Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-03-15 / 3. szám
KRÓNIKA országokban a demokrácia zászlaja alatt? Maroknyi tág lelkiismeretű és könnyű beszédű agitátor használja ki az írni-olvasni sem tudó tömegek tájékozatlanságát és hiszékenységét a saját diktatórikus törekvései számára s a fekete világrész a legjobb úton van, hogy a kommunizmus sokat igéró' vadászterületévé váljék igen rövid idő alatt. U- gyanekkor ezeknek az új államoknak UNO-delegációi más. volt gyarmati népekével összeszövetkezve olyan blokkba tömörülnek, amely helyzeténél fogva egyre inkább a mérleg nyelve lesz a közgyűlési és bizottsági szavazásoknál, s döntően avatkozhatik bele a bennünket legközvetlenebbül érdeklő világpolitikai problémák megoldásába. Az amerikai közvélemény szereti leegyszerűsíteni a dolgokat s fehér-fekete alapon 1960. MÁRCIUS MÁRCIUS 15-ének 112-ik évfordulóján teljesen más világban élünk mint éltek déd- és ükapáink, de 1848 márciusának eszménye, az emberi és nemzeti szabadságnak gondolata, az atom-, rakéta, és világűr-korszakban is, ma és örökké aktuális. Az emberi szabadság magában foglalja, feltételezi a nemzeti szabadságot is és a legszebb nemzeti szabadság sem tökéletes, ha a haza földjén született, minden embernek nincs meg az Istentől nyert egyenlő joga az életre, egyenlő alkalma a boldogulásra, polgári életviszonyok és létbiztonság megteremtésére, kultúrára és civilizálódásra. Az emberek egymásközti viszonyában az emberi tisztesség plattformja nem egyedül a szabadság. Anatole France híres mondása szerint a szabadság azt jelenti, hogy a koldusnak és a bankárnak egyformán joga van a híd alatt aludni. Az emberileg tisztességes: a szabadság és a népjólét összetétele, szintézise. Ezt gyakran elfelejtik azok, akik nemcsak március 15-i cikkekben és emlékbeszédekben, de máskor is csak a szabadság gondolatát hangsúlyozzák ki, s a szociális jólét terén való haladásról csak egészen mellékesen, vagy egyáltalán nem beszélnek, többnyire, mert a saját jólétük problémája meg van oldva, lakkcipőben szidhatják a szegény emberek “materializmusát”. Pedig amennyire igaz, hogy “nemcsak kenyérrel él az ember”, épúgy igaz az is, hogy kenyér nélkül nem lehet élni! ★ 1848 MÁRCIUSA már azért is megérdemli, hogy a mai korban, amikor e napnál már nagyobb jelentőségű hősi napokról is emlékezhetünk. ünnepien emlékezzünk meg róla, mert a szabadságot együtt deklarálta egy nagy szociális haladást jelentő lépéssel: a sajtó szabadságát együtt foglal állást a demokrácia kér•désében: ami a demokrácia formái között indul, az jó, ami nem, az rossz, pedig hát a kérdés nem mindig ilyen szimpla és könnyen elintézhető. Bármennyire ellentmond hagyományos elképzeléseinknek hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a demokrácia sem általános panacea, amely külsőségeinek egyszerű bevezetésével kiküszöböli az anomáliákat és megnyitja az utat a termékeny fejlődés és a társadalmi igazságosság felé. Sokkal inkább olyan a demokrácia jelszava, mint egy magas hatásfokú rádióaktív anyag, a kézen múlik, amely felhasználja, hogy orvosságot, vagy mérget kever belőle.;. Fort Atkinson, Wise. Hálás hívük hozta a jobbágyság felszabadításával ! Március szabadság-vívmányai közt azért említjük ki a sajtószabadságot legfőképpen, mert egyhangúan kivánt vívmány volt, noha komoly történelmi kútforrások szerint Bécs sem akarta meggátolni kikiáltását ha megmarad a dinasztikus gondolat keretén belül, — aminthogy 1948 április 11-én alkotmányos törvény szentesítette a király aláírásával a márchis 15-i vívmányokat. S ami magát a szabadságharcot, amely utána következett, illeti, máig is eldöntetlen Kossuth és Széchenyi vitája: kinek volt kettőjük közül igaza, Kossuthnak-e, vagy a szabadságharcot reálpolitikai okokból ellenző Széchenyinek, akit nem kevesen tartottak a tizenkilencedik század ‘legnagyobb magyarjának’? Annyi bizonyos, hogy 1848- ban a nemzetiségek mind Magyarország ellen fordultak. És az első világháborúban kiderült, hogy Nagy-Magvarország addig van, amíg az urakodóház hatalomban van. ★ A NEMZETI szabadság politikád az emberi szabadság eszméiének. a nemzetek egymás közti igazságosságának, s az államnnlgávnk egymá«közti igazságosságának szolgálata is kell lpgven. Az imoerializmus, egyik nemzőt k’csinves hódító-vágya, önző hiúsága kielégítésének gondolata elérte tragikomikus tetőpontiát Hitler faii felsőbbrendűségi, úrnéni és szolganéni elméletei oly szörnyűséges csődiével, amelynek annyi sok millió emberi élet és feldúlt családi boldogság adta meg az árát. A “Jai a legyőzőiteknek!” rövidlátó, barbár jeligéjű “békék” bűneit jóvá kell tenni, igazságot kell szolgáltatni valamilyen korszerű formában. A más nének fölötti uralom vágya erkölcsileg ma már bajosan indokolható, s mind többen látják be ily politikai törekvések jogosulatlan és embertelen 'voltát i sürgetik, hogy demokrácia, igazi testvériség jöjjön létre a népek egymásközti viszonyában, az a népcsaládi testvériség, amely a keresztény univérzalizmus egyik legfőbb és legszebb igéje! Az egyéni szabadság, az individualizmus világában ma háttérbe kellene szorulnia a hódítás imperialista hajlamának, szükebb önzésnek. Ez országoknak szoros egységet kellene alkotniok a szabadság, a szociális individualizmus ellenfelei, a Moszkva-Peiping tengely vezérlete alatti kommunista kormányok blokkjával szemben. Most sokkal fontosabb az összhang, a bensőséges együttműködés. A függetlenségnek, az independence-nek is legjobb biztosítéka az egymástól való függőség, az interdependence kívánalmainak lojális betartása. Az individualizmus világát csak az menti meg, ha egyetlen hatalom sem jár külön utakon, hanem összetartanak a közös célok szolgálatában tözön-vizen keresztül... Sajnos, nem mindenütt látjuk ezt az önzetlenséget Nyugateurópában, de más földrészeken sem... ★ AZ INDIVIDUALIZMUS világa lassan bár, de halad a nagyobb egységek, az országhatárok jelentőségét elenyésztő, a sovinizmusokat elavulttá tevő federációk felé. De még sok örökletes hibának, csökevénynek kell elhalnia, hogy az individualista világ megtisztulása kialakuljon és kellő erkölcsi, politikai és katonai fokra emelkedhessék. A hidrogénbombás rakétáknak a USA és a Szovjet közti versenyében már az Európai Egyesült Államok lassacskán kiformálódó, de még mindig töméntelen gátlástól akadályozott célja is csak körzeti jellegű mellékcélnak tetszik. Egyetlen világnézeti táborrá kell lennie Nyugatnak. A szociális individualizmus alapján álló országok egysége a legminimálisabb követelmény, mely valóban korszerű abban a sokágú harcban, amelyet a kommunizmus folytat a világuralomért. Van-e ma világnézeti semlegességnek helye? Nem rossz számítás-e, mert aki az egvséget gyengíti, magát is gyengíti? Magvarország, ha miként nem szűnhetünk meg forrón remélni, fiai ep'vszer visszanyerik önrendelkezésüket, legyen tagja egv körzeti, esetleg Európa egész individualista részére kiteriedő federációnak, vagy egy individualista földrészközi nagy egvségnek, de világnézetileg semmiesetre sem semleges! Nem kell-e örülnünk addig is, hogy ezúttal, végre a jó oldalon, Amerika oldalán lehetünk? ★ A BUDAPESTI kommunista erőszakuralom kormánya által a külföldi magyarság megnyerésére kiadott díszes kiállítású új lap, a “Magyar Hírek” most érkezett száma élén egy, már 1945 előtt is szerepelt, temperamentumos közíró, bizonyos Rónai Mihály András ír vezércikket, amelyben azt fejtegeti, hogy szerinte a mai emigrációnak nincs igaza és megérdemelt kihalásra van ítélve. Többi közt ezt írja: “Az ellenforradalmi emigrációnak — akármelyik árnyalatát is vegyem — a mai Magyarországgal szemben most semmiben sincs igaza. Amit a kossuthi emigráció, majd a Károlyi-forradalom emigrációja és a kommunista emigráció az akkori Magyarországon kritizált és támadott, mindaz megsemmisült, jóra fordult, megmásíthatatlan, örökre megváltozott. A változás nyomán pedig olyan ország keletkezett amelyet a múlt politikai elemei közül egyetlenegynek platformjáról sem lehet támadni, de még kritizálni sem.” “A valósággal szemben — azzal, hogy Magyarországon először a történelemben, ma mindenki megél, s emberhez méltón él meg, — ezzel szemben minden szó erőtlen, előbb-utóbb visszhangtalanul egy történelmi légüres térnek halotti csendjébe enyész. S ki-ki aztán — politizáló ellenfeleink közül odakünn — önmagában döntse el, önmagának ezt a sorsot szánta-e.” így Rónai Mihály András. Mi, mondanunk sem kell, ezt nem osztjuk, s nem vagyunk biztosak abban, hogy R.M.A. így beszélne akkor is, ha Magyarország nem állna szovjetmegszállás és rendőrállami diktatúra terrorja alatt? Mi azt hisszük, a magyarországi véres kommunista terroruralom azokat igazolta, akik azt hirdetik, hogy egyetlen osztály se uralkodjék a másik felett, hanem gazdasági téren kölcsönös méltányossággal egymás iránt, éljenek és boldoguljanak. Nem egyik a másik felett, hanem egymás mellett szabadságban, — polgári életviszonyok között, egy népjóléti individuaüsta államban. Mi ezt akarjuk, nem pedig osztályuralmi helycserét, egy másik osztály egyrészének nyers diktatúráját! Ezen a platformon igenis lehet támadni, bírálni a Magyarországra orosz fegyverek terrorjával felerőszakolt kisebbségi kommunista osztálydiktatúrát. ★ A MAGYARORSZÁGRÓL érkező levelek nagyrészéből nem az világlik ki, hogy “ma mindenki megél s emberhez méltóan él meg”, — a rengeteg, nyíltan, vagy a sorok közt panaszkodó levél nem ezt mutatja.., Az 1956-os októberi forradalom sem -ragadta volna annyira orkánként magával a népet, ha ez igaz lett volna! Az is köztudomású, hogy a bérek Magyarországon nyomába sem jönnek az amerikaiaknak, ________________________ 7. aláírás TELJES NÉV ÉS CÍM I960 marc’ius
