Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-10-15 / 10. szám
4 KRÓNIKA 1958 október A magyar szabadságharc évfordulójára KöZÉPEURóPA RENDJE MINDSZENTY BÍBOROS 1936. NOVEMBER 3.-I BESZÉDÉBEN A magyar szabadságharc anynyira váratlanul és készületlenül pattant ki, olyan rövid ideig tartott, hogy nem ért rá részletesen megfogalmazni és végleges formába önteni célkitűzéseit, lefektetni az országépítés követendő alapelveit. Egyet azonban mégis félreérthetelenül kifejezett. És ez az, hogy véget akart vetni a szovjet rabszolgaságnak kiharcolva a nemzet függetlenségét. Mint már annyiszor, ismét “rabok leszünk, vagy szabadok” volt a szabadságharc értelme és célja. Mindszenty bíboros 1956 nov, 3.-án rádiószózatban jelentette be népe őszinte, mind erkölcsileg és politikailag jogos és törvényes követeléseit. Beszédének nemzeti szabadságot követelő részét méltattam a Vasárnapban. Rádiószózata azonban fontos alapelveket tartalmaz a középeurópai és általában a népek együttélésére vonatkozólag is. Ezúttal ezt szeretném röviden elemezni. A NÉPEK EGYBETARTOZÁSA Ma már a népek egybetartozása letagadhatatlan. Egymásra vannak utalva anyagi és szellemi igényeik kielégítésében. E- zért szükséges egybefogásuk. Ezt a kommunizmus tagadja. Vasfüggönnyel zárja el a népek egy részét a nagyvilágtól. Elszakítja őket a nagy emberi családtól, amelynek pedig természetes tagjai. Ezzel megcsonkítja az emberiséget, és bénává, szerencsétlenné teszi az elkülönített részeket. A .Szovjet Birodalom a népek és fajok börtöne — állapítja meg a tényt az amerikai Szenátus Vizsgáló Bizottságának jelentése. Mindszenty bíboros, miután a nemzeti függetlenségért szállt síkra, megvallja az egyetemes összetartozás igazságát mint a magyar jövőt irányító eszmék egyikét. Ezzel tulajdonképen azt jelzi, hogy népe a kivívott szabadságával nem fog visszaélni, hanem a népek közössége méltó tagjaként fog viselkedni. Továbbá elítéli a mesterséges, kierőszakolt egybetartozást. A magyar népnek elege van a jelszavakban kimerülő, de a valóságban szolgaságot jelentő “szovjet-magyar barátság”-ból. A Bíboros nyíltan kimondja, hogy az ilyen barátság nem kell a magyar népnek. A magyar szabadságharc épen az erőszak megszüntetéséért folyt- Az orosz nép iránt nincs gyűlölettel. ‘Barátságban, zavartalan, békés és kölcsönös megbecsülésben kívánunk lenni az Orosz Birodalommal... sokkal jobban fogjuk becsülni az orosz népet, ha nem igáz le bennünket” — mondja ki világosan. A magyar nép nem ál-barátságot, hanem igazit akar, amely az emberek és népek szívében gyökerezik és az emberiség közös javainak munkálását tartja szem előtt. Igozi egybetartozást akar a magyar, de nem koloniális elnyomatást. Egybetartozást, de nem igában ,hanem szabad népeknek az emberiség egyetemes ügyét szolgáló szabad közösségében. Szolidaritást akar a magyar nép, és nem Vasfüggönnyel való izolációt. Testvériséget, nem pedig olyan életrendszert, amelyben “homo homini lupus”. Nincs addig béke Középeurópában, amíg a Szovjet erőszakkal teremt szolga-egységet. Középeurópa rendje és biztonsága nem nyugodhatik “a collection of master and satellites” — állapította meg Mr. Pearson az Egyesült Nemzetek rendkívüli Közgyűlésén, 1956. november 4-én. Az igazi barátság, a népek közössége ugyanis nem ismer úr és rabszolga megkülönböztetést, nem ismer uralkodó és elnyomott megosztást. Igazi testvériséget akar a magyar nép, amikor nem kell a másiktól tartani, nem kell félni, hogy barátságnak hazudott ürügy alatt meglopja, kirabolja, megölje. Mert a Szovjet ezt teszi, “az egész ország igazi Katyn és fajgyilkosság megy végbe” — adja tudtul a tényt a világnak a L’Osservatore Romano 1956. nov. 24.-i számában. Mindszenty bíboros hangsúlyozza, hogy népe igazi barátságot akar, azaz akarja a Teremtő örök tervének a népek között való megvalósulását, a “szeresd felebarátodat” nemzetközi érvénysülését. SZÉLSŐSÉGES NACIONALIZMUS HELYÉBE AZ EGYETEMES KÖZJÓ SZOLGÁLATA. “A régi nacionalizmust mindenütt át kell értékelni. A nemzeti érzés ne legyen többé a népek közti háborúskodás forrása. A nemzeti érzés virágozzék az egész világon a népek közös kincsét képező kultárértékek területén. így az egyik ország haladása a másikat is előre viszi.” A szélsőséges nacionalizmus korunk egyik végzetes tévelye (lásd: Hans Kohn, The idea of Nationalism, 1944). Az egyik nép saját hazája jogaira hivatkozva a másik nép jogai ellen tört. Forrása irigység, büszkeség, beképzeltség, szertelen nemzeti öntudat, kapzsiság, hatalmi vágy, ami egymás ellen uszítja és tüzeli a népeket. Eredménye a totalitarianizmus, ami csak ellentétet, zavart, feszültséget szül és háborúkhoz vezet. “International banditry”-t teremt (Amerikai Püspöki Kar 1956. nov- 18.-i Nyilatkozata), amelyben nincs tisztelete még az emberiség legelemibb törvényeinek se, — állapítja meg a tragikus valóságot XII. Pius Pápa 1956. nov. lO.-i rádióbeszédében. Gondoljunk csak Hitlerre, aki a germán faj elsőségét fegyverrel akarta igazolni és elismertetni. A Kárpátmedence népei megértésének is ez volt az egyik akadálya. Mi magunk sem voltunk mindig mentesek ettől a korbetegségtől. Ki merné az “arab nacionalizmus”nak feltüntetett mozgalmat a patriotizmus tiszta ügyének tekinteni? Európa egymásratalálásának is gátlója. A Szovjet könyörtelen nacionalizmusa közis mert. Szabadságharcunk .pen a Pan-Russzizmus igájának lerázását célozta. Mi sem természetesebb, hogy a haza ügyét munkálni kell- A hazaszeretet erény és a hazát szolgálni kötelesség. De csak akkor, ha a hazaszeretet az egyetemes értékrendben megmarad a saját helyén. Tudomásul kell ugyanis venni, hogy a Teremtő más népeket is teremtett és azoknak szintén joguk van a nap alatt. Mindszenty bíboros korunk egyik veszélyes tévtanát ítéli el. A szélsőséges nacionalizmust, amely mindent önmagának akar, a másik végzete árán is. Pedig “egyik nép élete nem jelentheti a másik nép halálos ítéletét” — hangsúlyozza XII. Pius pápa. A Bíboros rámutat, hogy az igazi patriotizmust művelni kell, amely az egyetemes közjó szolgálatának kötelezettségét elismeri. A népeknek kötelessége saját tehetségük fejlesztése, képességük fokozása, kultúrájuk művelése s ezáltal a népek közösségének gazdagítása. Az emberiség család. A közös családi célt közös munkával kell előmozdítani, a sajátos értékeket a közös kaptárba kell vinni s vele az emberiség ügyét előbbrevinni. Mindegyik rá van utalva a másikra. Az egyik találmányán és felfedezésén dolgozik, a másik azt tökéletesíti, előbbreviszi. Közösen összedolgozva közösen élvezik a közös erőfeszítés áldásait- A kollektivizmus rabszolga rendszere helyett Mindszenty bíboros népe nevében követeli az emberiség egyetemes közjavát munkáló szabad népek testvéri közösségét. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZUNK “Mi magyarok az európai népek közössége tagjaiként akarunk élni és cselekedni.” Mindszenty népe nevében hitet tesz az európai közösség eszméje mellett. Az európai népek ugyanis nemcsak földrajzilag tartoznak össze. Nemcsak önvédelmi szempontból tanácsos öszszefogásuk. A keresztény civilizáció közös öröksége az európai szolidaritás alapja. Nyugat számunkra ezt jelenti elsősorban. Népünkben mindig élt az Európához tartozás öntudata, és mindig teljesítette is kötelességét vele szemben. Talán nem adtunk annyi és oly híres embereket a világnak, mint más országok, de szolgáltuk vérrel és élettel. Nem hiába adta II. Pius pápa 1459-ben a “regnum totius Christianitatis diceps” elismerő nevet Magyarországnak. Theodore Roosevelt amerikai elnök is elismerte ezt 1910-ben: ‘ Amikor Amerika még csak fogalom volt, Európában Magyarország már útját állta a barbarizmusnak és megvédté a civilizált világot, amiért ez örökké adósa marad.” Ezt a küldetést tölti be ma is a magyar. Európa Középeurópa nélkül csonka. Magyarország nem akar Ázsiához tartozni. A Kereszt Népe voltunk és maradunk! VONULJON KI A SZOVJET MAGYARORSZÁGRÓL Amint látjuk, Mindszenty bíboros nem teljesen új elveket hirdet, régieket, amelyek nélkül azonban nincs jelen és kilátástalan a jövő. Nem részletezi a teendőket, a nélkülözhetetlen alapelveket jelöli meg, amelyek nélkül nem lehetséges igazi nemzetközi élet. A Vasfüggöny korában szolidaritást hirdet, a világ blokkokra oszlása végveszélyében igazi co-existenciát, azaz a népek természetes életközösségét hangsúlyozza. Apartheid, segregation és genocide napjaiban az emberiség közügyét figyelembe vevő patriotizmusban jelöli meg a követendő utat. Mennyiie alaptalan tehát Hugh Seton-Watson vádja, aki a kardinálist “a narrow Hungarian nationalist”-nak nevezi The East European Revolution című, 1956- ban Londonban megjelent könyvében. E beszéd hatására ő is belátja tévedését, és a The Hungarian Revolution című, J. Lasky kiadásában 1957-ben megjelent mű bevezetésében azt írja Mindszentyről, hogy a bíboros “a Christian patriot pleading for the unity of the nation and peace with neighbours great and small”. Ezt a tanítást felidéznünk nekünk is kötelességünk, mert megtanulhatjuk belőle, hogyan találhatjuk meg a helyes egyensúlyt a patriotizmus és a szolidaritás közt, amely egyik kulcsa a Kárpátmedence népei őszinte egymásratalálásának. De hirdetnünk és terjesztenünk is kell ezt a tanítást, hogy belássák a népek a reánk fogott vád hamisságát, hogy el akarjuk nyomni a Dunamedence népeit és kizárólagosan magyar uralmat akarunk ott teremteni. Terjesztenünk kell, mert igazsága — a magyar szabadságharc leverése után — még időszerűbb és még nélkülözhetetlenebb. Addig ugyanis nincs béke Középeurópában, amíg a .Szovjet kénye-kedve szerint tehet a népekkel. Addig a népek nem tudnak egymásra találni és igazi közösségüket kialakítani, amíg a szovjet kolonializmus ül nyakukon.
