Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)

1960-03-15 / 3. szám

kus történelmi ideológiában, igy mi MMM-tagok nem csodálkozunk, eddigi sikerein, amik a rosznak romboló sikerei csak. Építeni és stabilizálni nem bírt és nem bir s ezért nyugtalan, ideges és agressiv, mert érzi a negativ mivoltát, ahol elhalt és legyilkolt lelkek milliói, már fáradtak és a passivitás, a hatalmának kirobbanó erőit lefékezte, megritkitotta és újabb áldozatokat már nem nyújt.

Gyilkos fegyverekkel terrorizál, amit részben ellopott, de másik oldalon érzi, hogy csak új területek újabb masszájával bir hatalmon maradni.

Ebből a biztos megállapításából fakadnak a mi kötelességeink :

1. ) mi a belső fórum hívei, munkásai és harcosai vagyunk, ahol a becsület a szeretet és a tisztelet örök, magyar kötelmei tartanak bennünket össze, mert a nagyvilág legárvább nemzete vagyunk;

2. ) a külső fórum, ez az erős és öntudatos magyar szellem küzd a lelkek jövőjéért és boldogulásáért : imával, áldozattal, munkával, sajtóval és elszánással mert tudja, hogy a mi nagyügyünk, ma, már világügy.

Ahol a lelkek erősek, ott igazság van,

Ahol a lelkek látnak, ott szeretet van,

Ahol a lelkek élnek, ott béke van!

Mi, nagy vonalakon, amikor az örökigazságért harcolunk, akkor abban a mi magyar jogos követeléseink is benne vannak.

Mi, amikor szeretettel vagyunk egymás iránt, akkor szeretetet árasztunk szét a nagyvilágban is, ahol egy Atyának vagyunk a gyermekei.

Mi amikor az igazságért imádkozunk, dolgozunk és harcolunk, akkor az örök szeretetnek erőit visszük a gyárba, a bányába, a hivatalba, a munkába és a közösségi életbe, amik egyedül alapjai a biztos békének.

Hogy programmunk reális és igaz, építő és nagy is, azt Mindszenty bíboros Hercegprímásunk 12 évi vér tanúsága igazolja, anynyi hős magyarral együtt kik némák voltak, rabok voltak: mind jobban félnek Tőlük.

Történelmi vonalon is Vértanú Prímásunk az irányadó: Pannonia sacra, ami mardéktalan honfiúi szeretetet jelent, ahol nincs alku, őseink vérére és alkotásaira:

Jogi-alkotmányos vonalon a Szent Korona Tana a mérvadó, mert az egyetemes magyarság, azt fel nem számolta, annál jobbat senki nem mutatott be, s az erős lelkek, az építő szellemek az alkotmányos keretben mindent megfognak majd oldani, amit a szociális és demokratikus életrendünk térben és időben megkövetel: a jól látó képzett, tapasztalt, sokat szenvedett és bölcs fiaitól.

Magyar lelkünk és szellemünk, történelmi létbenmaradásunk lé6.___________________________

Még mindig az illúzióknál tartunk?!

LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ

KRÓNIKA I960. MÁRCIUS

nyegi formája, amin, minél nagyobbat rúgott az ellenség és a felelőtlen törtetők Kainsága, mi, annál inkább védjük és érte, ha kell meghalunk!

A Magyarok Mindszenty Mozgalma “nem maradi politikai párt”, nem idegen “programmokon rágódó önképzőkör,” még csak nem is “régi álmok visszaálmodó konservatismusa”, mi az életnek, a fejlődésnek és a jövőnek vagyunk munkásai magyar igazságokkal és a az “ellenforradalmiság” vádja alatt a kommunistáktól kivégzett forradalmár magyar vértanuk vérével. Mi, őket nem tagadhatjuk meg, mert akkor lelkűknek és szellemüknek lennénk a Judásai!

Itt, pedig keresztet hordozó nagyhitű: apák, anyák, honvédek, szabadharcosok, munkások, orvosok, tanárok, mérnökök, diplomaták, politikusok, zsellérek és főnemesek, vagyis az egyetemes magyarság küzd Mindszenty Prímásnak elvei és hite szerint. Ez a magyar munka közösség szent és vértanúi, ahol a magyar lelkek és szellemek összpontosultak történelmi, magyar látással. Minthogy Mindszenty Vértanú — Magyarunk nyomában járt a pannonhalmi és a debreczeni magyar, igy mi sem tettünk, teszünk és fogunk tenni vallási külömbséget. — Ügyünk nagy, szent és kötelességszerü, igy minden igaz magyar mozgalma.

Szivem egész melegével, lelkem minden bensőségével és hitem teljes kiáradásával köszöntőm a Magyarok Mindszenty Mozgalmának minden egyes vezetőjét és munkását, megerősítve őket eddigi megbízásukban!

P. SZELÉNYI IMRE MMM. Ált. Vez.

Levélcím: Prof. Rev. Emery, Saint Hyacinth Seminary, Granby, Massachusetts, USA.

NÉMETAJKÚ MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK EMIGRÁCIÓJA

A Magyar és Magyar-Német Keresztény Ifjúsági Szövetség (Ungarische und Ungarndeutsche Christliche Jugendgemeinschaft, Stuttgart, Bad Cannstatt Postfach 162 Ny. Németország) Húsvét vasárnapján, április 17- én tartja országos ifjúsági találkozóját (délután 3 órakor a Hotel Schwabenbraeu termében. Stuttgart, Bad Cannstatt, Bahnhofstr. 18.- táncestéllyel egybekötve. Belépés 2.50 márka, diákjegy 1.50.

További programm 1960-ra: Pünkösdvasárnap, június 8-án szövetségi ifjúsági találkozó; szombaton, augusztus 20-án Szt. István-iinnep; szombaton, nov. 19-én közgyűlés a Hotel Schwabenbraeuban. Szónoklatok, szavalatok, népdalok, tánc, Szentéi Antal zenekara játszik.

CÍMVÁLTOZÁS T kérünk AZONNAL közölni, mert az amerikai posta nem továbbít újságot az új címre, ha még a régi cím van rajta!

Kedves Krónika, egy amerikai kisvárosban élek és sok időm van olvasgatni és el-elmélkedm az eseményeken. Nagy élvezettel tanulmányozom a KRÓNIKÁ-t, különösen a külpolitikai összefoglalókat, melyeknek mindig van különleges mondanivalójuk. Az utolsó számon febátorodva szeretném én is elmondani igénytelen megjegyzéseimét két témához. Az egyik az agyonreklámozott államfői konferencia.

Az ember habozik kimondani: de van valami frivolitás abban a menetrendszerű következetességben, amellyel az érdekelt nyugati kormányok a summitkonferenciát előkészítik. Minden értelmes megfigyelő már Genf előtt is megmondhatta volna — nagyon sokan meg is mondták — hogy gyakorlati értéke az egész összejövetelnek a nullával egyenlő, propaganda értéke pedig csak a kommunista blokk számára lesz. Dehát a diplomáciában is áll a tétel, hogy mindenki csak a saját kárán okoskodhatik. Igv a nagylelkű gesztus, amellyel Amerika és Anglia Genfben az egész világ — és főleg a színes népek — előtt nemcsak erkölcsi bizonyítványt adott a Szovietnek, hanem minden ellenérték nélkül hallatlanul megnövelte a presztízsét is, ha nem is menthető, de legalább magyarázható.

Genf tanulságai után azonban, amelyeket, ha késve is, de mindenki levont nyugaton, ilyen magyarázatot találni nem lehet. Senki sem tagadja, hogy a “genfi szellem” csak az első szélfúvásig tartott, van-e aki komolyan hiszi, hogy a “spirit of Camp David” hosszabb életű lesz? A furcsa és meghökkentő az, hogy senki sem hiszi. Eisenhower elnök minden lehető alkalommal óv attól, hogy látható eredményeket várjunk; az angol kormány, amely a summit jelszavával lovagolta meg a választásokat, a kampány lezártával már csak semmitmondó általánosságokkal válaszol a kérdésekre; De Gaulle nem csinált titkot belőle, hogy mélységes pesszimizmussal néz a konferencia elé; Adenauer pedig erős szavakkal adott kifejezést aggodalmának. De talán a másik oldalon van ezúttal kivételesen jószándék és megalapozott reménység? Talán Moszkva akar végre biztos bázist építeni a coexisztenciás világbéke alá? Aki ilyesmiben bizakodnék, olvassa el azt az utópisztikus regényfejezetet, amelyet konkrét leszerelési tervként terjesztett Kruscsev a Nemzetek Szövetsége elé és amelyet csak azért nem lehet egyszerűen gyermekes naivitásnak minősíteni, mert szerzője mitől sem áll távolabb, mint a gyermeki őszinteségtől.

De szabad-e ilyen körülmények között belemenni olyan látszatokba, amelyek fantasztikus és semmivel sem indokolt reményeket keltenek az avatatlanok millióiban? Szabad-e ezzel is alátámasztani azt a kommunista részről erősen propagált véleményt,' hogy bármennyire összeegyeztethetetlen is a demokrácia életfelfogása a bolsevizmuséval, Kelet és Nyugat ellentétei a felelős tényezők • találkozásának, vagy éppen: rendszeresített találkozásainak barátságos légkörben mégis csak áthidalhatók. Mintha csak Sir Neville Chamberlaint hallanák, aki németországi útja előtt fölényesen jelen tette ki, hogy nem tud elképzelni olyan vitás kérdéseket, amelyeket kényelmes klub-székeken ülve, szivar mellett az érdekelt gentlemanek ne tudnának megoldani. A müncheni papirost elfújta a második világháború szele és a chamberlaini “containment” színesen fénylő szappanbuborékja szétpattant. Churchill mindent kockáztató ádáz energiája és Amerika közbelépés se kellett ahhoz, hogy az első frontba került szigetország ‘vérrel, könnyel, verítékkel’ annyira, amennyire pótolni tudja az illúziók boldog éveiben elmúlasztottakat.

Mindez persze, régen volt és nemcsak az emberek felejtenek, hanem a kormányférfiak is. De azért mégis nehéz volna beletörődni a gondolatba, hogy München, a második világháború, Korea, a hidegháború, Genf, a magyar forradalom és a sputnik után a szabad világ megint csak az — illúzióknál tart.

A másik kérdést, amelynek itt Amerikában különös aktualitása van, így lehetne megfogalmazni:

Csakugyan minden betegséget gyógyító csodaszer-e a demokrácia, vagy

pontosabban: a demokrácia jelszava?

Bismarckról jegyezték fel, hogy egyszer felvetette a kérdést: mi a többségi Ív? És így felelt rá: az, hogy két tökfilkó több, mint egy okos ember. Mint a szellemes mondásokban általában, ebben is több a szarkasztikus ötlet, mint az igazság, de aki kritikus szemmel figyeli az eseményeket, néha kisértésbe kerül, hogy elgondolkozzék rajta. Senki sem vitatja, hogy a demokrácia tétele, amely szerint minden ember egyenlőnek születik, s egyforma joga van az élethez és a boldogság - kereséséhez, igaz és érvényes. De, mint minden emberi találmányt, a demokráciát is ki lehet forgatni a lényegéből. Hogy közeli példát mondjunk: Franciaországban évtizedekig a demokrácia torzképe burjánzott el és akadályozta a nemzet egészséges életműködését. És mi történik az újonnan felszabadított afrikai