Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1959-06-15 / 6. szám

1959 JUNIUS KRÓNIKA 9 1956 november 4 Aznap is, mint minden reggel, 5 óra előtt keltem fel. Egy idő óta nem kellett hozzá ébresztő­óra, az állandó feszültségben lé­vő idegek pontosabban tudatták velem az időt mindennemű csengetésnél. Ez volt az az idő­pont, amikor bekapcsoltam a rádiótó és vagy félórán át igye­keztem kihámozni az aetherből mindazt, ami az elmúlt órák, vagy napok eseményeiből érde­kelt. Remények és szorongások, lelkes várakozás és keserű csa­lódás perceit jelentették ezek a vételek, aszerint, hogy a világ mit közölt magáról a hangszóró selymén keresztül. Az újjaim még rajta voltak az erősítőn, s a készülék még hidegen hallgatott, amikor az el­ső dörrenés megremegtette az ablakaimat. A szoba sötét volt, az utca is és a következő ágyú­­lövések torkolattüze tisztán lát­szott Csepel irányából. Budaörs felől mintegy visszhangot imi­tálva szóllak bele az ottani lö­­vegek. Vagy talán közelebbről, a Károly Laktanya felől? A ször­nyű zenét gépfegyverek pizzica­toja kísérte, csak a nehéz fegy­verek tűzszünetében hallhaóan. — Te jóságos Isten, mi tör­tül?! , A kezem remegve csavarintot­­ta bömbölésig az erősítőt . . . “Maiéter Pál. .. Az orosz fő­hadiszállásról, ahová . . . vala­mint kísérői haladéktalanul tér­jenek vissza! . . . Majd Nagy Im­re drámai felhívása több nyelven az ENSZ-hez, de nemcsak az E­­NSZ-hez, sokkal magasabb és ré­gibb fórumhoz, a Világ lelkiis­meretéhez. “Halló, Hallo, Figyelem . . S míg a rádió szüntelenül ide­gesen, hevenyészett fordításban kiáltotta világgá az árulást és a nemzetírtás kezdetét, a fegy­verek egyre közelebbről és erő­sebben tudatták a történteket mindazokkal is, akik nem ültek a készülékük mellett. Ekkor, ebben az órában, vagy talán abban a percben, amikor rájöttem, hogy valójában mi tör­ténik, ébredtem tudatára annak, hogy elbuktunk és el kell men­nem. Tíz napon at, amikor a nyu­gati rádiók azt üvöltötték, hogy nyitva a nyugati határ, hirdet­tem az elvet, hogy: I\ E M ! I\em lehel, hogy most, amikor régre elértük, hogy a sokéves bolsevista rablógazdálkodás és kiuzsorázás után magunknak építhetjük az orszgol és az olyan lesz az elkövetkezendő ember­öltőre, amilyennek építjük ,szó­­szerint és fizikailag, — nem le­het, hogy most elmenjünk mi, akik éveken keresztül erről az időről álmodtunk, terveztünk és akik tudjuk, hogy mit és hogyan kell tenni, hogy ezentúl valójá­ban másként legyen. Az inter­nálótáborok reménytelenségében fogcsikorgatva, a megbízható ba­ráti körök reményt kereső szoli­daritásában és utóbb a Petőfi Kör és a sajtó elitebb részének nyilvánossága előtt elmangzott szavak most éledhetnek realitá­sokká, de csak úgy, ha vannak, ha lesznek, akik megtöltik őket valósággal. Nekünk, akik évekig hittünk abban, hogy eljönnek ezek a napok, nekünk most itt a helyünk . . . Eddig a terv, az álom . . . amivel szemben a való­ság, a hangszóró és az utca harci zajának tolmácsolásában az, hogy ismét magunkra hagytak bennünket, mint jónéhányszor ezer év alatt, magunk marad­tunk egy keleti horda sokszáz­szoros túlerejével szemben, me­lyet pusztulásunkkal esetleg to­vább tör te lésében megállíthat­tunk, míg nekünk . . . igen, ne­künk legfeljebb vastagon szedeti címfeliratokon lesz hálás a nyu­gati világ, történelemkönyvek­ben egykor és újságcímekben most. Majd egy idő múlva elindul­tam Nyugatra, a biztonságba, de egyben az emigrációba is. De ak­kor, november 4.-én hajnalban, ott a hangszóró és a Verpeléti úti ablakom előtt állva már élt bennem az a mondat, melyet egy jó hónap múlva írt meg Mada­­raiga a Neue Zürcher Zeitung­ban, miszerint: “Kelet-Európa felszabadulását ... a győzelem előestéjén halálra taposták tü­zes szovjet páncélosok és hideg nyugati szavak által! . ..” Ez volt a legmegrázóbb forra­dalmi élményem. Dr. OND GYULA ausztráliai hírek Ausztráliában a victoriai kor­mány megértése és jóindulata folytán Melbourneben megala­kult a “BUDA” Cooperative Housing Society. 140.000 font lett a rendelkezésre bocsájtva, azon célból, hogy az itt élő ma­gyarok egy 31 és fél év alatt le­­törlesztendő 4 és fél százalékos kamatozású kölcsön igénybevé­telével saját házat építhessenek maguknak. Ez az összeg 46 ma­gyarnak fogja lehetővé tenni, hogy saját házat építhessen. A kölcsönben a Hungarian Australian Society in Victoria és a Danubia Club tagjai része­sülhetnek- A “Buda” Coopera­tive Housing Society igazgatósá­gának elnöke: vitéz Rapaics De­zső. A titkára: Endrei Tamás. TUDÓSÍTÓ MEGVENNEM Wm. LOEW néhai amerikai magyar ügyvéd által angolra fordított magyar költemények gyűjteményét, úgy az első, valamint a többi kiadványo­kat. Akinek ily könyvei van­nak, közölje, mit kér értük “POETRY” jelige alatt a kiadóhivatal címén. A mai idők népeinek kapcso­lataiban legelső helyet a gazda­sági összeköttetések ügyei fog­lalják eh Minden más politikai, vagy kulturális kérdés, azt le­het mondani a gazdasági ill. pénzügyi viszonyoknak van alá­rendelve. A világ ill. Kökép-Eu­­rópa gazdasági helyzete nem­csak a hosszú háborúk anyag­­pazarlása, eiszegényítő kihatása miatt ilyen bizonytalan, hanem az első világháború után a sok kis nacionalista állam közgazda­ságellenes fegyverkezése és az egymással szembeni bizalmatlan­ság következményeként az ösz­­szezsugorodott, egészségtelen kereskedelmi kapcsolatok követ­kezményeként is. A második vi­lágháború után pedig a még be­tegebb kommunista nagyipar­politika a legkisebb népet is oly szörnyű és számára szükségtelen beruházásokra kényszeríti, mely gazdasági ' helyzetét nemhogy emelné, hanem mivel lakosságá­nak a leszűkített kereseti lehe­tőségek miatt nem telik sokféle ipari és egyéb termékekre, így minden szovjet-nyomás alatt élő Jas állam kénytelen hasznot hozó közszükségleti iparát erősen le­csökkenteni. Nem vitás, hogy a bolseviki gazdasági politika, mi­vel közgazdaság-ellenes, kizáró­lag fegyver-politika, teljes csőd­del fog végződni, mely már a du­nai államok és a Szovjet pénz­ügyi helyzetében jól látható. Ed­dig is csak örökös külső és belső kölcsön koldulással és az élet­­színvonal állandó süllyesztésével tudták késleltetni a teljes gaz­dasági összeomlást. Ebből a mar­xi őrületből, melynél fogva a kommunisták képtelenek feladni a világ lerohanására szőtt kalan­dor álmaikat, csak a keleti bol­sevik hatalmi rendszer gazdasági és teljes politikai fölborulásán át vezet' a kiút. Ezután a sok szenvedéssel já­ró politikai keresztét után lehet csak szó egy minden kis állam valódi adottságainak, a nyers­anyag-készleteinek, fogyasztó ill. termelőképességének megfelelő új gazdasági fejlődés elindításá­ról. Természetesen a nyugati gazdag tőke-felhalmozás ezekben az államokban jól kamatozó el­helyezést nyerhet és erre mind­addig szükség lesz, míg a nor­mális gazdasági élet helyre nem áll. Mennél tovább tart a szovjet uralom, tehát az egészségtelen, mesterkélt nehézipar-fejlesztés, annál jobban elnyomorodik a la­kosság, és annál több időt és tőkét vesz majd igénybe az át­állás. A visszatérés a rendes ke­rékvágásba csak akkor lesz jó és célirányos, ha nem fognak át­esni egy másik szélsőségbe és mindent lerontani, ami esetleg hasznos a béketermelésben is, pl- a mezőgazdasági gépkölcsön­ző állomások. Viszont nem volna gazdaságos olyan iparág tovább­fejlesztése, melyhez már a kom­munistáknak sem volt elég nyersanyaguk és ahogy a köz­mondás tartja: “Többe került a leves, mint a hús!” De abba a súlyos hibába sem szabad visz­­szaesni, amit a régebbi polgári kormányzat követett, az elszige­telődő autarchikus gazdálkodás önző és szűklátókörű rendszeré­be, mert ez a gazdasági politika nem alkalmas arra, hogy a du­nai államok között egészséges, kiegyensúlyozott és állandó kap­csolatok létesüljenek. Az elszigetelődés nem használ sem az egyes államoknak, sem annak az államelvnek, melyet e népek józan és messzelátó állam­­férfiai meg akarnak valósítani a gyakorlatban. Minden állam­nak vannak olyan lehetőségei, miknél fogva egyes termékeket olcsóbban tud előállítani, mint mások, s ha ebben az irányban a többi állam is csak a neki leg­olcsóbban előállítható terméke­ket gyártja, egymás termékeit kicserélik, akkor létrejön egy kitűnő cseregazdálkodás, kiter­jedt áruforgalom. Tehát egy ál­lamnak sem szabad erőszakolni oly áruk termelését, melyhez nincs elegendő nyersanyag, vagy máskülönben is rosszak az ehhez szükséges feltételek, pl. nincs e­­lég szene, stb. Igen fontos az is, hogy az életnívót mielőbb foko­zatosan felemeljék minden ál­lamban, hogy egymás termékeit meg tudják vásárolni, mennél bőségesebben, annál jobb. Arra sem szabad törekedni túlságo­san, hogy minél többet, minél drágábban adhassunk el, mert ez kétélű gazdasági fegyver és hamar kiváltja a másik oldalon a visszahatást. Általában nél­külözhetetlen, hogy a dunai szö­vetség államai gazdasági elveik-TUDJA MÁR, hogy az új vámréndelet lehetővé teszi, hogy bizonyos összeállítású, kitűnő DÁNIAI ÉLELMISZERCSOMAGOK NÁLUNK TOVÁBBRA IS rendelhetők?! Fifth Ave. Public Service Bureau 370 SEVENTH AVE. NEW YORK 1, N.Y. (Room 224) UJ TELEFON: LO 5-1517 — FENNÁLL 1936 ÓTA­ÍRJON UJ IKRA, GYÓGYSZER, DÁNIAI ÁRJEGYZÉKEKÉRT SALK POLIO VACCINE 9 c.c. (3 gyermek 3-szori oltására) AJÁNLOTT LÉGIPOSTÁN $ 13.00 "TUZEX” VÁMMENTES CSOMAGOK (SZABAD VÁLASZTÁS) CSEHORSZÁGBA!!! A dunavölgyi népek gazdasági problémái

Next

/
Oldalképek
Tartalom