Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-03-15 / 3. szám
2, KRÓNIKA 1960. MÁRCIUS közt tizenöt éve folyó fegyverkezési verseny, lehetetlen nem meglátni, hogy mindez a Szovjet részéről ködösítés, ELTERELŐ MANŐVER AZ IDŐNYERÉSRE hogy utolérhetetlen fölényt érjen el az atom- és hidrogénbombák, valamint a földrészközi távrakéták terén, s aztán ZSAROLNI, DIKTÁLNI próbálhasson kommunista világuralmi céljai érdekében. Amíg a világban fennálló, förtelmes igazságtalanságokat, az egyéni szabadság világa és az államkapitalista kaszárnyarendszer közt fennálló ellentéteket meg nem oldják, amíg a szabadságharcos Magyarország fiai vissza nem nyerik nemzeti és emberi önrendelkezésüket, nem időszerű a leszerelés. A Szovjetnek, ha békeszándékai komolyak volnának, azzal kellene kezdenie a megbékélést, hogy visszaadja. Magyarország és a többi kommunista erőszakuralom alatti ország szabadságát. Mint az amerikai magyarságnak Eisenhower elnökhöz intézett, a magyar ügynek a májusi csúcskonferencia napirendre tűzését sürgető felhívása mondja, Magyarország ügye TEST CASE, MosäPva békeszándékai komolyságának próbaköve. Enélkül a Nyugatnak sem engedményekbe bocsájtkoznia, sem felkészülésében lanyhulnia nem szabad! Neki is időt kell nyernie — a Szovjet túlszárnyalására nukleáris fegyverekben és ICBM- ekben! Az örök haza ... Ma már a mindennapi érintkezésben is egyetlen nagy család az emberiség és egyetlen nagy életterület a földteke, mig a hit világánál ez mindig igy volt, tekintve, hogy az emberiség közös atyja az Isten, a föld pedig mindenki számára gondviselésszerüen rendelt lakóhely. Anélkül, hogy érinteni akarnák a hittudomány által sem leszögezett véleményt, hogy vájjon más égitesteken létezik-e szerves és élő világ, pusztán megállapítjuk, hogy egyetlen egy látható és láthatatlan teremtett lény sem keletkezett önmagától vagy önmagából, és nem is önmagáért él. Főképp nem az ember, akinek hivatása nem csak erre a földi életre szorítkozik, hanem a földöntúlira is egészen mások a múlandó életnél. „Mekkorának látszik ebben a szédületes világmindenségben az ember? — kiáltott fel XII. Pius pápa az 1952-es Nemzetközi Csillagászati Kongresszus résztvevői előtt —; mint egy porszemecske! És mégis... Egészen apró anyagi méretekhez kötve, képes volt fölébe kerülni a szinte mérhetetlen világegyetemnek, többet elérve, mint amennyit kezdetben remélt... Mi tehát ennek a kicsike embernek a le'ke és szelleme, hogy bele merészelt fogni a kifürkészhetetlennek látszó világtitok feld'ritésébe...? Csak egy világos felelet adható, és ez az, hogy az emberi szellem egy lényegesen más és lényegesen felsőbb rendbe tartozik, mint az anyag!” Minden vallás, akár természeti akár kinyilatkoztatott, vallja a túlvilági életet. Első sorban a kereszténység, amely fő igazságaiban hirdeti az Isten létét, -a mennyország és örök kárhozatlétezését. E tényeket senki sem haevhatia figyelmen kivül; itt a földrészek fekvése, államformák, társadalomtudományi felfogások és berendezkedések semmit sem változtatnak a lényegen. Akárki, akárhol él, egy központ felé néz és halad . . . Nem itt a földön van végcélunk. “‘Hiszen itt nincs állandó hazánk, hanem egy jövő után vágyódunk”, figyelmeztet Szent Pál (Zsid. 13. 14). Tagadhatatlan, sőt örömmel hirdetjük, hogy az életben szüntelen számolni kell a vérségi kötelékkel, amely családot, rokonságot, nemzetet alkot, mert ez a bölcső ringatja a jövőt, a szeretet és hagyomány dalától kísérve. Nem nélkülözhető sohasem; vétek széttépni, bűntett — meggyalázni. Azért sóhajtjuk mi is a költővel f Szülőföldem szép határa, Meglátlak-e valahára? Ahol állok, ahol megyek. Mindenkor csak feléd nézek. Kisded hajlék, hol születtem. Hej tőled be távol estem! Távol estem, mint a levél, Melyet elkap a forgószél.” (Kisfaludy Károly) De mi lesz a nagy világban szétszórt ember hazaszeretetével? Erkölcsi kötelességének kell maradnia továbbra is. Szeretnie kelt hazáját, mert ott kapta meg Fjének és fejlődésének alapjait. Érzelmeken túlmenő hasznos munkával kell érdekeit szolgálnia. XII. Pius pápa 1939-ben a Summi Pontificatus kezdetű am^toli körlevelében nyilatkozat erről a kérdésről: „Nem kell fé’ni attól, hogy az egyetemes testvériség tudata, melyet a keresztény tanítás annyira ápol, és az á'tala sugallt érzület ellentétes lenne azzal a szeretettel, pme'vet salát hazánk iránt érzünk. és gátolná saját népünk ^’étének £s jogos érdekeinek előmozdítását.” Azokban másik két alkotó erővel is számolnunk kell az élet• a tudással, amelv függetleníti ma<rát országhatároktól, és megteremtve a szellemi világk^zösséget, hatadásban, művelt<ré"h»n szolgália az emberiség boldogságát; és a halhatatlan élet vágyával, amely beleszövi magát az egyéni, családi, nemA Prim»» anyja Befutottad — óh már — kálváriás utad. S nem látunk többé: nagy erők Asszonya! Elégtél, jól tudjuk, viharban, mint vigasz — S ragyogsz most egünkön, megdicsőült Anya. Nem fogta le szemed, szemed Szemefénye, — Más szemekben villog, szemedtől az élte! Isten szolgája lett s nemzete harcosa, — ősi, nagy Családban. Ö, — most az áldozat! Szörnyű éjszakáin, — Te vitted a lángját, Sötét magyar úton világító fáklyát — S örök anyaságod legszentebb virágát! Véget ért az Isten megpróbáló terve, — Könnyes pannon-földön az útaid szentek! A Rab-Prímásunkkal, — mély hálánk ölel meg* Granby, 1960 P. SZELÉNYI IMRE egyén és az emberiség érdekeit. zeti, valamint nemzetközi életbe. Céljául tűzi ki az Isten gyermekeinek közösségét, ,,akik nem vérből, sem a test ösztönéből, hanem Istenből születtek” (János 1, 13), s akiknek kincsei a földi életben szerzett érdemek, boldogságuk az elszakíthatatlan kapocs Istennel, vágyuk a halál és enyészet alóli felszabadulás. Mindnyájunk elsőrendű kötelessége: bölcsen felismerni és elismerni ?.z Alkotót és Gondviselőt, és vele közreműködve biztosítani a lélek békéjét, az élet boldogságát. A hitet ésszel kell párosítani. „Az isteni sugallat az egyik elem, a másik az én értelmes, érdeklődő, közreműködő lelkem. Szivemen kell hordoznom ügyeimet, erős kézzel munkálnom érdekeimet, bár hiszem s remélem, hogy az Űr megsegít,” mondja Prohászka Ottokár. Istenhit nélkül lehetetlen megtalálni az élet igazi értelmét, mert minden törekvés, fáradság, áldozat elől hiányzik a végső és legfelsőbb elismerés: az örök Igazság és Jóság jutalma Természetesen, ez a tudat elmélyíti kötelességérzetünket magunkkal és másokkal szemben És itt első helyen említjük az idő jó felhasználását érdemszerző cselekedetek által. Ez fontos: érdemszerző legyen a munkánk. A munkának, földi célja mellett, van természetfeletti célja is, tehát nem szabad megfelejtkezni erkölcsi értékéről. Éppen ezért a munka mindig alárendelt sze repet játszik a földi erők Istentől rendelt urával, az emberrel szemben; s ha igaz, hogy a munka nemesiti az embert, még inkább igaz, hogy az ember emeli erkölcsi méltóságra a munkát. Nem végső cél, amelynél leáll a versenyző, hanem közbeeső cél, amelyen túl meglátja a még mapasabbrendü célt, a család, a társadalom, a nemzet, az emberiség szolgálatát, de mindenekfelett az Isién akaratának teljesítését. Mert *>z egyén, minden társadalmi vonatkozásában és szelepében megőrzi Istenhez való viszonyát, akinek erejét, világosságát és szereíetét állandóan élvezi. ‘‘Ora et labora!” imádkozz és dolgozz! a másik Isten akaratának teljesítésével szolgálja az Aki felfogja a munka méltóságát, jobban meg fogja érteni a szorgalom erényét is. A hit által emelkedik ki az egyén a világ óriási tömkelegéből, és telik el felelősségérzettel önmagával és másokkal szemben. Isteni erő készteti a becsületes , példaadó életre. A természetfeletti kegyelemmel áthatott emberi indulatok- szükségszerűen áthatják az egész környezetet, és méltányosabb felfogás, élénkebb szeretet, emberibb megértés lesz gyümölcse. Hogyan? Gyakorlati módon. Munkaerkölcsöt vinni a hivatalba, üzleí be. gyárba, laboratóriumba, munkaszobába, rendelőbe, gazdaságba, műhelybe, szövetkezetbe. Szeretni a tisztességet, megbecsülni o megbízhatóságot, jutalmazni a hűséget, megkívánni, de el is ismerni a lelkiismeretes munkál. Hogy ne élvezzen potya gyümölcsöt a tétlen haszonleső, és .ne szedje áldozatát a körmön font rosszindulat! Mert ha nincs helye a kishitűségnek és kétségbeesésnek az egészséges társadalomban, ne legyen helye a zsarolásnak és becstelen áskálódásnak se! Ne győzzön a gonoszság soha és sehol. Uralkodjék isteni szellem az életben. Minden eszes lénynek e földön egyetlen nagy feladata: kialakítani a jóembert, a lelkiismeretes embert. Isten törvényei szerint. Az Evangélium világosan megmutatja a tennivalót: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes lelked bői és teljes elmédből. Ea a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták. „(Máté. 22, 37). Ez a két parancs magában egyesíti a többi erkölcsi alapelvet : a mértékletesség, szorgalom, vallásosság, tekintélytisztelet, tisztaság, engedelmesség, hűség, megbocsájtás, áldozatosság, hazaszeretet erényét is. Minél több hittel fordulni a maga mivoltában láthatatlan, de működésben lépten-nyomon tapasztalható Isten felé; s minél több önzetlen, türelmes szeretettel
