Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-06-15 / 6. szám
2 "K R ó N I K A" 1958 junius Átfogó Dunai Programot! VOLTUNK A MÉLYPONTON, MIDŐN A MEGALÁZOTT NEMZET FÖLDJÉN LEGNAGYOBB ELLENSÉGÜNK, KRUSCSEV tobzódhatott. Nemzetünk reménységét üdvözli Ő- íeisévében (Lelkes éljenzés). * Őfelsége ezután háromnegyedórás közvetlen és élénk eszmefuttatásával az egész emigrációnak pártkülönbség nélkül irányt adott. Kérése őfelségének, ne civakodjunk egymás között, becsüljük meg azokat, akik a magyar szabadságért harcoltak, vagy más formában dolgoznak érte. Osztálykülönbség nélkül — a munkásság is — mindenki érezze magát a magyarság KÖVETÉNEK, aki tudja, hogy saját becsületességén, munkáján, viselkedésén keresztül ítélik meg a magyarságot. A magyar szabadságharc következményeit már soha többé eltörölni nem lehet mondotta. Politikusok, katonák, a sajtó visszatérnek, hivatkoznak reá. Halálos szúrás volt ez a kommunizmus tábora számára. Ezt tudják, érzik, látják a kommunizmus vezetői. MAGYARORSZÁG RÁKOS SEB A KOMMUNIZMUS TESTÉN ÉS EZÉRT SZABADULTOK KELL TŐLE! őfelsége nem pesszimizmus-, sál, hanem erős optimizmussal nézi a magyar szabadság ügyét és ez legyen irány-elve a magyarságnak mindenütt a kommunizmus elleni egyéni munkában ! A jelenlévők lelkes együttérzéssel vették körül őfelségét világperspektívában tartott beszéde után. Ezután az egyetemi hallgatókat külön fogadta és felelt kérdéseikre éleslátásával. A magyarok kérésére behozta a Felséges Asszonyt, akit virágcsokorral üdvözöltek és meggyőződtek róla, hogy ő is beszél magyarul, ha nem is oly hibátlanul, mint őfelsége. Ez Merán grófné, őfelsége magyar titkárnőjének érdeme; a négy kis kir. hercegnő ;s tanul magyarul. A villa előtt fényképezés folyt le és közvetlen beszélgetés a látogatók és a Felséges Pár között. •k A magyarok ezután átvonultak az új, monumentális pöckingi templomba, ahol a két magyar pap szentmisét mondott a magyar szabadságért és őfelségéért. Egyik szentmisén a magyarbarát pöckingi plébános ministrált. Zúgott a magyar ének. A magyar ügyért sokat dolgozó franciaországi pap: Dr. FENYVESSY Márton hatalmas beszédben adott lelki erőt a sok irányból itt találkozott magyaroknak és hű magyarországi németeknek a viszontagságok között is Istenben rendületlenül bízó és törvényeihez hű lelkűiét és gyakorlati élet megőrzésére. A szt. misén Meismer prot. lelkész is résztvett. k Délben a Hotel Kaeferben közös ebéd veit lelkes hangulatban. Sok ismeretség kötődött. Az egyetemi ifjúság nevében EPERJESSY M. Aladár mondott tartalmas 'elköszöntőt őfelségére: Az ifjúság csak most ismerte meg őt. Várakozáson felül találták meg azt, aki méltó, hogy modern királya legyen a megújhodott, szabad magyar nemzet: ek. k Még többen jöttek volna, de bizony sokszor “pénzügyi” nehézségek is akadályozzák a részvételt. így üdvözletei küldtek: Prof. Dr. B. Babó Tivadar (Caracas), Galambosy Imre (Norvégia), Ujlakv György (Baden- Baden), Havasy Gyula (Feldkirch), Köhler Ferenc páter (Bellefranche). Egy csoport készült Hollandiából Dr. Horváth István (’s Gravenhage) vezetésével. A német követség előzékenyen megadta a vízumot, de a holland idegenrendőrség nem engedélyezte az utat. Ez ügyben illetékes helyre panasszal fordulunk. Hollandiából most több panasz érkezik a menekültekkel való bánásmód miatt. Óvást emelünk. ★ Ágyik Lajos tehetséges művészünk (München) elkészítette Őfelsége bronz-szobrát, melyet az ünnepségen technikai akadályok miatt még nem lehetett átadni. A bronz-szobor nagyon jól sikerült, költségeit a magyar emigráció hozza össze. Egy más, ünnepélyes alkalommal lesz az átadás magyarok részvételével. Egy gazdag élménvű nap emlékével tértek haza a jelenvoltak, melynek hatásai tartósak lesznek. A látogatásokat ismételni fogjuk, legyen mindenkinek módjában megismerni őfelségét. Még ellenfélnek is. K. K. J. LEVELEKBŐL Május 15.-én, áldozócsütörtökön szép számmal jelentek meg magyarok Őfelsége előtt, hogy tanujelét adják reményeiknek s hűségüknek. A Bonnban tanuló magyar ifjak közül MELCZER Aladár igen szép pohárköszöntőt mondott ez alkalommal, melyről a “KRÓNIKA” bizonyosan meg fog emlékezni. Maradtam hálás híve a Szerkesztőségnek T. E. m. kir. honvédtiszt ELŐFIZETÉS: külföldről megfelelő számú international coupon levélben való beküldésével lehet legegyszerűbben Iaunkra előfizetni. A couponok minden ország postahivatalaiban kaphatók. (Itten a posta darabonként 8 cent értékben váltja be.) Küldeményekért felelősséget nem vállalunk. Kéziratokat nem adunk vissza. Nem rég olvastam egyik új emigráns társamnak egy igen találó megjegyzését. Azt írja, hegy otthon a kommunista érában a magyarságnak nem is volt módjában azokkal a problémákkal foglalkoznia, amelyekkel kint a szabad világban az emigráció foglalkozott. Bizony nem is foglalkozhatott, hiszen a kommunizmusnak egyik eszköze az, hogy a népet olyan vegetatív létküzdelemre kényszerítse éhséggel, lelki, testi nyomorúsággal, örökös félelemmel, hogy magasabb nemzetpolitikára sem kedve, sem ideje ne maradjon. A pártpolitikába akaratuk és meggyőződésük ellenére kényszerűéit emberek lelkileg összetörnek, a kilátástalanság rémével maguk mögött nyomorult páriává süllyednek. Hogyan lehet hát azt gondolni, hogy az így lelkileg-testileg agyonsanyargatott egy ének bői álló nemzet maga munkálja ki a maga, vagy utódai jövőjét. Amikor a holnapi napra sem tud tervet alkotni, nem hogy évekre, vagy évszázadokra olyan alapokat lerakni, amelyre egy évezredes történelmi fejlődésű alkotmánnyal bíró nemzetnek szüksége volna. És éppen az a fenti, kis őszinte beismerés elég lenne ahhoz — ha azzal eddig is nem lettünk volna tisztában, - hogy a nemzet szabad részére hárul kötelességszerüen az a feladat, hogy a nemzet helyett és nevében vegye kezébe azokat a feladatokat, amelyeket a gúzsbakötött nemzet nem vehet vállaira. Az emigráció súlyos felelősséggel tartozik nemcsak a mai nemzetnek, de az utókornak is, ha ezt elmúlasztja, — azzal a sokat hallott és olvasott ostoba felfogással, hogy ez, meg az a feladat az otthonra tartozik. Amit ma kell tenni, az mind az emigrációra tartozik. E- migrációs harchoz azonban egységre volna szükség, amely viszont egységes vezetést igényel, az pedig egy fő elismerését, mint az emigráció vezetőjét. A mi emigrációnk azonban már 12 év óta nem jön rá arra, amire őseink már több, mint ezer évvel ezelőtt Etelközben rájöttek, hogy mindnyájunknak, az összes törzseknek el kell ismerni egy közös vezért, ha nem akarják azt, hogy erejük szétforgácsolódása következtében, erőöszszefogás hiányában a pusztulásba iussanak. Nem számoltam, de úgy vélem. hogy van már kb. húsz mozgalmunk, nagyjából azonos célkitűzésekkel, amelyeknek elsője az ország felszabadítása. Kétségtelen, hogy ez az első lépés, azonban a felszabadítás — külső erőkkel csak küszöbnek tekintendő, amelyen át beléphetünk abba a birodalomba, ahol a magyar államalkotó géniusznak kell az előtérbe kerülni. A felszabadítás szorgalmazása mellett van-e teendője e téren is az emigrációnak? Ha azt látjuk, hogy a szerbek máris Péter, a románok az r í Mihály mögé * esoportosul- 1. ü, az első világháború idején a cseh és szlovák emigráció már Pittsburgban megalkotta a csehszlovák államot, Dr. Filipovics a Bácskából és Bánátból akar szerb és német vezetés alatt küiön országrészt csinálni, az ukrán emigráció a Ruténföldet követeli, akkor az a mélységes megdöbbenés vesz rajtam erőt, hogy a magyar emigráció nem hogy nem teljesíti a magyar nemzet iránti köteles feladatát, hanem tudatosan és szándékosan elhanyagolja azt. Mivel fogunk majd egyszer odaállani a nemzet élé? Azzal, hogy hoztunk keresztény demokráciát, vagy nemzeti szocializmust?! A szerb, román és ukrán emigráció mást akar odatenni nemzete lába elé: Hoztunk földet! A föld az örök, az élet, a nemzeti jövő! k A magyar emigrációnak olyan jelentőségű erőfeszítést kell tennie, amelyből a világ tudomásul veszi, hogy ebben a küzdelem* ben a magyar államalkotó ké* pesség újjáéledése és tettrekész* sége foglaltatik és ki is tör onnan és amellyel számolni kell majd, amikor a dunai népek sorsát kovácsolják. Ha az emigráció küzdelmének erre a jelentőségére ráeszmél, akkor Magyarország isméi kezdi visszaszerezni világpolitikai jelentőségét, mert kezdik észrevenni, hogy a magyar emigráció küzd önmaga megújhodásáért, szellemi, erkölcsi, történelmi erőforrásaink megnyitásáért, nemzeti öntudatunk és hivatásérzetünk felkeltéséért, mert megvilágosodott bennünk a dunai önállóság eszméje. Yagvis ne azért szabadítsanak fel bennünket, mert a magyar emigráció azt követeli, hanem azért, mert egy olyan végleges Dunai koncepció csíráját ismerik fel hazánkban, amely érdeke lesz a felszabadító hatalmaknak is és biztosítását lássák annak, hogy a magyar nemzet ismét garanciája lesz az idegen eszmék és hódító szándékok távolmaradásának. Ha megelégszem azzal, hogy ma 50 centet nyomjanak a markomba, mert az mára elég, akkor holnap is 50 centért kell a markomat tartani, mert soha soha sem jutok el odáig, hogy a saját lábamra állhassak. De az a nemzet sem fog megállani a lábán, amelynek csak egyetlen könyörögni valója van: szabadítsák fel! Igaz, ez az első, de nem elégséges! Mert ha ez elég, akkor holnap megint azért könyöröghetünk, hogy szabadítsanak fel bennünket. Ez tehát nem lehet egy nagy történelmi nemzet első és utolsó célkitűzése. Hanem olyan eszmét képviselni, amely a felszabadulás után meghozza azt a koncepciót, amely nemze-
