Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-15 / 6. szám
2 KRÓNIKA 1959 JUNIUS Modern keresztény világrend A Mindszenty Mozgalom Veze tőinek, Tagjainak, s elsősorban Kóródy-Katona János európai vezető és általános szervező fáradhatatlan munkálkodásának köszönhető, hogy a Mozgalom behálózza a világon szétszórt magyarságot. Nincsen földrész és ország, hol magyar hívei ne volnának. Szellemi-lelki elitje elsőrangú és számszerűleg is a legnagyobb emigráns tömböt alkotja. Ezt a közösséget nem rideg pártkeret, egyesületi élet, szórakozás, vagy egyéb anyagi érdek tartja össze, hanem kizárólag a léleknek és szellemnek ereje! Ez a hatalmas erő, korunk legnagyobb magyarjának, MINDSZENTY JÓZSEF bíboros hercegprímásnak leikéből láthatatlan, titokzatos, de annál érezhetőbb módon árad ki, hogy: erőt, hitet, lelkesedést, s magabízást sugározzon belénk! A Mozgalom minden ténykedésével a magyar jövőt szolgálja! Nem folytat személyeskedő vitát, hanem nyíltan, bátran hirdeti eszményeit, s védelmezi azokat az ellentábor támadásaival szemben! Az ellentábor, az eszmei vonal helyett inkább személyeskedő harcot folytat, amin nem lehet csodálkozni, mert — ismert tény — ahol hiányoznak a szellemi értékek és fegyverek, ott azonnal alkalmazásba kerülnek a: beszennyező, benyálazó, besározó, a valótlant valónak állító módszerek, melyeknek tökéletes mesterei a kommunisták! A Mozgalom eszméit MINDSZENTY bíboros írta zászlajára, s azokért egész életén keresztül, rendületlen kitartással küzdött! A Ilorthy-rendszerben szüntelenül hirdette, hogy a magyar alkotmányosságot és törvényességet maradéktalanul helyre kell állítani! Nem volt gróf, herceg, vagy nagybirtokos. Egyszerű földműves embernek gyermeke, s zalaegerszegi plébános volt. Nem lehet gyanúsítani, hogy alkotmányos küzdelmével, az oligarchia uralmát akarta erősbbíteni, vagy a nép ellen akart ténykedni. Ellenkezőleg! Azt akarta, s azt munkálta, hogy ne hatalomba iilt kiskirályok önkényeskedjenek a nén felett, hanem legyen egy mindenki fölött álló Tekintély, kinél nincsen részrehajlás, protekció, hanem értéke és érdeme szerint minősül el mindenki! Ma világosan látszik, ha a Horthy-rendszer nem tevékenykedik az alkotmányos királyság ellen, hanem annak szolgálatába állítja erejét, Ausztria nem kerül német kézre, hanem kapcsolatát (melyre a jószándék megmutatkozott benne) helyreállítja Magyarországgal é3 mint önálló, független országok, egyesülésük által nagy gazdasági erőhöz jutnak, melynek vonzási köréből: csehek, harvátok, szlovének, sőt a románok sem vonhatták volna ki magukat, s ezáltal Közép-Európában újra egv hatalmas birodalom jelentkezik, mely lengyel és angol-szász szövetségben megfelel rendeltetésének a németorosz hatalmak között. És ez esetben legnagyobb valószínűség szerint elmarad a második világháború minden borzalmas következményeivel ! A kérdésben, a Horthy-rendszer nem viseli egyedül a felelősséget, hanem abból nagy rész illeti Angliát és Franciaországot. Akik az első világháború után, felosztva az Osztrák-Magyar Monarchiát jelentéktelen államocskákat hívtak életre, melyek ingerlő prédát jelentettek: németnek, orosznak! Yak gyűlöletüktől elkápráztatva, nem vették észre, hogy maguk alatt vágják a fát, amikor Közép-Európát katonai “légüres térnek” rendezték be, ahol a cseh, román, jugoszláv, kis entente: összetétele, földrajzi helyzete, gazdasági jelentéktelensége, s katonai erényeinek hiánya miatt — légüres térnek — számított, a hatalmas szomszédokkal szemben! Ha Anglia és Franciaország ma, A- merika és Oroszország mögött másod, sőt harmadrendű szerepet tölt be, köszönje azt a gyűlölettől fűtött Clemencau-féle parancsbékéknek! A játszma azonban végérvényesen elvesztve nincsen. Saját kárán tanul az ember, amit elsősorban önmagunkra kell alkalmazzunk. Nekünk kell tiszta, komoly lendülettel és szellemiséggel számot vetni a történtek felett, s akkor rájövünk az igazságokra, melyek nemcsak igazságok, de egyetlen lehetőségét képezik feleme'kedésünknek, s jövendő boldogulásunknak! A Horthy-rendszer idejében Angliának és Franciaországnak voltak tisztánlátó politikusai, kik ezeket az igazságokat felismerték és hirdették. Hirdették, hogy nagy felelőtlenség, sőt merénylet volt az Osztrák-Magyar Monarchia felosztása, mely ha nem létezik, életre kellett volna hívni azt! A világhelyzet napról-napra rosszabbodik, a kommunista veszélyt sokáig már elviselni nem lehet, s ha leszámolás jönne, nem szabad készületlenül érnie bennünket! Fel kell készülni a kommunizmus legyőzésére és a világ elrendezésének új megalapozására! Az új alapozásnak iránya, bárhogyan fontolgatjuk a kérdést, csak keresztény alapon történhetik meg, nem történhetik másképpen! Mert egyedül a kereszténységnek vannak olyan örök normái, melyek egy általános elrendeződésnél minden népre és nemzetre alkalmazhatók és igazságosak. Ezek a normák: a békeszeretet, a megértés, tűrés, szenvedés, megbocsátás, egyenlőség, testvériség, szabadság, függetlenség, egyéni életlehetőség, a tulajdon-szentsége, a törvény előtti egyenlőség, szabad vallásgyakorlat, gyermeknevelési jog, szabad pályaválasztás, általános népoktatás, gyülekezési és szajtó-szabadság és félelemmentes élet. Azoknak az elveknek a megvalósítása, hogy az ember nem az államért van, hanem fordítva, az emberekért, helyzetüknek, viszonyaiknak, boldogulásuknak megkönnyítéséért! Az állam sohasem lehet elnyomója az egyéneknek, hanem segítője, a gyengék felkaroló ja, betegek támasza, elesettek, lábraállítója kell hogy legyen! Ezek az eszmények mind Krisztus Urunk tanításából folynak, s meg kell értenünk, hogy a kereszténység nemcsak keresztvíz, mely arcunkról lepereg, s nemcsak templomi ájtatosság, hanem életünket, munkánkat, tevékenységünket, szórakozásunkat igénylő és kitöltő általános életfeladat! A kereszténységet a Modern Világrend alakítására való törekvésében nem lehet azzal elintézni és visszaszorítani, hogy közel kétezer éve folytatja tevékenységét, de eddig ideális, vagy az ideálist megközelítő államrendszert és társadalmi elrendeződést létesíteni nem tudott. Akik ezzel a hírveréssel pálcát törnek a Modern Keresztény Világrend felett, ne feledjék, hogy idők folyamán az emberiség életében óriási változások mentek végbe! Tekintsünk vissza 50 évre, s látni fogjuk, hogy a lakosságnak közel egyharmada nem tudott írni és olvasni. Ha további 100 évre megyünk vissza, tapasztaljuk. hogy az írni-olvasni nem tudók száma a lakosságnak felét tették ki. És így mehetünk viszsza történelmünkben, s ugyanazt a képet fogj uk találni: irodalomban, művészetben, hadvezetésben, a tudományok terén, s minden vonalon. 400 évvel ezelőtt pl. a kultúr Németországban még boszorkányokat égettek és Franciaországban az Orleans:' Szüzet mint boszorkányt égették meg. (Később az Egyház szentté avatta.) Mindez tanítja, hogy a korokat saját eszméinek, korképének és műveltségének tükrében kell szemlélni. Nem lehet azt cselekedni, amit Marx és társai tettek, hegy modern szemmel nézve elverték a port letűnt társadalmak felett, mindent rossznak, embertelennek tüntetve fel, ami volt! Ha ma Marxnak tanai között számadást vetünk, kiderül, hogy legtöbb megállapítása és következtetése helytelen, melyre az idő akiposan rácáfolt! A kommunizmus pedig állati rendszerben, az ú.n. Communákban vette fel végleges alakját, ahol az emberek még úgy sem élhetnek, mint az állatok, mert erejüket meghaladó módon dolgoztatják őket, de táplálékukat a minimum alá szorítják! A Modern Keresztény Világrendnek eszméi változhatatlan, örök normák, melyeket az jellemez, hogy a mi időnkben modern köntösben jelentkeznek, s nem fogadják el pl., hogy kivételezett társadalmi osztályok legyenek! Nem tűrik, hogy egyeseknek gazdasági hatalma korlátlanul érvényesüljön, hanem rájuk nehezedik a progresszív adózás súlya. A lakosság tömege nem lefelé nivellálódik, mint a szociálkommunizmusban, hanem felfelé. Ennek az irányzatnak első etápja, hogy minden dolgozó bekerüljön a polgári társadalom keretei közé, vagyoni és művelődési szempontból egyaránt! A polgári társadalom sem pihenhet babérjain, annak is fejlődnie kell, hogy minden ember általános felfelé törekvés vonzási körébe kerüljön! A bank- és hitelpolitika nem lehet csak kivételezetteknek uralmi széke és zsákmánya, hanem abban nagy szerep vár az egyéni tisztesség és becsület képviselőire, ami nagyobb és jobb biztosítékká kell fejlődjék az anyagi biztosítéknál! Itt is jelentkeznie kell a kereszténység embert és népeket nemesítő hatásának .amikor az embernek szava, tisztessége és jelleme elég biztosítékot képez arra, hogy gazdasági válalkozásához szükséges hitelt kiérdemelje! A társadalmi- és betegbiztosítást oda kell fejleszteni, hogy ne legyen az államban elhagyott, gondozatlan ember. A keresztény társadalmi szervezetekre e tekintetben nagy feladat háramlik. Az államnak pedig oda kell hatnia, hogy lakosságának minden tagja rendelkezzék: tisztességes lakással, ruházatiak táplálkozással, amit ha egyéni versenyben magának kiküzdeni nem képes — munkája fejében, — az állam köteles azt részére biztosítani! A munkásszervezeteket munkások és nem agitátorok kell, hogy vezessék. Céljuk nem politikai, hanem szakmaképzés és munkásjólét. A munkásság részére, az általuk választott miniszter vesz részt a kormányban és munkáskérdésben, jóváhagyása nélkül új munkástörvényt életbeléptetni, vagy régit módosítani nem lehet. Felelőséggel tartozik a munkásság képviseletének, s vád alá helyezhető, ha ténykedése a munkásság ellen irányulna. ★ A Modern Keresztény Világrendről általános képet rajzoltunk, ami nem jelenti azt, hogy a felvetett gondolatokkal az ügy be van fejezve. Ez a Világrendnek csak első, kezdeti megindulása, mely életnedvét és erejét mindenkor a kereszténység tanításaiból meríti, s arra épül fel! Hirdeti a felebaráti szeretetet, a népeknek, nemzeteknek együttműködését és háborúknak kiküszöbölését! Olyan általános elrendeződést kíván — a bolsevizmus legyőzése után — életrekelteni, mely a sokat szenvedett, elkínzott népeknek, nemzeteknek mindenben megfelel! Vitás kérdések és felmerülő viszályok a Nemzetek Szövetsége elé tartoznak, melynek engedelmeskedni minden nép és nemzet köteles. Aki szembehelyezkedik rendelkezéseivel, kiközösítésre kerül, s míg új raf el vételét el nem nyeri, nemzetközi támogatásban nem részesül. így, Isten segítségével remélni lehet, hogy a bolsevizmus bukása után egy békekorszak lehe-