Krónika, 1960 (17. évfolyam, 2-6. szám)
1960-03-15 / 3. szám
V VOLUME XVII. ÉVFOLYAM. 4aJ NEW YORK, N.Y., 1960 MÁRCIUS No. 3. SZÁM KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY — 20 c A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE ‘‘"Haladunk osztály araiam nélküli társadalom 99 AZ ÖRÖKÖS-KIRÁLY ELŐADÁSA ANGLIÁBAN A MONARCHIKUS ÁLLAMFORMA ATOMKORSZAKI SZEREPÉRŐL OTTÓ örökös-király legutóbb Parisban és Londonban folytatott beható megbeszéléseket politikai és diplomáciai körökkel. Angliai tartózkodása alkalmával CAMBRIDGE híres egyetemén tartott nagyszabású politikai előadást. Az angol politikai és szellemi élet számos kiválóságán kívül az egyetemi ifjúsg hatalmas számban vonult fel és mindvégig feszült figyelemmel hallgatta; végül pedig hosszantartó tapssal és ovációval * köszönte meg az éleslátó fejtegetéseket. Az örökös-király rámutatott arra, hogy az európai szárazföldön az utóbbi évtized tanulságai nyomán monarchikus áramlat jelei mutatkoznak ms emberek gondolkodásában. Sokan érzik a monarchikus -'ill/étiiformához való visszatérés szükségét. Erre jövőbeli fejleményekkel és reális tényekkel számoló, józan elgondolások viszik rá őket. Az államformák, — hangoztatta az örökös-király — ciklusszerüen váltogatják egymást. Köztársaságok és monarchiák egymást követik a történelemben, mégpedig a köztársasági időszakok általában rövidebbek, mint a Monarchiák. Már magából e tényből kiviláglik azon még mindig elterjedt jelszónak logikátlansága, mely szerint a monarchizmus a múlt, a köztársaság pedig a jövő államformája. Monarchiák és köztársaságok mindig léteztek és a jövőben is létezni fognak. A francia forradalom óta köztársasági ciklus szelei 'fújnak Európában, de minden alap megvan annak feltételezésére, hogy vége felé közeledik, s ezt az atomerő felhasználása következtében beálló társadalomtörténeti és műszaki fejlemények csak meggyorsítják. Politikai formák, amelyek a 19-ik században időszerűnek látszottak, ma, egy teljesen megváltozott világban elvesztették jogosultságukat. A Vasfüggönytől nyugatra a legtöbb országot olyan alkotmány alapján kormányozzák, amely a múlt századból származik s amelyet a második világháború után a “demokratikus restauráció” szellemében újra helyreállítottak. Ez az irányzat, amely általában megfelelt az J815-Í Szent Szövetség azon törekvésének, hogy az “ancien regime”-t (régi uralmat) ugyanazon, változatlan formában állítsa helyre, miként a nagy forradalom kitörése előtt fennállt. A Szent Szövetség minden külső hatalmi eszközei dacára ez a kísérlet Franciaországban 1830-ban kudarcot vallott, s a francia felkelés 1848ban Európa többi részeiben találta meg folytatását. Jellemző, hogy az 1945-ben, a szárazföldi Európában megvalósított restaurációk közben a negyedik Francia Köztársaság b u k á s ár a vezettek és a többi szabad nemzetek jelenlegi válságait idézték fel,' egy válságot, amety legjellegzetesebben az i f j úsúgnak w fennálló intézményekkel szembeni magatartásában jut kifejezésre. Az európai ifjúság sokat emlegetett elégedetlenségének oka azon körülményben keresendő, hogy ez az ifjúság tudva-ludatlan nem viseltetik bizalommal a fennálló állami intézmények iránt, hogy a második műszaki forradalom problémáit képes volna megoldani. Ehhez járul, hogy egyrészről a proletárnak, másrészről a nagy egyéni kapitalistának típusa csökkenőben van. Helyükre egy új, feltörekvő ipari középosztály lép, amelyre a jövőben vezető szerep vár. Nagy lépésekben haladunk egy osztályuralom nélküli társadalom felé. Miközben a ' fejlődés ekként a szociális béke felé halad, egyidejűleg ugyanazon mértékben veszély fenyeget a politikai kesrtszervezetek részéről, amelyek arra törekednek, hogy a régi osztályok elvesző pozícióit gazdasági hatalomössznontosítások, bürokratikus érdekcsoportok és túlhatalomba jutott párttitkárságok útján újból megszállják. Ily modern feudális rendszerek kialakulása számos európai államban figyelhető meg és hatalom-átvételük veszélyezteti a holnap társadalma egyéni emberének alapvető szabadságjogait. Feladatunk tehát az kell legyen, — hangoztatta az örököskirály, — hogy a jogállam tekintélyét erősítsük e magán-érdekszervezetekkel szemben, egy ú j kasztrendszer képződését megakadályozzuk, s ezáltal az egyes ember szabadságát az eljövendő korszak társadalmában biztosítsuk. Az állami hatalmi források jobb eloszlása és oly politikai intézmények berendezése által, amelyek szerkezete a kölcsönös ellenőrzés JOBB rendszerét teszi lehetővé, mint amilyent Montes ffuieu a maga idején megálmodott, képesek leszünk elérni ezt a célt. S éppen ebben az összefüggésben nyes a monarchikus uralkodónak, mint a folyamatosság, állandóság és függetlenség egyik tényezőjének szerepe új, még alig sejtett jelentőséget. Első feladata lesz, hogy a döntőbírói hatalmat megtestesítse, s az alapjogokat, ha szükség van rá, még a többség akarata ellen IS megvédje. Egyre inkább arra a meggyőződésre jutunk, hogy a 19-ik századból származó köztársasági intézmények nem elégségesek ahhoz, hogy az UJ szempontokból az egyes ember szabadságát és az igazi demokráciát biztosítsa. Előbb-utóbb feudál-tekintélyuralmi rendszerek martalékává esnek. Ezek volnának az európai szárazföld új monarchikus eszméinek alapvonásai. A történelem arra tanít bennünket, hogy az úi gondolatok elébesietnek az eseményeknek. A 19-ik század számos, monarchikus uralkodó alatti országa valójában nem volt más koronás köztársaságnál. A Cézárok Rómáját a hivatalos nyelvhasználatban még sokáig köztársaságnak említették, s ma kézzelfogható példákon hasonlót láthatunk. Mialatt köztársasági intézmények, megszokások és jelszavak kifelé továbbra is fennállnak, a tömegek, mindenekelőtt o fiatal nemzedék gondolkodása már a m o n a rc h ista államforma sínéin mozog, anélkül, hogy ez már átment volna a többség tudatába. A voltakép idők-feletli monarchikus gondolat újra a politikai jövő programul ja lett. A jelenkor nagy műszaki és társadalomtörténeti átalakulásai válaszúira állították nemzedékünket: egyik oldalon egy feudal ■ tekintélyuralmi kasztok — Milovan Djilas “új osztálya” — által uralt feudál-tekintélyuralmi rendszer, ha a restaurált köztársaságok az eddigi utat akarják folytatni, — a másik oldalon pedig olyan szabad társadalmi rend megvalósítása, amely átveszi az idők-feletti monarchikus gondolatot és igazi tekintélyen, az állami hatalom és ellenőrzés megosztásán és egy általános éri'ényű JOGREND megvalósításán alapuló követeléseit. Egy pillantás az európai szárazföld ifjúságára feljogosít bennünket a jóslatra, hogy n döntés az utóbbi megoldás mellett fog szólni, — fejezte be az örökös-király nagyhatású, irány-jelölő fejtegetéseit. “TEST CASE” Genfiben március 15-én tíz ország részvételével megkezdődött a régóta behírdetett leszerelési konferencia, amely elé Kruscsevnek négy év alatt hiány- ér maradéknélküli, legteljesebb világleszerelést kívánó álbékebarát kelepce-javaslatát utalták. Ä Nyugat részéről USA, Anglia, FraUciaország. Canada és Olaszország vesz részt, a Szovjet-blokk részéről Oroszország, Len gyelország, Csehszlovákia, Románia és Bulgária. A Nyugat ellen javaslata nem köti időhöz a leszerelést, s azt csak fokozatosan kívánja keresztülvinni, a helyszíni ellenőrzés 100 százalékosan biztos, becsületes garanciája mellett... Várható-e ez KruscsevtőL, a világuralomra törő kommunistától? Egyik főprobléma az újkori tömeggyilkos fegyverek kiküszöbölése, s bármennyire áldatlannak lássék is a USA és a Szovjet
