Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-15 / 6. szám
6 KRÓNIKA 1959 JUNIUS váló konvertita Fraknói Vilmos püspök nagy történelmi-irodalmi működéséről, aki a Vatikán kimeríthetetlen okmánytárát magyar szempontból felkutatta. Ő alapította a római Magyar Egyházi Intézetet, melynek épületét szégyenszemre részben a kommunisták tartják megszállva most. ★ Fel kell újítani Róma egyik legrégibb templomának, a San Stefano Rotundonak ügyét, mely Mindszenty Bíboros tituláris temploma. Ruinált, veszedelmesen omladozó állapotban van. Ha újabb akció indulna római magyar körökből restaurálására, az emigráció, körülményeihez képest bizonyára hozzájárulna. Vannak jómódú magyarjaink a külföldön. A Mindszenty Mozgalom megfelelő időben magyar zarándoklást tervez Rómába. Addig is Róma értékelésére buzdítja a külföldön élő magyarságot, melynek a fenti módon óhajtunk ebben segíteni. Boris Pasternak: Doktor Zsivágó 1958 október 23.-án, délután félháromkor, a svéd királyi tudományos akadémia sürgönyileg értesítette Boris Leonidovits Pasternak írót, Peredelkino, egy Moszkvától nem messze eső kis falu lakosát, hogy “Doktor Zsivágó” című könyve megnyerte a Nobel-díjat. A svéd tudományos akadémia ugyanakkor meghívta Pasternakot és feleségét, hogy a Nobel-díját Stockholmban személyesen vegyék át. ANobel-díjat Pasternak, mint tudjuk, sohasem vette át. Október 28.-án a Szovjet írók Legfőbb Tanácsa Pasternakot árulónak bélyegezte, kizárta az írók szakszervezetéből és megfosztotta a “szovjet író” címtől. M. Semitchastny, a SzoVjet KOMSOMOL (kommunista ifjúsági szervezet) titkára a KOMSOMOL október 30. közgyűlésén, Pasternakot ledisznózta és Pasternaknak a Szovjetúnióból való kiutasítását javasolta. Pasternak erre a következő napon, október 31.-én, Nikita Sergueievitch Kruscsevnek levelet írt és bejelentette, hogy a Nobel-díjról lemondott. “Oroszország határainak az elhagyása részemre egyenlő volna a halállal” *— írta még Kruscsevnek. ★ Boris Pasternak 1890 február 10.-én született Moszkvában. Atyja jólismert festő és intellektuel volt. Tolstoyt jól ismerte, egyik könyvét, a “Feltámadás”-! ő látta el illusztrációkkal. Maga Pasternak is jól ismerte Tolstoyt. Pasternak édesanyja, Kaufman Rózsa, zenével, feltehetőleg zongorázással foglalkozott. Pasternak szülei, mindkét részről, zsidószármazásúak. Gimnáziumot Pasternak Moszkvában végzett; utána rövid ideig zeneművészeti tanulmányokkal foglalkozott. 1906-ban az egész Pasternak család Berlinbe utazott, ahonnan 1907-ben mentek vissza Moszkvába. Pasternak ezután a moszkvai egyetemen filológiai tanulmányokat végzett. 1912-ben és 1913-ban újra Németországban járt, most már egyedül. Marburgban filozófiát hallgatott, majd rövid ideig Olaszországban élt. A moszkvai egyetemen, 1914- ben fejezte be tanulmányait. Az első világháború kitörésekor Pasternak azonnal katonának jelentkezett. Testi hiba miatt, az egyik lába egy gyermekkori szerencsétlenség miatt rövidebb, mint a másik, elutasították. A háború alatt így Pasternak egy gazdag kereskedő-családnál amolyan házitanító volt. Ekkor kezdett verseket írni, ‘‘ahogy az ember festeni kezd, vagy zeneszerzéssel foglalkozik”, írta később. Mint költő Pasternak korán a szimbolizmus hatása alá került és ez a hatás mindmáig a legerősebben érezhető nála. Az orosz írók közül legjobban Maiakovski, a külföldiek között Keats, Mallarmé, Valéry, T. S. Eliot és Rainer Maria Rilke hatása érezhető nála. Az első világháború vége után, feltehetőleg 1919-ben, vagy 1920- ban a Pasternak család külföldre emigrált. Emigrációjuk oka a bolsevista forradalom volt. Pasternakék ismerősei és barátai főleg intellektuelek voltak és így Leninékhez is kapcsolataik lehettek. Pasternak csalódását a forradalom eszközeiben és végső céljában; a forradalom végső terrorját, amely a bolsevista vezetőknél egyre inkább kiütközött, Pasternak helyesen érzékelteti regényében, .soha semmit sem eltúlozva. Nehéz megállapítani, hogy Pasternak pontosan mennyi időt töltött emigrációban. Atyja a huszas években Londonban meg halt, édesanyjáról ezután nem tudunk semmit sem és úgy tűnik, hogy Pasternak egyre többet foglalkozott a hazamenetel gondolatával. Csupán Pasternak könyveinek a megjelenése nyomán tudtam kinyomozni, hogy 1923-ban, de legkésőbb 1924-ben újra Moszkvában volt. 1925-től kezdve több verses kötete és tanulmányai jelentek meg Oroszországban. A legnagyobb értékűek Pasternak művei között Shakespeare-fordításai és egy moszkvai irodalmi folyóiratban, 1956-ban megjelent Shakespeare tanulmánya. Pasternak azonban mint költő is rövidesen az egész világon ismertté vált és a svéd királyi tudományos akadémia Pasternakot 1956-ban, költeményeiért Nobel-díjra ajánlotta. ★ Pasternak “Doktor Zsivago” című regénye az 1903-tól 1929-ig terjedő időszakot dolgozza fel és 1943-ban, Moszkvában ér véget. Az író életének ezen a legnagyobb művén feltehetőleg 1948-A GAZDA NÉLKÜL CSINÁLJÁK A SZÁMADÁST Paul Underwood, a N. Y. Times munkatársa Budapesten járt és a kolchozosítások ügyében beszélt Marczis Antallal, a földművelésügyi minisztérium kolchoz-osztálya helyettes igazgatójával. Megkérdezte, a gazdák szabotálása miatt lassították-e le a több, mint egy éve erősen szorgalmazott kolchozosításokat? Marczis tagadta, hogy ez lett volna az ok. Szerinte a kormány most az aratási időszakra való tekintettel nem siet az akció folytatásával. ‘De ennél is fontosabb, — mondotta, — hogy megszilárdítsuk az új kolchoz-egységek létét és a szükséges csűrökkel, istállókká, gépekkei ellássuk őket.” “Nem vagyunk, — tette hozzá — határidőhöz kötve. Nincs menetrendszerű tervünk. Ha három évbe telik, akkor három évbe. Ha tíz évbe, hát tíz évbe. Minden számos tényezőtől függ, úgy gazdaságiaktól, mint lélektaniaktól.” ★ .Valóban: lélektani mozzanatok igen súlyosan befolyásolják ezt a kérdést, amelynek kapcsán a kommunista erőszak-rendszer a szó legszorosabb értelmében “gazda nélkül csinálja a számadást!” A nemzedékről-nemzedékre a saját föld ősi szeretetében nevelkedett magyar gazda lelkét tíz év alatt sem, sohasem fogják betörni a kolchoz-ideológia tőle oly iszonyúan idegen jármába! ★ Underwood Budapesten kapott adatai szerint az ország 13 millió acre szántóföldjének fele van még magántulajdonban. A kommunizált másik feléből 4,580.000 acre van kolchozosítva, a többi állami tanyákból, rétekből, stb. áll. Marczis szerint 1958-ban 1.8 billió forintot, (mintegy 138 millió dollár) fektettek mezőgazdasági beruházásokba, s ez az összeg ezévben valószínűleg megháromszorozódik. ban kezdett el dolgozni és a könyvet 1954 tavaszán fejezte be. 1956 nyarán a szovjet állami könyvkiadó elfogadta a regényt közlésre. Pasternak ezért augusztusban a szovjet NOVY MIR hetilapnak elküldte a regényt folytatólagos közlésre. De már két hónap múlva, 1956 szeptemberében visszakapta a következő megokoással: “Betegesen patologikus individualizmusuk folytán a hősök nem akarnak semmit sem maguk körül meglátni... Az ön regénye igazságtalan és történelmileg nem tárgyilagos a forradalom leírásában...” Ugyanennek az évnek az őszén az olasz Giangiacomo Feltrinelli, egy milánói olasz könyvkiadó cég moszkvai megbízottja biztosította cégének a regény fordítási jogát és november 15.-én ki is adja olasz nyelven a könyvet. A kiadó a könyvhöz írt előszavában, miután orosz részről diplomáciai úton lépések történtek a könyv kiadásának megakadályozására, — a következőket szögezi le: “Boris Pasternak ezt a könyvet három évvel ezelőtt fejezte be. 1956-ban és 1957-ben a szovjet rádió és “Znamia” folyóirat (1957. 4. szám) bejelentették a könyv soronlevő kiadását a Szovjetúnióban.” “Doktor Zsivago”-nak olyan hallatlan sikere volt, hogy két hét alatt három újabb kiadást ért el és a következő hetekben a világnak úgyszólván valamenynyi nyelvére lefordították. Egyedül az Egyesült Államokban közel egymillió példányszámban nyomták ki eddig a könyvet. Az amerikai Michigan állam egyeteme ezenkívül oroszul is kiadta “Doktor Zsivago”-t és a belgiumi világkiállításon az orosz látogatóknak egy ilyen orosznyelvű kiadást adtak oda. ★ Nem lehet célom Boris Pasternak könyvének részletes ismertetése. Benyomásom a könyv kétszeri elolvasása után az, hogy a második .világháború vége után a világirodalomnak ez a legfontosabb alkotása, éppen úgy, mint az első világháború legfontosabb írásműve az 1929- ben megjelent Remarque: “Nyugaton a helyzet változatlan” c. műve volt. “Doktor Zsivago” az olvasóban fel fogja vetni a kérdést, hogy mennyiben hasonlítható össze Pasternak műve Tolstoy ‘Háború és Béke”-jével. Pasternak könyve erősen Tolstoy hatása alatt áll. A regény főhőse, Yurii Andreievich Zsivago sokban hasonlít Pierre-hez. Mind a ketten az élet és a halál végső értelmét keresik. Egyik sem talál megnyugvást mindabban, amit a pénz, vagy a hatalom nyújt. Mindketten kínzóan keresnek egy pontot, amelyből kiindulva megváltást találnak. Mind a ketten, ahogy mi mondanék: Istent keresik. Zsivagó a szerelméről, majd a családjáról és az orvosi hivatásának a gyakorlásáról mond le és életének a legvégét a legnagyobb szegénységben tölti, s mást nem tesz, csak ír és jegyzeteket csinál, hogy Istent megtalálja, vagy legalább is megmagyarázza. A katolikus olvasó az írónak ezen állásfoglalásában, de Pasternak könyvének enyhébb kitételeiben sem nyugodhat meg. A katolikus vallás a megváltást a hitre alapítja. Pasternak az egyén individualizmusának és az individuáis erénynek szószólója. Pasternak nem tisztázza a vallás és az ember viszonyát és ebbe a magacsinált világba állítja bele Istent. “Doktor Zsivago” azonban első sorban a kommunista és mindenféle külső elnyomás ellen való egyetlen, óriási tiltakozás. Ilyen vonatkozásban és a könyv mű-
