Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)

1958-06-15 / 6. szám

8 "K R ó N I K A" 1958 junius fontoltan, avagy első felindult­­ságában olyan választ küldött a lap főtisztviselőjének, kereszt­nevén szólítván őt, hogy azt nem lehetett kirakatba tenni. És fel­mondta az állását, ami eddig so­hasem fordult elő a lapvállalat történetében, Szécskay ievelét a főtisztviselő átadta nekem el­olvasás céljából. Sajnos, az ügyön nem lehetett segíteni, mert a két férfi egy­formán ragaszkodott a maga jo­gához (Szécskay a szólásszabad­ság jogához, a főtisztviselő az üzleti érdekhez). Néhány évvel később, amikor már megváltam a new yorki na­pilaptól és elvállaltam a KRÓ­NIKA szerkesztését, időnként le­vél útján érintkeztem Szécskay­­val, sőt nemrégiben személyi és családi adataimat is elkérte, hogy mintegy 40.000 amerikai magyart nyilvántartó kártyáihoz az enyémet is oda tegye. Meg­kértem őt, hogy viszont közölje velem a saját adatait- A száraz dátumok stb. helyett e visszaem­lékezéssel búcsúzom Szécskay Györgytől, és megtoldom ver­seskönyveinek rövid ismerteté­sével. Első könyve IDEGEN VI­LÁGBAN és a HOLT ORSZÁG “De addig sírva, kínban, mit se várva Mégis csak száll új szárnyakon a dal S ha elátkozza százszor Pusz­taszer, Mégis győztes, mégis új és ma­gyar.” Ady Endre: Uj Versek Bariók Béla géniuszának ra­gyogó,.fehér fénye egyre inkább betölti az egész világot. /Vincsen már egyetlen olyan hangver­senyterem sem, ahol legalább egy Bartók müvet nem adtak volna és a zeneművészet Bartók Béla nevét ma a legnagyobbak közé sorolja. Pedig addig, amíg Bartók Béla élt, rendszerint he­ves visszautasítás, nélkülözés és egyedüllét volt az osztályrésze A közönség érthetetlenül fogad­ta a nagy művészt, aki a magyar, román. délszláv és szlovák nép­­dalgyűjtemények kimeríthetet­len forrásához fordult, hogy a zenei világban forradalmat te­remtő műveit megalkossa. Csak néhány nagy művész, közöttük a világhírű német karmester, Wilhelm Furtwaengler és a , he­gedűművész Jehudi Menuchin értették meg kezdetben. Ne­kik és egy egyre gyarapodó tá­bornak köszönhető, hogy Bar­tók lángesze végül is áttörte a közönynek olyan kemény és me­redek falait. Bartók Béla 1940-ben jött ki az Egyesült Államokba. Már ak­kor súlyos beteg volt. Bartók, aki gyökereit olyan mélyen le-1909-ben jelent meg. Második könyvének címe: VÁNDORDA­LOK. Magyarországon Nemzeti Magyar Imádságos Könyv címen ismerték. A következő könyve HARMADIK KÖNYV, BALTI­­MOREI RAPSZÓDIA ÉS MÁS AMERIKAI MAGYAR VER­SEK címen látott nyomdafesté­ket (A Magyar Nemzeti Iroda­lom (Pintér a szerzője) foglal­kozik a könyvvel és írójával). Negyedik könyvének címe ŐSZI TATAROZÁS ÖTVEN ÉVES MEZŐN. Szécskay György négy dalt írt AMERIKAI MAGYAR DALOK címen. Egyiknek néhai Serly Lajos írt zenét, kettőt né­hai Waltner Péter zenésített meg, a negyedik dalnak úgy a szövegét, mint a zenéjét Szécs­kay írta. Szécskay rátarti ember volt és joggal, mert összes versesköny­veit megvették. Több, mint 9000 példány minden kiadásból ameri­kai magyar otthonokban van. Neki csupán egy példánya ma­radt írásaiból. Hogy ötötdik verseskötete meg fog-e valaha jelenni, az a jövő titka. Mert dolgozott rajta és a versek té­máit a maga életéből vette. Ép­pen úgy, mint Petőfi Sándor. AMERIKAI ÉVEI eresztette az erdélyi humuszba és mindenhová, ahová népdal­­gyűjtő útjai elvezették, Magyar­­országon kívül mindenütt ott­hontalan volt. Elszakított sága Magyarországtól csak még job­ban aláásta egészségét. A magyar származású Agatha Fassett, aki a huszas években jött ki az Egyesült Államokba és jelenleg Bostonban él, Bar­tók Béla lángeszét jellemzi köny­vében és műve a nagy művsz vében és műve a nagy művész életének a leírását azokra az é­­vekre korlátozza, amikor Bartók Amerikában élt. A szerző Bartókban a szenve­dés, a nélkülözés értékeit csil­logtatja meg úgy, ahogy azok az igazán nagy alkotóknak a sa­játosságai. Agatha Fasset elmondja, hogy a számkivetettség keserűsége és egyedülléte hogyan nehezedett rá Bartókra s mint sötét árnyé­kok egészen a sírjáig elkísérték. Elmondja, hogy szegénységében hogyan tartott ki Bartók mellett egy szűk tábor; felesége Ditta, fia Péter, az Amerikai Zeneszer­zők Egyesülete, a könyv szerző­je és még néhányon, igen keve­sen. Mert ez a kis tábor szen­vedélyes hűséggel és ragaszko­dással vigyázott Bartók minden lépésére. Bartók életének legu­tolsó éveiben bérelt zongoráját is visszavette a bérlő cég Bar­tóktól, mert nem tudta a rész­leteket fizetni és amikor Bartó­kot utoljára és most már vég­legesen kórházba vitték, komoly gondjai voltak, hogy lakásának a bérletét meghosszabbítsa; Bar­tók legnagyobbrészt a new yorki Columbia egyetem ösztöndíjából élt, de ennek az ösztöndíjnak a meghosszabbítása is állandó nehézségekbe ütközött. Bartók mégsem tiltakozott sorsa ellen. Csak az emberek közönye, a kritikusok okosko­dása és a kíváncsiskodók hozták ki a sodrából és még inkább a magányba sodorták, amelybe munkájával egyre jobban, szinte végzetesen elzárkózott. A szerző apró történetekkel jellemzi kitűnően Bartók termé­szetimádatát; az elnyomott em­berekkel és a háború áldozatai­val és üldözöttéivel való mély együttérzését; egyszerűségét, Bartók szellemének a hatalmát, emberi méltóságát, jóságának és fennköltségének azt a transz­­cendentalizmusát, amellyel so­hasem válik anyagiassá, vagy a siker hajhászójává. ★ Azok között, akik vele töltöt­ték el életüket, legjobban talán édesanyjához vonzódott Bartók és édesanyjának emléke számta­lan leveléből és beszélgetéséből kitűnik. Bartók egész életében sokat betegeskedett, (gyermekkorában valami ismeretlen kiütéses be­tegsége volt, írja Mrs. Fassett s ez a betegség, a kiütések foly­tán, egész testét ellepték, lega­lább is Bartók szemében, vissza­taszítóvá tették az emberek előtt. Bar titkot akkor az édesanyja hozta vissza az életbe, az édes-Modern Végre megjelent a keresz­ténység örök tanainak nagy­­szynthézise, amely biztos irányt és győzelmet mutat: éleslátás­sal és élet bölcsességgel és mély történelmi tapasztalattal. A po­zitív tudományok exakt kiérté­keléseit a csalhatatlan hit fényé­be állítja bele, ahol a szellemnek és az erkölcsnek elvitathatatlan szupremaciája ragyog felénk- Ér­vei elutasíthatatlanul meggyőz­nek minden olvasót, arról a me­tafizikai igazságról is, hogy minden rend a felsőbb rendet szolgálja és így az Abszolutum, mint életünk első oka és végső célja nyilvánvalóvá válik. A te­remtett világ rátalált Teremtő­iére ! Tárgyköre, a tudós és a látó­lélek nagyvonalúságát bizonyít­ja, amikor X. sűrített fejezetben száz-kötetekre menő kiértékelést ad és szinte enciklopedista mély­látással a mai életre és annak legnagyobb ellenségére, a kom­munizmusra veti rá a megdönt­hetetlen igazságok megragadó érveit. Nem elvont és spekulatív okoskodások irreális anyag-hal­mazával találkozunk a Modern Kalauzban, hanem a húsunkba, vérünkbe vágó kommunista ál­anyák türelmével és megértésé­vel. Innen az elszakíthatatlan kapocs az édesanya és a fiú kö­zött, innen Bartók együttérzése nemcsak az emberekkel, hanem az állatokkal is és innen Bar­tóknak, a magányos vándornak az a sajátos tulajdonsága, amely­­lyel azokat, akik művészetéi és szellemiségét akarták megérteni a szeretetnek a melegségével annyira magához tudta kötni. ★ Bartók tisztában volt beteg­­sgével, a leukémia -pusztító ere­jével, amely előtt az orvosok ta­nácstalanul álltak. A szerző le­írja Bartókkal folytatott utolsó beszélgetését, amelyben Bartók a halálról olyan nyugodtan be­szél, mint akik ismerik az oda­vezető utal. Amikor Bartók elért ennek az útnak a végére, elmondhatta és még sokszor elmondhatja az utókor, hogy még a kórházi á­­gyán is folytatott hatalmas mun­kájának a gyümölcseit a modern zeneirodalom kincseiként itt­hagyta az egész világnak, amely öt ma osztatlanul ünnepli. És van-e ennél nagyobb elégté­tel, nekünk, akik őt annyira tiszteljük! SOMSSICH LÁSZLÓ ★ Agatha Fassett, THE NAKED FACE OF GENIUS, Houghton Mifflin Company, Boston, The Riverside Press, Cambridge, USA, 1958, 367 oldal, $5.00. Fényképes illusztrációkkal és egy katalógussal Bartók összes műveiről. Kalauz arcot és maszkot tépi le a tudo­mányok és a gyakorlati tettek fórumán. Messzebblátó szellem és hit vágott itt neki az egész nagyvilágnak és a történelmi tra­gédiánknak, ahol az élesre fent elme, a gyakorlatban szenvedő nagy magyar-hívő és a jövőért aggódó egyetemes keresztény öntudat osztogatja oldal és elő­­vágásait, hogy a tények és vé­res valóságok alatt megroggyant ál-humanizmusnak és hazúg munkás-oaradicsomnak adja meg a megérdemelt és kijóza­nító pörölycsapásokat- Nincs ki­búvó és nincs luciferi körmön­­fontság többé, de perdöntő ada­tok és utatmutató erély. Nem negatívumokkal operáló bírálat ez a könyv a történelmi dialektika materialista világ­csalásáról, de drámai felvonul­tatások megrázó és felrázó apolo­­getikája, ahol minden igaz em­ber rádöbben sorsának tragikus embertelenségeire és a kommu­nista világ-maffia Medúza áb­rázatára! Magával ragad a Mo­dern Kalauz, melynek dinami­kája és kohéziója a hit mélysé­geiben íöltekezett tudós-magyar izzásától van. Úgy is merem mondani, hogy nemcsak értelem, T. Agatha Fassett: Egy lángész arcéle BARTÓK BÉLA lir. I)«Í#o/i/í #>«/«.♦»;

Next

/
Oldalképek
Tartalom