Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-10-15 / 10. szám
1958 október KRÓNIKA 5 Példa rá, hogy még a bolgár kommunista Dimitrov kommunista federációs tervét is elvetették, őt magát meg eltették láb alól. Az erkölcsi rend, politikai szükségesség és Európa biztonsága kívánja, hogy a Szovjet vonuljon ki Magyarországból és az összes többi megszállott országból. Továbbítanunk kell és állandósítanunk a magyar segélykiáltást: “Civilizált népei a világnak, nyújtsátok ki testvéri kezeteket és segítsetek!” Dr. MIHÁLYI GILBERT, 0. PRAEM. >1 magyar munkásság és az októberi szabadságharc Az emberiség történetében mindig tündöklő fényben fog ragyogni a magyar népnek a bolsevizmus ellen vívott csodálatos harca. A magyar nép e küzdelmét megbonthatatlan egységben, azzal az elszántsággal küzdötte végig, hogy a harcot szabadsága kivívásáig nem adja fel; ezért a harc még nem ért véget a fegyverek nyugvása és a rabbilincsek dacára sem. Népünk szabadságharcának csodálatos jelentősége, hogy a harc oroszlánrészét az a munkás-osztály vívta és harcolja tovább, amelynek nevében a bolsevizmus képében jelentkező szláv világhatalmi törekvés akar kormányozni, A szabadságharc fegyveres letörése után a szovjet kormányzat által és minden törvényesség nélkül a magyarnép nyakára ültetett bábkormányzat azt akarta elhitetni a világgal, hogy a szabadságharc egy törpe fasiszta kisebbség ellenforradalmi megmozdulása volt a fennálló törvényes renddel szemben, lvet napig égtek az Országház előtti téren a kommunista pártigazolványokból álló máglyák, és a szabadságharcban elesett munkás hősök százai zsebéből kerültek elő a pártigazolványok. A vörös csepeli munkások a végsőkig kitartottak a harcban. 30.000 hősi halált halt magyar munkás emléke kiált NEM-et az erőtlen szovjet történelem-hamisítás ellen-A százszoros fegyveres túlerő győzelme után a magyar munkásság a legtisztább demokratikus választás alapján létrehozta a Központi Munkástanács szervezetét és amilyen arányban a fegyverek zaja elhallgatott, olyan következetességgel tömörült e szervezet mögé az egész ország munkássága és vívta tovább szabadságharcát egy nemzet igazsága tudatában. A. szabadságharcban egységes magyar nemzet minden tényezője, a magyar értelmiség és a magyar parasztság is ezekben a novemberi napokban elismerte méltó képviselőjének a Nagy-Budapesti Központi Munkás Tanácsot. A Közp. Munkás Tanács szereplése és a benne uralkodó szellem minden idők példaképét adja a magyar munkás géniuszának. A magyar szabadságharc látszólag elbukott és a harcokban elesett munkások holttetemei mellé odakerültek a nemzet igazsága érdekében porondra küldött munkás-képviselők is. Egy hónapig jártam a magyar értelmiségi forradalmi tanács megbízásából a villamos-vasútak székházába, majd a városligeti Rózsa Ferenc kultúrházba, hogy leborulva e szellem nagysága előtt a Munkás Parlament által elhatározott szándékokat teljes hűséggel formába öntsem. Kívülálló személy voltam és így tárgyilagos képet tudok adni arról, ami a falak között történt. Ezért kötelességemnek tartom, hogy a magyar munkásság állásfoglalásait az egész világ munkássága elé tárjam: “Mi a föld alá fogunk menni. A kivégzettek és a bebörtönzöttek helyét mindig mások fogják elfoglalni, de a harcot a végső győzelemig folytatni fogjuk.” A világ munkásainak tudniok kell, hogy miért volt ez a haláltmegvetö elszántság a magyar munkásság szívében, és tudnia kell az igazságot. ★ A kommunista ideológia szerint az emberiségnek el kell érkeznie oda, hogy a politikai vezetés a munkásosztály kezébe kerüljön. Szerény becslések szerint: magában a Szovjetunióban a bolsevista uralom 40 éves fennállása alatt 30 millió ember halt meg kivégzés, bebörtönzés, vagy deportálás folytán. Ez a 30 millió ember túlnyomó többsége nem a volt felsőbb osztályok, vagy az értelmiségi foglalkozások kóréból került ki, hanem éppen a proletariátus tömegeiből. A kényszermunka-táborok lakói zömmel a legszegényebb parasztok és a parasztságból kivált munkások millióiból állott; mind a nagy vörös birodalom, mind pedig az igába hajtott országok lakói egy valóságos nagy kényszermunka-tábor foglyaivá váltak. A magyar szabadságharcban öntudatra ébredt munkásság ezt a tényt ismerte fel, amikor fegyvert ragadott és ezt a harcot folytatja most is a rendelkezésére álló eszközökkel. Nem a szocialista vívmányok ellen kelt fel; ellenkezőleg: a valóságos szocializmus és az ember veleszületett jogainak megvalósítását kívánta meg az élete árán is megvalósítani. Ezen a ponton találkozott a magyar munkásság az értelmiségi foglalkozásúak demokratikusan választott képviselőinek és a magyar parasztság legjobbjainak elgondolásaival. 19ö6 október 30.-án a magyar ügyvédség forradalmi bizottsága kiált ványá-A MAGYAR ÜGY AZ E. N. KÖZGYŰLÉSÉN Az Egyesült Nemzetek new yorki közgyűlése szeptember 18.-án kezdte meg a napirend tárgyalását s az első szónok Dulles külügyminiszter volt. Beszédének központjában Formosának -és -előszigetelnek ügye állott, de a magyar ügyet és Nagy Imre és társai kivégzését is beleszőtte beszédébe. — A magyar tragédia, — mondotta, — folytatódik. Az egész civilizált világot megdöbbentik a terror és a megtorlás kegyetlen módjai. Nagy Imre volt miniszterelnöknek és Maiéter tábornoknak kíméletlen felakasztását szégyenletes titkossággal hajtották végre, megsértették a menedékjogot és azon ígéretet, hogy nem lesz velük szemben megtorlás és semmibe vették az Egyesült Nemzetek közgyűlésének határozatait. — Az ily megtorlások egy súlyosabb alapbűnnek következményei, a magyar nép tartós, brutális elnyomásának egy bábkormány által, amelyet a Szovjet katonai hatalma kényszerített fel. — Az Egyesült Nemzetek nem hagyhatja elbátortalanítani magát, mivel az előző határozatait semmibe vették. Minden kormánynak, amely hisz az önrendelkezés elvében, az alapvető emberi jogokban, a kisnépek védelmében, ünnepélyes kötelessége, hogy álláspontját félreérthetetlenül megvilágítsa•— Az Egyesült Nemzetek azon tagjai, akik hisznek az ázsiai és afrikai népek önrendelkezési jogában, ugyanúgy kell támogassák azt Keleteurópára nézve is. ★ A magyar ügy szeptember 22.-én a december 12.-ig tartó ülésszak hetven napirendi tárgya feletti határozatok során került először sorra az E. N. idei közgyűlésén. Hatvanegy szóval tíz ellenében kimondták, hogy Nagy Imre és társai kivégzésének ügyét napirendre tűzik, de tárgyalási időpontot nem állapítottak meg. Tíz ország tartózkodott a szavazástól. ('abot Lodge amerikai fődelegátus utalt arra, hogy az E. N. előző határozatai dacára a kivégzések folytatódtak Magyarországon és a Szovjet hadsereg nem vonult ki. Sürgette, hogy a közgyűlés “további rendelkezéseket” (additional measures”) vegyen fontolóra. Tudtunkkal az eddigi tucat határozata csak “ajánlásokat” tartalmazott, de semmiféle rendelkezést azon esetre, ha a Szovjet és a magyar kommunisták fittyet hánynak ez ajánlásokra s azt hisszük a “további” szó alkalmazása nincs helyén. Magyarán: kellene végre tenni valamit a magyar ügyben, — ha lehet az E- N.-en belül? ★ ‘Beszélhetnek ítéletnapig”, — vágta oda a Kruscsev goromba leveleitől vérszemet kapott dr. Sík Endre magyar külügyminiszter Lodgenak adott válaszában, — “akkor sem fognak semmit elérni.” Valerian Zorin helyettes külügyminiszter Síkkal együtt azt állította, hogy Amerika új közgyűlési vitát akar kezdeni a magyar ügyben, hogy elterelje a figyelmet Formosáról. Zorin előhozta az előző határozatoknál hangoztatott hamis vádakat Amerika ellen. Csak arról nem beszélt, hogy a magyar nép többsége az orosz fegyverekkel feltukmált kommunista rendszer ellen van. Nem igaz, hogy a Nyugat Formosáról, Quemoyról és Matsuról eltereli a figyelmet. Formosa, Quemoy, Matsu és Magyarország és a többi rabországok ügye voltakép egy és ugyanaz az ügy ... Ha lesz új határozat, a kérdés az, lesz-e végre jó éles foga is? Mert különben a Szovjet, amely más ideológiai malomban őröl, mint a Nyugat és nem nemzeti szabadság-kategóriákban, hanem nemzetközi osztályharcos kategóriákban gondolkodik és politizál, épp úgy nem fog törődni vele, mint eddig. ★ Jugoszlávia követe, Vidic külön is felszólalt és kijelentette, hegy azért szavazott a Szovjet blokkal, mert “úgysincs sémii értelme, hogy újra foglalkozzanak a magyar üggyel, csupán új izgalmakat hoz, de semmi egyebet”, s ezért ellenzi tárgyalását. De “a béke érdekének” is mondotta az újabb tárgyalás mellőzését s ez arra mutat, hogy Tito csak a maga “nemzeti kommunizmusa” számára ragaszkodik a nemzet Moszkvával szembeni függetlenségéhez, más országokra nézve nem bánja, hogy moszkvai kommandó alatt állnak. A tipikus balkáni gondolkozásmód nem változott Jugoszláviában azzal, hogy kommunista lett az államfő. Jugoszlávián kívül csak a Szovjetblokk tagjai szavaztak a napirendre tűzés ellen- Azok között, akik tartózkodtak a szavazástól, volt India, Indonesia, Irak, Nepal, Saudi Arabia, Ceylon, Yemen, Afganistan, a “testvér” Finnország és Nasser Egyesült Arab Köztársasága. ban leszögezte, hogy az isteni törvényekből es a haza szent eszméjéből fakadó jogban látja hazánk újjáépítésének biztosítását. A magyar munkásosztály a gyárak és az összes középületek homlokzatáról eltávolította az istentelen marxizmust jelképező vörös csillagot és az osztály-igazság helyett az erkölcsi törvények uralmát kívánta helyreállítani. Egyenlő pártatlan jogot minden, a hazában élő ember részére, megkülönböztetés nélkül. A munkásság önként lemondott vezetési előjogáról és felajánlotta e jogát a nemzet
