Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)

1960-03-15 / 3. szám

1960. MÁRCIUS KRÓNIKA 11 fővárosunkat, Budát és 1699- ben édes hazánk földje teljesen szabad lett az Izlamtól. Ekkor kezdődhetett csak a romok el­takarítása és a nemzeti megúj­hodás- kultúrális fellendülés. Harcoljunk tehát azért, hogy a mai generáció tárgyilagosan, az igazságnak megfelelően ismerje meg történelmünket a kommu­nista hamisítás után. — Mi nem akarjuk a fekete dolgokat fehér­re mosni. Csak az igazságot min­denkivel szemben — mondotta Kóródy-Katona János.............. . ★ Az előadás utáni diskurzióban egy jelenlévő nyilas próbálta őfelségét kompromittálni egy a “Döntés Eurónáró” című mun­kájából vett hamis idózettel. De ott rögtön jött a cáfolat és még aznan este a fenti könyvből meg lett --<> hogy hamisan idé­zett az illető. ★ Az előadás végén Kóródy- Katona János hangsúlyozta, hogy a Mindszenty Mozgalom nem egy egyesület, vagy politi­kai párt, melybe belép és mely­ből kilép az ember, hangulata szerint, hanem annak tagsága egy életre való elkötelezettséget jelent szent eszméinkért, a sza­bad, keresztény, hívő Magyar­­országért való önzetlen lelkes munkára minden pontján a vi­lágnak. Professzor Dr. Babó Tivadar venezuelai vezetőnk végre meg­érkezett Berlinbe és elfoglalta ott a Rákkutató Intézet vezeté­sét. Egyben ő lett a Mindszenty Mozgalom északnémetországí vezetője (Berlin, Hallensee West Eisenzahn str. 27). Kívánunk Istenáldást tevékenységére........ ★ Itáliai Mozgalmunk római tit­kára: Haraszti-Dienes György (Roma, Via Emilio Marosini 16). Jelentkezéseket oda kérünk. ★ Hollandia Brabant tartomány­ban vezetőnk Simonffy Géza (Kéki Barna) Breda, Haagdijk 180. Franciaország. Versailles-i megbízottunk: K. Telkes Attila. volt gazdasági felügyelő (Ver­sailles, Hotel Sátory). Csatlako­zásokat oda kérünk. Dr. Bessenyei Lajos volt deb­receni tankerületi főigazgató­­majd ott főispán, Mozgalmunk tagja, 81 éves korában Wesen­­ben munkás magyar élete után meghalt. Közeledik a Müncheni Eucha­risztikus Kongresszus! Magyar­jainkat aug. 6 és 7-ére gyűjtjük össze (szombat, vasárnap). Ked­­vézményes szállás, étkezés. Ké­rünk jelentkezést Kóródy-Kato­na Jánosnál (Luzern, Posfach 492). ' KóllóDY-KATONA JÁNOS VITA FORUM: KÖSZÖNET A VÁLASZÉRT Dr. JÉKEI BALOGH GYÖRGY BÍRÓ URNÁK, BÉCS. Vagyok olyan “Úr”, hogy bát­ran “le”-urazhatok bárkit a vi­lágon. Előrebocsájtottam ezt, mert tőlem megvonta a minden becsületes magyarnak kijáró címzést, vagy 20-szor említette gúnyosan a nevemet cikkében s egyszer sem kisérte az “úr” szó. De mégis úgy érzem, hogy a KÖZÉRDEK nevében válaszol­nom muszáj. Megengedett “fegyvernem” volna a finom gúny, azonban a gúnyolódás ör­dögi kígyója tekergőzésének ár­nyéka nem homályositja el be­csületes és derült arcomat. Mind­amellett szóból ért a magyar ember: nevén szoktam nevezni a gyermeket. Nem gyöngesévem jele, honv soraimban kitérek a provokált személveskedés elől. öt főnorftot pécéztem ki ma­gamnak a kérdéses “VÁLASZ”­­ból. Elsőt nem szívesen írom a HAP^RT^O-k^rdéssel kanesp­­latos. Kedvos? olvadóim, hno-v híve lettem II. OTTÓ ki­ró Ksóo-qnqk Nem aidikns szin­­váiep-7f>oV>ól r>íin“m úiahb belá­tó® ritotf hitqimába az. hn^v g^iilfcírrn + fnqo'vqp nínnolf q -i vqirvis; S/r-íAIT' T^TVÁiy “c^ENT KHPON*”­­lVqpv-TWqpvqmrS70P-a t^°l­­tq»iq<57^-J«q é-dek°bop, II. OT­TÓ kivé1« ura'to­dásrq epvénisépére. Azért magom részéről fátvolt vetettem a múltra és ne keres­sük az alkalmakat a meddő vitat­kozásokra! De múltamnál és je­lenlegi elfoglaltságomnál fogva fölhatalmazva érzem magamat fölényeskedően hamis beállítá­sok megcáfolására. Ráfizettek-e a “HABSBURGOK” Magyaror­szágra? Ellenfelem szerint “tör­ténelmi factum” ez a „ráfizetés” Nem érvel, mert akkor Szekfű Gyulá-t kellene idéznie. Ez a — nem vonom kétségbe — nagytu­dású. de állítom, hogy az elfogult lelkiilettel dolgozott ,,VOLT“ eKőnek kázzel-lábbal bizonyíta­ni, hogy c«ak a magyar uralkodó oeztálv hibájából ment tönkre Mao var ország, és hopv a HABS­BURGOK hibái erénvek voltak, sőt nagylelkűen ráfizettek a magva rsáer fölötti uralkodásuk­ra. Értendő ezalatt az anvngi: a pénzbeli ráfizetés. Csakhogy el­lenfelem SZEKFŰ nélkül “con­tradictio in tprminis”-npk neve­zett Jósikái baklövést követett el; azaz önmagával keveredett piipnmondásüq. IMF a svllogiz­­musa: a “HABSBURGOK” ka­tonaságot tartottak fenn Ma­­pvarorszáp védelmére, de Ma­gyarország nem fizetett a kato­naság fenntartására elegendőt, tehát q “HABSBURGOK” ráfi­zettek Ma pvarorszá p-ra.” Hozzá­fűzi mépís záróiéihoz», hogy azonban “megérte nekik ezt a ráfizetést” hatalmuk és politikai befolyásuk erősödése által. Gye* P. FODOR PAL S.J. Fodor Pál jézustársasági atya, igazi nevén Jaschke Pál, 1918 január 31 én született Magyarországon. Atyja protestáns volt és rendkívül vallásos emberként volt ismeretes. Édesanyja kiváló ka­tolikus volt. A család tíz gyermekből állt. A fiuk közül hárman je­zsuiták lettek, míg Páter Fodor egyik leánytestvére apácanővér. Fodor Pál 1937-ben, Szlovákiában lépett be a jezsuita rendbe és iskoláit először Pozsonyban, majd Budapesten végezte el. Amikor a kommunista rendszer Magyarországon betiltotta rendjét és a rendtagok számottevő részét börtönbe vetette, Fodor atya több társával külföldre szökött. Tanulmányait ezután Belgiumban, majd Franciaországban folytatta. 1950-ben végül is Kanadába vándorolt ki és Hamiltonban (Ontario) plébános lett. Fodor atya legjobban a magyar szabadságharc alatt tüntette ki magát, ahogy példátlan önfeláldozással dolgozott, hogy a magyar menekülteknek, akik az ausztriai táborokból teljesen nincstelenül érkeztek meg, elhelyezkedést és munkát biztosítson. Főleg Mont­realban, Quebeckben és Halifaxban járt, de mindenhova elment, ahol problémák adódtak, ahol betegek voltak, ahol élelemre és ru­hára volt szükség és ahol a fiatal bevándorlók sokszor lelki támo­gatásra szorultak. * 1958 nyarán Fodor atya éppen Halifaxban járt, amikor egy orvosi vizsgálat után kiderült, hogy rákja van. Először a bal kar­ját amputálták. De a rák rohamosan továbbterjedt. Fodor Pál atya ennek ellenére továbbra is ellátta szolgálatát, megmaradt karjával szentmisét mondott és mindazokat, akik betegségében meglátogat­ták, ő látta el lelki vigasszal. Férfiak és asszonyok, akik sokszor belső kétségben keresték fel, hogy tanácsot kérjenek, megrendülve és megtérten jöttek el tőle. Szilveszter éjjelen, amikor az emberek a következő év és a múlt ünneplésére jönnek össze, ez a szent ember eltávozott az élők sorából. A halottak mindig magukkal visznek valamit és ugyanakkor valamit mégis mindig itt hagynak nekünk. Fodor atya a reményt és szeretetet, Istenben és egymásban, hagyta nekünk. (S.) rek-ész is kikövetkeztetheti az igazságot belőle: “Sokat fizet­tem érte, de megéri.” Nincs rá­fizetés ott ahol a portéka “meg­éri” az árát. , A “HABSBURGOK” — nak megérte az esetleges anyagi ál­dozatokat a Magyar Nép fölötti uralom , tehát nem fizettek rá Magyarország birtoklására. Tör­ténelmi adatok erre bőségesen fölhozhatok, de csak egyetlen egyre hivatkozom. A XYI. szá­zad végén — 1593 után — nyílt az első nagy alkalom a török kiűzésére Magyarország terüle­téről. Mindenfelé sorozatos vere­ségek érték 1 törököt magyar te­rületeken, saját otthonában De­­dig lázadások dúltak. A külföld nvomására RUDOLF császár-ki­­rá'v eltökélte, hogy felmentő háborút indit a török ellen. Ek­kor kitűnt, hogv nines rá pénze. A magyar országgyűlés az “áltá­lé n-q teherviselés” elve alanián óvási öss^epet szavazott meg aűőj»qn közvetlen előtte, és az adói be is fizették mind. Kivéte­les lelkesedés lett úrrá az “elsze­gényedett köznemességen”, mert a hadi helyzet reményi fakasz­tott szivében. Hova tűni el a sok pénz? Alehiminfq aranvcsinálási célokra költötték el Prágában. Ami megmaradt volna belőle, pr* qz “UDVAR” prágai cseh a"—lmazottái elsikasztották. Közben a mozgósított katonaság élt« az országot: a zsoldos része rabolt, pusztított s ilvformán sokszorosan fizetett Magyaror­szág a védelmére tartott haderő­re : adóban, szállásolásban és kifosztottságában. A török kive­reséből pedig nem lett semmi: ezután még majdnem 100 évig rabolt és gyújtogatott a török is Magyarországon. Mért nem olvassa el válaszadóm Acsády Ignác “a Magyar Birodalom Tör­ténete” c. művét? Ha elolvasná, talán kiábrándulna Szekfű mate­­* rialista fölfogású történet Írásá­ból. Különben Szekfű Gyula vé­delme érdekében “kár a szóért”: egyéniségének megfelelően HA­­ZAÁRULOVÁ fejlődött... Punk­tum. ★ Hogyan kerülhetett tehát vele egy kalap alá HUNYADI, KOS­SUTH és PETŐFI neve? Hu­nyadi, ha a Balkán-ról érkezett “BÚTI” család leszármazottja volna is, akkor sem “OLÁH” vagy “RÁC” származású, ha­nem “Magyar-Uz-Kun” fajú, mint ahogy egész külseje, meg­jelenése annak mutatja. Ámde ő nem a “Buti-fiak” valamelyi­ke, hanem egy 3-ik “JÁNOS” a Pásztói-ak közül, akik Zsig­­mond király idejében Siklós vá­rát birtokolták. Ez a család a málravidéki Pásztó-ról szárma­zott s annak “János” nevű ifjú tagja került Lazarevics István rác despota udvarába apródnak, akiről a szerb népdalok anachro­­nisztikusan “Szibinyáni Jank” néven emlékeznek meg. Később u. i. Vajda-Hunyad várával együtt megkapta Sze­­bent is. Nem általánosan elfoga­dott álláspont ez? Már 1910 kö­­bizonyitotta okmányokkal “va­laki”: nevére és könyvének a cí­mére nem emlékszem, de a tar­talmára igen. A moszkovita magyar történetírás fenntartja ugyan “Balkányi” származását, de elismeri, hogv odavaló “KUN' család volt a “Búti” ősmongol

Next

/
Oldalképek
Tartalom