Krónika, 1959 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-15 / 12. szám
1959 DECEMBER KRÓNIKA 9 dolgozott rendje. A moszkvai, avagy ki tudja: a hitleri alapok finoman “ötletes” és magas szintre emelt sátáni, idegbontó és b?zhödt, miazmás tudománya. Aminthogy Rákosi Mátyás is a. Sztálin “egyszerű” paraszti brutalitása mellett, a raffinált és romlott szolga megtestesítője, de kultúrlény volt. Nos ez a “szellem” inaugurálta és gyakoroltatta a magyar bolsevik terrort. Sokan tudnának erről autentikusan nyilatkozni, mindenekelőtt a Prímás őeminenciája. Ez a fajtájú — és mérvű! — terror fojtogatta a magyar keresztyén egyházakat is felekezeti különbségtétel nélkül, becstelen, hazug és raffinált eszközökkel. (Miért csak Magyarországon volt szabadságharc? Hát ezért! Dicsekedhetik-e ilyen nagynevű, véres, tragikus és szomorú dicsőséggel Berlin, avagy Poznan ? Hát nem!) fFolvtatásn következik) jékei BALOGH GYÖRGY dr. Karácsonyi történet <D Férjét, egy volt gyalogsági tisztet, az ÁYO hat hónappal ezelőtt tartóztatta le. Két polgáriruhás férfi vitte el, valamivel éjfél után. miután az Államvédelmi Hatóság közegeiként igazolták magukat. Ezek voltak az első Avosok, akiket az asszony szemtől szembe látott. Pedig sokat hallott róluk, de még sohasem látta őket eddig. Azt hitte, hogy az Ávos nem olyan ember, mint a többi. Legnagyobb meglepetésére ezek az ávósok semmiben sem különböztek más, polgári ruhás egyénektől. Talán csak abban, hogy az átlagnál sokkal jobban voltak öltözködve és az egyik közülük furcsa, rikító színű nyakkendőt viselt. Aztán ez a két ávós sohasem nézett a szemébe, mialatt beszéltek vele. Mintha valamit el akartak volna rejteni előle. S még valami: teljesen személytelenek voltak. Nyirkos, hideg, ragadós, piszkos dolgok benyomó/sát keltették benne. Igen. Pontosan ez volt, amit érzett, mialatt férje felöltözködött, őmaga ágyban maradt, mert férje kérte meg rá, és aztán tudta, hogy most úgy sincs idő a beszélgetésre. Amikor férje engedélyt kért az ávósoktól, hogy elbúcsúzzon tőle, a két ávós beleegyezett. Az egyik cigarettára gyújtott, a másik kíváncsian nézett körül a szobában. “Nemsokára haza fognak engedni,” mondta az ura és nagyon lassan beszélt, ő látta, hogy a férje mennyire félt. Látta, hogyan verődött ki arcára zz izzadt rettegés és hogyan remegtek a kezei, amikor az asszony arcát a kezeibe vette, hogy megcsókolja. Oh nem, nem fogok sírni, gondolta magában az asszony és az ablakhoz ment. Néhány pillanatra még látta a hirtelen távolodó autót. (2) Mind a ketten fiatalok voltak, amikor a budapesti piarista templomban örök hűséget esküdtek egymásnak. Az asszony olyan fiatal volt, hogy szülei, kora miatt, sokáig nem egyeztek bele a házasságukba. De ő anynyira szerette a férfit. Minden nap találkoztak és a férfi néha órákig várt rá, hogy láthassák egymást. Férje katona volt, akkor végezte el a Ludovikát és kitűnő minősítésével hamar előléptették. Már nem emlékezett pontosan reá, hogyan történt minden, de egyik nap édesanyja megkérdezte tőle, hogy még mindig szereti-e a férfit, s mikor azt mondta rá, hogy “igen”, édesanyja azt válaszolta neki, hogy hát akkor jól van minden. Nagyon boldogok voltak aztán. Az ura imádta őt. Jó ember volt és sokat képezte magát. Tényleg mindent megtett azért, hogy őt boldoggá tegye. Csak ne dolgozna annyit. Az állandó munka és az éjjelezés nem tesz jót neki, gondolta magában az asszony, de nem szólt semmit, a férfiakat legjobb ilyesmivel békében hagyni. És milyen igaza is volt, mert sohasem veszekedtek semmin. Csak egy gyermekük volt. Egy gyönyörű leány. Húsnak hívták. Amikor meghalt, az áradó folyó temette magába, mert nem tudott úszni, a férje nem hitte el, hogy meghalt. És később sem hitte el soha. Sohasem látta a KÜLDJÖN KARÁCSONYRA CSOMAGOT MAGYARORSZÁGI ROKONAINAK! DÁNIAI ÉLELMISZERCSOMAGOK NÁLUNK TOVÁBBRA IS rendelhetők! Fifth Ave. Public Service Bureau 370 SEVENTH AVE. NEW YORK 1, N.Y. (Room 224) UJ TELEFON: LO 5-1517 — FENNÁLL 1936 ÓTAÍRJON UJ IKKA, GYÓGYSZER, DÁNIAI ÁRJEGYZÉKEKÉRT SALK POLIO VACCINE 9 c.c. (3 gyermek 3-szori oltására) AJÁNLOTT LÉGIPOSTÁN $ 13.00 “TUZEX” VÁMMENTES CSOMAGOK (SZABAD VÁLASZTÁS) CSEHORSZÁGBA!!! Karácsonyi fények Sötét éjszakában síri csend ölel át, Szinte hallom szívem minden dobbanását! Lelkem szellő szárnyán repül szép Hazámba . . . Hol mindenki gyászol, — hol mindenki árva! Ahol elnémultak a lélekharagok . . . Napszámba dolgoznak a vöröshóhérok! Hol a Magyarnemzet rabigában szenved! Könnyeikkel sózzák sovány kenyerüket! Ahol gyermekeknek így Karácsonytájban . . . A “MOLOTOV KAKTÉL” jár a kis agyában! Éjféli Misére csak titkon — lélekben . . . Vérző szívvel mennek temetőkertekbe! Hol örökmécs lángja alkotá a szent-fényt . . . Szíveikben Isten tartja meg a reményt! Aki elküldötte az egyszülött Fiát — bűntől megváltani — sátánok országát! Isten azt bünteti, kiket nagyon szeret, A SZENTIRÁSBAN is — így vagyon írva ez! A MAGYAR NEMZETET sokszor porba verte . . . De ezeréven át — mindig felemelte! Erős hitük által erősebbek lesznek, Jövőben jobb sorsot csak így érdemelnek! Lerázva magukról sátánok uralmát . . . Szívükbe fogadják ISTENNEK SZENT FIÁT! Boldogan indulnak karácsonyi éjber^ Szülők, gyermekükkel — éjféli misére! Felgyúlnak utána karácsonyi fények . . . Valóságra válnak — meghitt szép remények! Magyar gyermekeknek öröm ül szívükben . . . Hálaénekek köz’t — karácsonyi fényben! Szüleik ajkáról ÉGIG cseng az ének — ‘DICSŐSÉG ISTENNEK!’ ‘BÉKESSÉG EMBERNEK!’ Euclid, Ohio. 19">9, december KISS IMRÉNÉ, RÉVEY L. P. EMMA Karácsonyi könyörgés A jelenben rút az életem, nincs itt örömem, A jövőben nem látom, hogy lenne egy kis remény? Oh, te meggyötört kínzott rab magyar hazám, hazám, Érted küzdők, harcolok az élettel itten én. Te érted zeng itten oly nagyon sok, sok panaszt, Az én ajkam olyan bús, bús magyar éneket. Sötét eged alatt, ma rab otthon a paraszt, Oh! Istenem oszlasd el a gyász fellegeket. Ennyi szenvedés, nagy küzdelem után, Add, hogy kiviruljon bús magyar hazám, Te adod a szívemnek az érzelmeket, Hogy szeretni tudjam, hazám, s a nemzetet. New Orleans DOBOS ÁRPÁD LÁSZLÓ férfit sírni, de amikor a gyermek meghalt, a szemei sokszor megteltek könnyel és az arca egyszerre öreg, puffadt és ráncos lett. De belül nem változott semmi, őt annyira szerette aztán is, mint eddig. Sok minden igazolta ezt. Az ajándékok és virágok, miket állandóan hozott neki. Csak a gyermek. Oh édes Istenem, a gyermek. (3) A szomszédja, egy asszony hozta a hírt neki. Ugyanabban a házban laktak, csak egy emelettel feljebb. “A férje meghalt. A börtönben. Ahova vitték. Tüdőgyulladással. így nem szenvedett úgy, mint a többi.” Sohasem szerette ezt az aszszonyt. Valami visszataszítót talált benne. Tudta, milyenfajta asszony. Miért hazudott neki? “De igaz. De igaz.” Mondta neki az' asszony. “Higyje el nekem. Miért teszi nehezebbé életét, ha nem ad hitelt nekem.” A gyűlölet egészen elszorította a torkát. Nem Válaszolt neki. “A lányom, — folytatta a szomszéd — a Belügyminisztériumban dolgozik és ott kitűnő összeköttetései vannak ...” “Hagyja már abba.” Mondta most már végre az asszony és bevágta az ajtót. Egy pillanatra maga előtt látta még az arcát és aztán lassan távolodó lépéseit hallotta még csak, amint az lement a lépcsőn. (4) Amint visszament a szobájába, maga sem tudta hogyan, az egyik szekrényről levett egy velencei üvegtálat. Férjétől kap-
