Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-06-15 / 6. szám
"KRÓNIKA” 7 elködösített értelmüket és kételyt ébreszthet bennük eddigi felfogásuk felől. “Hungária dócet!” Ez Magyarország tanítása! De ez még nem minden. Tudjuk, hogy ezekben a napokban a kommunisták megtiltották a magyaroknak, hogy a temetőket látogassák. Bennünk, olaszokban, akik ismerjük Foscolo “Sepolcri” című költeményét, felmerül a kérdés, vájjon valóban attól fél-e Kádár, hogy megnyílnak a sírok és feltámadnak a holtak. Ilyen rendelet számunkra nem pusztán rendőri intézkedés, hanem a genocídium egy ravasz művelete: annak megkísérlése, hogy egy népet elszakítsanak tulajdon múltjától, hagyományaitól és történelmétől. Pontosan azokat a kötelékeket akarják elszakítani, amelyek erejét a múltévi felkelés oly nyilvánvalóan bebizonyította. Ezek a kötelékek egy nép életében mélyebbek, mint az osztályharc, s előbbrevalók, mint minden kényelmes, konformista megalkuvás. A hazának az a fogalma, mely a második világháború hullámaiból merül fel, úgy hasonlít a földi haza keresztény fogalmához, mint egyik vízcsepp a másikhoz. A mi hazáról alkotott fogalmunk nem a “márványba faragott haza”, mely mint valami emlékmű emelkedik a tudatlan és kitagadott nép fölé, de nem is a nemzeti egoizmusban gőgösködő haza, hanem az egyetértő s összetartó emberek hazája. Ez az egyetértés és összetartás a családból fakad s ennek a népek közt is meg kell valósulnia. A kát. Egyház húsz évszázada hirdeti az egyetemes emberi testvériséget, melyet Krisztus vére erősített meg. Tanításánek és vértan óságának bizonyságával küzdött nemzeti egyházak létesítése ellen, pedig szakadárok és protestánsok éppúgy törekedtek erre, mint ma a kommunisták. Ám ^ katolikus- Egyház egyetemességét a mai élet teljesen igazolja, hiszen nincs, aki ne látná, hogy ma az emberiség a szellemi, politikai és gazdasági egység felé halad. Ez a “katolicitás” jelentésében és hatásában is több, mint a 1958 junius nemzetköziség. Mióta Szent Pál apostoli útjára indult, az egyetemességnek ebben a kétezer éve hirdetett tanításában a nép és a haza értéke soha nem sikkadt el. A keresztény hazaszeretet a szeretet parancsára és a hűségre épül. Alapja elsősorban az isteni példát követő szeretet, melyet felebarátunkkal szemben kell gyakorolnunk, márpedig rokonaink után legközvetlenebb felebarátaink éppen honfitársaink. Ezt azonban kiegészíti a népünk múltjához ragaszkodó lelki hűség. A kereszténységnek, melyet egy nép történelme folyamán átél, jelentős külső hatásai és megnyilvánulásai vannak, amelyeket egy művészi iskola után fennmaradó műalkotásokhoz hasonlíthatunk. Ezek a Ví5i0a nulások műalkotások is a szó szoros értelmében, de azokon kívül, hivatali, jogi, gazdasági, népjóléti intézmények, szellemi müvek, nyelvi jellegzetességek és népi szokások, szentek és hősök történelmi példái. Mindezek a keresztény hit egyetemes keretén belül egy nép s táj sajátos pszichéjével átélt kereszténységének életmegnyilvánulásai. Tulajdonképpen ez a keresztény civilizáció. Ez egy nép legnagyobb kincse, mert nem más, mint maga az asszimilált keresztény hit, mely nem akadályozza meg az illető népet abban, hogy a többi népet megértse, — sőt a közös hit még arra segíti, hogy értékelje és szeresse is őket — de ugyanakkor lehetővé teszi számára, hogy tulajdon nemzeti életét élje és ifjúságát sajátos kultúrájának megművelt, termékeny talaján nevelje fel. A keresztény ember tehát, aki “pro ara et focis” az oltárért és otthonért küzd, nem két különböző, hanem egyazon eszményért harcol, melynek isteni és emberi összetevője: a kinyilatkoztatott isteni tanítás és a hívő nép által átélt kereszténység. “Hungária docet!” Ez a keresztény hazaszeretet — ha nem is élt tudatosan minden magyar felkelő lelkében — a magyarság harmadik nagy tanítása számunkra. Harmincötéves ismeretség és barátság szálai fűzték e sorok íróját Szécskay Györgyhöz, továbbá az a tény, hogy ő élethivatásának választotta a verselést, szerénységem pedig a költészetnek rajongója lévén néhány magam faragta versen kívül Petőfi, Arany és a többi nagyok legszebb verseinek angol szövegével élénkítettem e lap hasábjait, amiért ő különösen hálás volt. Az irodalomban egyetértettünk Szécskayval, a politikában nem. Ö... mint maga írta hozzám intézett levelében, már diákkora óta Habsburg-eilenes volt és talán ez volt a főoka annak, hogy a századforduló után néhány évvel Amerikába jött és itt maradt, noha. nem mint bevándorló, hanem mint zarándok lépett Amerika földjére. Hogy szókimondó természetű volt, azt barátai éppúgy tudták, mint azok, akik nem tartoztak széles baráti köréhez. Tüzesebb, lelkesebb magyart nem hozott a sors Amerikába. Lelkülete egyezett Petőfi Sándor és a költő Zrínyi Miklós leikével és ha nem lett volna más jó emberi tulajdonsága, ezért az egyért már első találkozásom alkalmával (az Ur 1922. évében) megszerettem és levélváltásainkból meggyőződtem arról, hogy barátai közé számított engem is. Amikor tehát megrendülve vettem tudomásul a hírt, hogy Szécskay György május 25.-én a Pennsylvania állambeli Pittsburgh városában, a Szt. József kórházban elhunyt, két olyan epizódot közlök az ő életéről, amelynek hitelességét az Amerikai Magyar Népszava egykori igazgatója Igazolhatja. Az első eset, amely Szécskay Györggyel való találkozásom után pár hónappal történt félreértésen és Szécskay heves természetén alapult, az utóbbi írógépeit levélen kapott formát egyenesen Berkó D- Gézához, a már említett újság főszerkesztőjéhez címezve. Abban az időben a postabontást néhai Márk M. pénztáros (Berkó D. Géza apósa) intézte és mint meghatalmazott tőtisztviselő, átfutott a levelek tartalmán és azokat kis fatálakba vagy dróttálakba tette a különböző osztályok részére. Elolvasván Szécskay levelét (reggel 9.30 lehetett) odavitte Székely igazgatóhoz és rendkívül izgatottan számolt be annak tartalmáról. A nyűgödtabb (és mindig higgadt) Székely igazgató szintén elolvasta a levelet és úgy döntött, hogy azt nem lehet átadni Mr. Berkónak. mert “megütné a guta”. Tudniillik Szécskay felszólítást kapván a kiadóhivataltól, hogy az 1920- ban az Amerikai Magyar Népszava nyomdájában készült “Vándordaok” című verseskötet oyomdaszámájának hátralékát fizesse meg, olyan dörgedelmes levelet írt a felszólításról mitsem tudó laptulajdonosnak, hogy a két jeles amerikai magyar közötti barátság megszakadt volna és a lábbadozó Berkó D. Géza állapotában visszaesést okozott voina. A lapvállalat igazgatója személyesen válaszolt Szécskaynak, elsimítván az ügyet diplomatikusan és így Szécskay György továbbra is megmaradt a new yorki lap hívének, sőt később annak passaici, majd pittsburghi irodavezetője lett egészen a második világháború kitöréséig (talán csak 1938-ig, a pontos dátumra nem emlékszem, hiszen ides-tova 20 évvel ezelőtt történt). A második epizód, amely Szécskay György erős jellemét tükrözte vissza, szintén levélváltásból keletkezett, csakhogy itt Szécskaynak volt igaza. Zavaros századunk 38-ik évében (lehet, egy egy évvel előbb, vagy később) valahol Pittsburgban vagy a kön? fékén Szécskay György bestédet bondott, talán a Magyar \apon. Rendszerint ő volt a szónokok egyike, hiszen azt hiszem ő kezdeményezte ezeket a szép ünnepeket, amelyekről minden évben emlékalbumot is szerkesztett és ... — ISMÉTLEM, — tüzes magyar ember vala Szécskay György... olyan beszédet vágott ki az antant, vagy a kis antant, de feltétlenül a radikális elemek ellen, hogy valamelyik rosszindulatú hallgatója mint a new yorki magyar napilap előfizetője, tiltakozó levelet írt a szerkesztőséghez. A new yorki magyar napilap abban az időben (Berkó D. Géza halála után 12, vagy 13 évvel) egy jóindulatú amerikai lengyel lapkiadó tulajdona volt Székely Izsó ügyvezető igazgatása alatt, azzal a különbséggel, hogy a beérkező napi postát egy nem magyar főtisztviselő bontotta, aki mellett angolul beszélő magyar irodakisasszony ült és segített neki a leveleket osztályozni. Ezt a főtisztviselőt minden ér✓ dekelte, akár üzleti, vagy szerkesztői ügy volt, miután a lengyel laptulajdono^ feltétlen bizalmát élvezte. Amikor tehát a tisztviselőnő tájékoztatta őt a levél tartalmáról, a nap folyamán angolszövegű levelet íratott Szécskaynak értesítvén őt a feljelentésről és magyarázatot kért tőle. Ezt a levelet sem láttam, csak az irodakisasszonytól tudtam meg, hogy a levél elment Szécskaynak, aki akkor a napilap pitsburghi irodavezetője volt. Körülbelül 20 évvel ezelőtt történt az eset. Akkoriban Szécskay György 57, vagy 58 éves volt, hétgyermekes családapa. Meg-TUDJA MÁR, hogy az új vámrendelet lehetővé teszi, hogy bizonyos összeállítású, kitűnő DÁNIAI ÉLELMISZERCSOMAGOK NÁLUNK TOVÁBBRA IS rendelhetők?! Fifth Ave. Public Service Bureau 370 SEVENTH AVE. NEW YORK 1, N.Y. (Room 224) (a West 31.-ik utcánál) UJ TELEFON: LO 5-1517 — FENNÁLL 1936 ÓTAFONTOS: IK KA ÁRLESZÁLLÍTÁSOK 5-TŐL —15%-IG ÍRJON UJ IKKA, GYÓGYSZER, DÁNIAI ÁRJEGYZÉKEKÉRT SALK POLIO VACCINE 9 c.c. (3 gyermek 3-szori oltására) AJÁNLOTT LÉGIPOSTÁN $ 13.00 CSEHORSZÁGBA!!! “TUZEX” VÁMMENTES CSOMAGOK (SZABAD VÁLASZTÁS)
