Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-15 / 6. szám
10 KRÓNIKA 1959 JUNIUS kel és gyakorlataikkal is hitet tegyenek egymás támogatásáról és ezzel a szövetség életképességéről. Ez lesz a valódi szociális kapcsolat az államok és népek között, nem a gazdasági és politikai elnyomás, szovjet állambörtön. A gyors és bőséges áruforgalom lebonyolítására vagy szüntessék meg a vámsorompókat, vagy csak annyi vámot szedjenek a tagállamok egymás árui után, amennyi saját iparuk vagy kereskedelmük védelme szempontjából feltétlenül szükséges. Azoknak az áruknak a forgalmát tehát ne akadályozzák egymás között magas vámokkal, melyeknek behozatala nem jelent versenyt a saját áruinak. Legokosabb volna ilyen egyedi, máshol nem gyártott áruk után vagy nagyon kicsi, vagy egyáltalán semmi pénzügyi vámot nem szedni, különösen pl. sajátos kultúr- és népművészeti cikkek után. Ezen a téren is szükséges a kölcsönösség. Az áruforgalom keretében nagy szerepet játszik a Dunamedencében a nyersanyag kérdése. Helyes gazdálkodás és méltányos elosztás mellett e terület változatos és gazdag anyagkészlete sokszínű, vegyes és jólfej lett ipari és kereskedelmi hálózatot építhet ki, még ott is, ahol azelőtt nem volt. Az ipar egészséges fejlődése szempontjából célszerű, hogy minden tagállam elsősorban nyersanyagforrásainak megfelelő ipart űzzön, ha nem tudja felhasználni, akkor a fennmaradó készleteket: vasat, rezet, fát, alumíniumot, stb- adja át jutányos áron valamelyik szomszéd tagállamnak, amelynek abból hiánya van. Okos volna egy olyan szerződést kötni, hogy a nyersanyag szállítás, kereskedelem terén a tagállamokat elsőbbség illeti meg, kívül álló államokkal szemben. Ez a kedvezmény az árakra is vonatkoznék, mert az esetleges árveszteségek megtérülnek más államoktól neki juttatott kedvezmények terén. Nem lebecsülendő a kölcsönös hitel- és pénzgazdálkodás sem. A tagállamok közötti gazdasági segítséget, védelmet nagyban előmozdítja az olcsó hitel, mely lehet áru, nyersanyag, szállítási és valutahitel. Az első három a szegényebb tagállam kereskedelmének és iparának támogatására, a valutahitel pedig más államokkal szemben való gazdasági támogatás, fizetőképességének és hitelképességének védésére, megóvására. A gazdasági egység elérésére és a kereskedelem gördülékenyebb lebonyolítására nagyon megfelelő volna a közös valuta, melynek aranyalapját közös megegyezés szerint az egyes tagállamok teherbírásának megfelelő súlyban és értékben, egy közös bankban helyeznék letétbe- Valószínűbb azonban, hogy minden tagállam egy jóidéig ragaszkodni fog nemzeti pénzéhez. Ez sem baj, csak az a lényeges, hogy az átszámításoknál ne le-gyenek súlyos károsodások egyik félen sem, mert ez nem járul hozzá a bizalom kölcsönös megerősödéséhez. Ezeket az átszámításokat, úgymint egyéb közös bankügyleteket is, a fent már említett közös alapítású bank és annak minden nagyobb forgalmú helyen felállított fiókjai végeznék. A vízumok és útlevelek mellőzése idegenforgalmi és egymáshoz való közeledés szempontjából hasznos volna, természetesen eléggé olcsó közlekedés mellett. Az emberek szeretnek utazni, más vidékeket látni és más embereket, más szokásokat megismerni. A szabad utazást nem kell korlátozni, még a csekélyebb mennyiségű vámköteles áruk forgalmát sem, csupán a hivatásos csempészeket kell szigorúan büntetni, akik visszaélnek az adott lehetőséggel. A megkönnyíteti forgalom, olcsó közlekedés nagyjelentőségű abban is, hogy a szomszéd népek nemcsak könynyen érintkzehetnek egymással, hanem jó lehetőségeket ad az élet minden vonatkozásában az államszövetség nemzeteinek a gazdasági és kultúrális tapasztalatok kicserélésére, nemcsak hivatalos küldöttségek útján/ hanem magánszemélyeknek is. Ezen keresztül jó alkalmakat ad a kisemberek tömegeinek is, hogy egymást megismerve, megkedvelve lelkileg is megalapozzák azt az államszervezetet, melyet az államférfiak csak gazdaságilag és politikailag hoztak létre. P. NHELYESBÍTÉS: Az erdélyi EMKE működéséről szóló, legutóbbi közleményünk kapcsán dr. Sólyom Fekete István (Chicago) írja: “Az EMKE-re vonatkozó Krónika tudósításba azt a helyesbítést kérem, hogy az EMKE a román uralom elején ugyan nem működhetett, de már az 1935-ös 50 éves jubileumi év alkalmából P. Sándor József t. alelnök Főtitkár, magyar szenátor közbenjárására nemcsakhogy újra szervezkedhetett, hanem vagyonának tekintélyes részét visszakapva újra működött, tehát téves az a megjegyzése a Krónikának, hogy csak az EMKE neve maradt meg. MINDSZENTY MISE Május 17.-e nagy napja volt a clevelandi magyarságnak. A Szent István Dalárda 50 éves jubileuma alkalmából bemutatta dr. Balogh Lajos karnagy vezetése alatt a Z w i n z - dr. Balogh által, Mindszenty bíboros tiszteletére írt, s Neki felajánlott misezenedarabot. A Szent Margit templom ünnepi díszt öltött. Díszőrséget cserkészfiúk és leányok álltak. A templom zsúfolásig megtelt. A Szent Misét Msgr. Köller Endre pápai prelátus pontifikáit a nagy papi segédlettel. Beszédében örömének adott kifejezést, hogy a szenvedő, nagy Bíborosunk tiszteletére írt mise-zenemű első előadásán a Szent Misét ö mondhatja. A közönség elragadtatással hallgatta a zeneműnek szebbnél-szebb részleteit, melyek magyaros lelkiséget és szellemiséget árasztottak magukból. Különösen felejthetetlen az “Agnus Dei”, melynek zenéje azonos a “Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában” dallamával. A Mindszenty Mozgalom clevelandi csoportja teljes számban résztvett a Szent Misén, öröm és boldogság töltene el, ha ez a ritka szép, magyarságunknak oly nagy értéket jelentő zenemű ős Budavár Koronázó templomában hangozhatna fel, olyan nagyszerű előadásban, ahogyan azt a bolseviki-világ előtt, az operaház zenekara és énekkara előadni szokta. Hálásak vagyunk Istennek, hogy emigrációnkban ez a gyönyörű zenemű megszületett és hisszük, hogv abban otthoni magyarságunk is sok örömét és büszekségét leli. Nem múlaszthatjuk el itt mindkét szerzőnek gratulálni, kiemelve Zwinz Károly bajtársunkat, aki zeneművét nemcsak férfikarra, ahogyan az jelenleg előadásra került, hanem vegyes- és zenekarra is megkomponálta, melynek szépsége bármelyik más mise-zeneszöveggel méltán vetekedik. Dr. DOBOLYI LAJOS GYÁSZJELENTÉS Dr. LASSNER ZOLTÁN rendőrtábornok, a m. kir. rendőrség tisztikarának neves tagja, az első világháború frontharcos huszártisztje, a második világháború alatt a m. kir. belügyminisztérium rendőri-főosztályának főnöke, majd Budapest rendőrfőkapitánya és légoltalmi parancsnoka, több hadikitüntetés tulajdonosa, Münchenben hosszas szenvedés után elhúnyt. Pünkösd másodnapján temették Münchenben^ a bajtársak és a barátok nagy részvéte mellett. A m. kir. rendőrség képviselője koszorút helyezett a ravatalra, mint a hazátlanságban tovább küzdő rendőrbajtársak utolsó tiszteletadását a halott kapitánynak. Dr. LASSNER ZOLTÁN bevonult a Mindenhatóhoz az Égi Főkapitányságra, ahol a rendőrsors annyi hősi halottja és vértanúja várta. Dr. LASSNER ZOLTÁN bajtársunk bevonult az örök Életbe, földi emlékét kegyelettel őrzi a M. KIR. RENDŐRSÉG SZOLGÁLATA A HAZÁTLANSÁGBAN HOGYAN IGYEKSZIK KÁDÁR JÁNOS MEGBÉKÍTENI A MAGYAR NÉPET? A külföldről Magyarországra küldött ajándéktárgyak vámkezelésének szabályozásáról új rendeletet adott ki a kommunista kormány. A rendelet szerint a vámfizetési kötelezettséggel küldhető ajándéktárgyak mennyisége azonos lesz az utasforgalomban behozható árukéval. Megszűnik a használt ruhák és lábbelik vámmentessége és e cikkek után a belföldi forgalmi érték hatvan százalékát kell vám címén megfizetni. Az új ajándéktarifát az 1959 július 15.-e után külföldön feladott ajándékküldemények vámkezelésénél alkalmazzák. Az IKKA forgalmát a rendelet nem érinti, tehát az IKKA útján a jövőben is változatlanul lehet külföldről ajándékot küldeni. ★ LEGÚJABB ELŐFIZETÉSEK: Rev. R. J. Betlehem $4.00; K. K. Mathessa (Canada) $5.00; P. J. Cleveland $4.00; Z. M. Chicago $4.00; Mrs. S. J. Cleveland $4.00 és S. J. Hamburg $4.00. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York Joseph Alsop, a N. Y. Herald Tribune és más amerikai világlapok híres világjáró politikai riportere budapesti látogatáson volt. « Ottani benyomásairól cikksorozatában megírja, hogy többi közt beszélgetést folytatott Kádár Jánossal, aki azt mondta neki, hogy egyrészről közte és Kruscsev, másrészről Rákosi és Sztálin rendszere között az a különbség, hogy Rákosi és Sztálin a terror alapján álltak és azt alkalmazták is, míg ő és Kruscsev igyekeznek a terroreszközök igénybevételét elkerülni. Hangoztatta, hogy igen messzire mennek el annak érdekében, hogy a magyar népet maguknak megnyejék. Milyen messzire megy el a Kádár rezsim a magyar nép megnyerésére, nem túlságosan érdekes, mert a magyar népnek nem kell a kancsuka akkor sem, ha használata előtt cukrosvízbe mártják. A kommunista rendszer nem kell sem testének, sem lelkének, semmiáron. De jellemző, hogyan járnak kedvébe a magyar népnek: úgy, hogy még a külföldről, testvéri jószívektől küldött használt ruhákat, hogy ne mondjuk, az ÖREG RONGYOKAT is erősen megvámolják, pedig azokat igazán a legszegényebb néposztályhoz tartozók kapják!
