Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-03-15 / 3. szám
1960. MÁRCIUS KRÓNIKA 3. szolgálni másoknak: ime, ez az igazi tudomány, ez a valódi cél minden lélek számára. Krisztus nem ad aprólékos törvényeket, szabályokat; főleg nem gazdasági, politikai értelemben. Még saját nemzetének evilági, túlságosan evilági ügyeiben is mértéktartónak, szinte érdektelennek mutatkozott... De adott egy mindent összefogó elvet, amellyel szebbé lehet tenni a földi életet és biztosítani lehet az örökkévalót: ,.Adjátok meg (tehát) a császárnak, ami a császáré; istennek pedig, ami az Istené!!” (Máté, 22, 21). Azt mondja az evangélista, hogy ennek hallatára annyira meglepődtek álnok kisértői, hogy otthagyták és eltávoztak. Mindegy. A világegyetem egyszer el fog múlni, de az ö igéi sohasem... Isten Fia a hullámzó élet tengere fölé emeli ki a törekvő lelkeket, és függetlenségre, szabadságra, istenhűségre neveli. A világ bejárja a maga fejlődésének útjait, de a világban élő embernek, akár az ókor, akár a középkor, akár az újkor gyermeke legyen, Isten gyermekének kell maradnia. E fenkölt, isteni örök elvek világánál az élet és munka; a család és társadalom; a tudomány és fejlődés; a haza és nemzetközi élet; a jólét és béke a maga igazi arculatában ragyog fel e földön járó, de az örök haza felé tartó ember előtt. DR. RÁKOS RAYMUND a római Szt.Péter bazilika apostoli magyar gyóntatója Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára Mindszenty bíboros és édesanyja élete közel hét évtizeden át csodálatban fonódott egymásba. A fiú nemcsak arcvonásait, hanem jellemének alapvonásait is anyjától örökölte. Mélyenhívő, szelíd asszony volt, aki azonban akaratát bámulatraméltó szívóssággal tudta keresztülvinni. Ezt tette akkor is, amikor azt kellett eldöntenie, hogy tanittassa-e fiát. Tőle magától hallottam, hogy férje nagyon aggodalmaskodott és a falubeliek bántó megjegyzéseket tettek arról, hogy hogyan meri egy falusi asszony ilyen nagy fába vágni a fejszéjét, ő is félt, de amikor Fehér tanító azt mondta, hogy nagy kár lenne nem taníttatni gyermekét, akiből “a hazának is nagy fia” lehet, ingadozás nélkül vállalta a súlyos terheket. De nemcsak áldozatával, hanem hitével és imádságával is ő alapozta meg fia nagyságát. Mindszenty prímás maga Írja az Édesanyja élőszavában. “Tartozom egy vallomással. Nekem is adott az Isten jó anyát, aki — apámmal együtt — nehéz munkával gondoskodott rólam, nevelt imádságos lélekkel, imádkozott értem és könnyezett értem sokat... Én is elmondhatom Szent Ágostonnal, hogy szolgáddá lettem Uram, mert fia voltam szolgálódnak. Amivé lettem, anyám érdemeinek és imáinak köszönhetem.” A h'bnros anvía sokat és ösz- Szeszedetten imádkozott. Fekete ruhában, fekelpkötésü vastag imak«nvv«vel a kezében, minden reggel meo’ielent a szentmisén és rnindnnrmn a szentáldozáekoz járult. D° nemecok a temnlnrnban. — bánom még munka közben i® — n+ti,o,\ vagv a módiin mio'v *íiiitoHói +i,d+3 leikét Tsten-ho’» pwplnj kön-irirlio] ypo'o^l n pl ÍíAoc7ij ^rvoc +<’o7fploío vaH Ur Jézus Szentséges és a Szűz Anya Szeplőtlen Szivének. Igen nagy boldogságára volt, hogy községük templomában a Jézus Szive szobrát ő állitathatta. Ez előtt a szobor előtt minden nap külön imádkozott. Fia fogsága alatt 1950-ben készítette Budapesten mintegy 1500 forintos költséggel. Fogadalmi tárgynak szánta és az áldozatot akkor is fiáért hozta meg. Arra kérte az Ur Jézus Szent Szivét, hogy tartsa életben fogságban sínylődő, súlyos beteg fiát és enyhítse meg anyai szivének emberfeletti keservét azzal, hogy időnkint felkeresheti börtönében szenvedő fiát. A szobrot Jézus Szive ünnepén áldották meg és ugyanazon a napon — háromnegyed évig tartó sokszori és állandó merev elutasítás után — megérkezett hozzá az igazságügyminiszter távirata, amelyben engedélyezte számára a következő napi látogatását Vácott. Igen boldog volt, ha fiát, mig szabadon volt, vendégül láthatta. A bíboros ezért még a hatalmassá nőtt primási teendők idején is szakított időt, hogy felkeresse édesanyját falusi otthonában. A jelesebb ünnepeken pedig Esztergomba hozatta, hogy örömére lehessenek a fényes főpapi szertartások. A tragikus 1948. évi karácsonyt is fiánál töltötte és ezért lett fájdalmas szemtanúja letartóztatásának. Ha erről a szomorú napról beszélt, mindigúgy kezdte: “Nagyon féltem, hogy szegény Fiamat megölik!” Aggodalmát az is növelte, hogy sok levelet kapott a primás aggódó híveitől, akik arra kérték, hogy vegye reá fiát az ország elhagyására. Egyik este nagy anvai szorongással elő is hozta a kérdést. Fiát eWzomoritotta az ő gyengesége. Mindenekelőtt arra figvelmeztette, hogy milyen ór'ási kár származnék abból, ha elhagyná baiáhan az egyházat é« az országot. Aztán gvengéden emlékeztette arra, hogy ha fájdalmak szakadtak is rá az ő sorsa miatt, nem szabad elfelejtenie, hogy Isten anyai szivét éppen őáltala nagy és rendkívüli örömökben is részesítette. Fogadja el tehát hálásan Isten kezéből a szenvedést. Megemiitette neki még, hogy állandóan könyörög a Fájdalmas Anyához, ő eszközölje ki édesanyjának súlyos megpróbáltatásai elviselésére a szükséges lelki erőt. Ezeket a közléseit igy szokta befejezni: “Szegény Fiam megnyugtatott egy kissé. De azért dec. 26-án a búcsúzásnál kimondhatatlan erő kellett ahhoz, hogy szegény Fiam megnyugtatására megmutathassam, hogy én is Isten akaratán megnyugodva aka rok szenvedni. Mindig azt gondoltam, talán könnyebb lett volna, ha vele mehettem volna a keresztúton!” Amikor fiát elhurcolták, 74 éves volt. Másnap már Budapesten járt és felvette az ádáz küzdelmet fiáért a világtörténelem legkegyetlenebb zsarnoki hatalmával. Személyesen akarta először felkeresni a hírhedt Andrássy-út 60-ban. Azután védőügyvédet fogadott, de ő se juthatott be fiához. Nem engedték meg azt se, hogy a komédia-per főtárgyalásán megjelenjék. Csak három héttel a kirakatper után láthatta tiz percig és boldog volt, hogy él. Amikor Mindszenty bíboros a Gyűjtő-fogházban átölelte, meghatottan kérdezte: “Édesanyám, hát még itt is felkeresett, hát még itt is rám talált?!” A 11 év alatt mintegy 30 alkalommal látogatta meg fiát a börtönben. Az első hét évben minden egyes látogatási engedélyért külön meg kellett küzdenie. Megszámlálhatatlan levelet és táviratot küldött a kommunista börtönügyi hatóságoknak. Kért, esdekelt, vagy követelt a helyzetnek megfelelően. Erélyes és okos fellépésével kétszer hárította el a biztos halált fiától: 1949- ben és 1954-ben. Hogy mit jelentettek a bíborosnak az ő látogatásai, talán sejteti egyik hozzám intézett levelének ez a részlete: “Ebéd után hivott a Fiam (Ez 1955-ben volt a primás háziörizete idején.) Jöjjön édesanyám, mutatok valamit. Szobájában az ablak között ott volt szépen elrendezve abból a süteményből, a hat almából, amit májusban vittem neki. Piskótáféle volt és azért azt mondtam, hiszen ez már nem is lehet jó, Édes Fiam. De bizony nagyon jó ez, Édesanvám! Ezzel kaocsolatban megemlíthetem még, hogy Mindszenty primás első szavai hozzám, amikor 1956. november 1- én a budai primási palotában felkerestem, ezek voltak:” Hálásan köszönöm az édesanyámnak tett szives szolgálatait.” Sainos nincs helv, drámai harca megrázó részleteinek ismertetésére. Legven szabad éppen ezért arra utalnom, hogy a Mindszenty okmánytár 3-ik kötetében a 321-328 oldalon vázlatosan összefoglaltam amit nyolc év alatt fogságban szenvedő fiáért ez a szerető édesanya tett. Erre és az előbb mondottakra hivatkozva megállapíthatjuk, hogy Mindszenty bíboros édesanyja a Gondviselés kiválasztottja volt és ezért ölök példaképe az áldozatos, imádságos és szenvedő keresztény édesanyáknak. DR. VÉCSEY JÓZSEF Szerző: Dr. Vecsey József volt szombathelyi theológiai tanár, megelőzőleg zalaegerszegi káplán, jól ismerte a bíboros édesanyját. Fia letartóztatása és elitélése után ő is segített neki a látogatási engedélyek megszerzésében és időközönként elkísérte a bíborosnál tett látogatásaira. Ennek az idős édesanyának tett csekély szolgálatai miatt vette üldözőbe azAVH ' 1952-ben, de még ugyanebben az évben sikerült szabadföldre menekülnie. Rómában, Münchenben és jelenleg Sveizban teljesít emigrációs lelkipásztori feladatokat. A forradalom alatt meglátogatta a bíborost Budapesten. Kiadta a háromkötetes “Mindszenty Okmánytár” cimü munkát. SZIGETHY T. ERNŐ HALÁLA Szigéthy T. Ernő menekült honfitársunk, aki Melbourneből (Australia) több cikkel kereste fel lapunkat, 73 éves korában hirtelen elhúnyt. Legutolsó cikke néhány hónap előtt jelent meg a Krónikában, s feltűnést keltett, mert azt javasolta, hogy a trianoni szörnybéke ügyét a hágai világbíróság elé kellene vinni, annak megállapíítására, hogy az első világháború kitörésében Magyarország nem volt bűnös, s így förtelmes megcsonkítása súlyos igazságtalanság volt. Szigéthy lelkes, igaz magyar volt és emlékét tiszteletben és szeretetben őrizzük meg. A TRIANONI ÁTOK “A trianoni átok” címmel lelkes hazafias verseit adta ki egy kötetben Bartha Kálmán honfitársunk. A versek igaz magyar érzésről és költői készségről tesznek bizonyságot. Megrendelhető a szerzőnél egy dollár 50 cent előzetes beküldésével. Cím: Kalman Bartha P.O. Box 82, Hamilton, Ont. Canada. Minden magyar könyvet a világ minden tájára szállit Magyar Kulturközpont M.T. NOVAK RUDOLF magyar könyvkereskedése, Wien, I. Köllnerhofgasse 4. Kérjen ingyenes “K” katalógust!
