobban és gyorsabban fertőzzön és inficiáljon! A pusztulás érzet« vett rajtnnk erőt és a gyengébb idegzetűek nagyszámban lettek öngyilkosok, avagy kitöréseik mi-A magyar ifjúság útja
