Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)
1958-05-15 / 5. szám
VOLUME XV. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y. 1958 MÁJUS No. 5 SZÁM Csúcskonferenciát— csak a csúcskonferenciáért? A SZOVJET legújabb jegyzéke felhívja a nyugati szövetségeseket, foglaljanak állást, hajlandók-e a henne javasolt kérdéseket tárgyalni, vagy változtatásokat kívánnak. A javasolt főkérdések: 1. A bombakísérletek beszüntetése ellenőrzés alatt. 2. Amerika, Anglia és a Szovjet lemondanak a nukleáris fegyverek használatáról. 3. A külföldi csapatok csökkentése (Nem kivonása! gzerk.) Németország mindkét részében és a Varsói Egyezmény országaiban. 4. óvintézkedések rajtütő támadások ellen Európában, a Vasfüggöny mindkét oldalán, légi és szárazföldi ellenőrzéssel egybekötve. ö. Kölcsönös meg nem támadási szerződés Kelet és Nyugat között. 6. Atommentes zóna létesítése Rapaczky Ádám lengyel külügyminiszter javaslata szerint. (A javaslatot, amely szerint mindkét Németország, Csehszlovákia és Lengyelország esne e zónába, az oroszok sugalmazták és A- merika már elfogadhatatlannak jelentette ki, mert gyengítené Középeurópa megvédését.) Kruscsev még napirendi tárgyul ajánlja a leszerelést, valamint a középkeleti kérdés rendezését, egy össznémet békeszerződés megalkotását, úgyszintén azt a javaslatot, hogy a világűrt ne lehessen katonai célokra használni. Utóbbihoz hozzájárulna, ha — Amerika feladná összes külföldi repülő-bázisait... A jegyzék mutatja, hogy nyoma sincs oly közeledésnek Kelet és Nyugat között, amely a csúcskonferencia összehívását indokolná. A főkérdés Nyugat és Kelet között még mindig az, hogy a Szovjet nem akar oly külügyminiszteri előkonferenciába belemenni, amely kiderítené, van-e határozott kilátás legalább egyes nagyobb kérdésekben való megegyezésre. Mint ily kérdések elsősorban a német egyesítés és a rabországok szabadságának visszaadása kellene tekintetbe vétessenek. Ezekről pedig Kruscsev csupán a régi hajthatatlan álláspontjait ismétli, ha lehet még dölyfösebben és kihívóbban, mint eddig... Tárgyalni sem hajlandó róluk! ★ A NATO május 5-7-ig Kopenhágában tartotta konferenciáját Dulles külügyminiszter részvételével. A hangulat ezúttal nem volt annyira engedékenységre hajló a Szovjet csúcskonferenciás sürgetésével szemben, mint a tavaly decemberi összejövetelen. Eltűnt a nyugtalanság s idegesség, amelyet egyes szabad európai országoknál Amerika azon kérelme keltett, hogy bázisokat adjanak távrakéták számára, amelyek ekként megrövidíthetnék azt a áávképességi külömbséget, amely az orosz ICBM földrészközi rakéta és az amerikai rakéták között még fennáll. (Angliában már megkezdték a U.S. távrakéta-bázisok építését és december óta Franciaország, Nyugatnémetország, Olaszország, Görögország, Hollandia, stb. közölték, hogy helyet adnak ily bázisoknak.) A kiadott záróközlemény szerint “csúcskonferencia nem feltétlenül az egyetlen, vagy szükségszerűen a legjobb út a nemzetközi feszültséget enyhítő tárgyalásokra. Ily konferencia kellő előkészítést igényel és kedvező hangulatban kell lefolynia”. ITgy hangzik ez, mintha győ zött volna Dulles álláspontja s a NATO országai magukévá tették volna a felfogást, hogy csúcskonferenciát csak azért tartani, hogy megtartották légyen és a Szovjet kiaknázhassa hamis békepropagandájára, mint történt 1955-ben, Genfben, nemcsak értelmetlen, de haszontalan dolog is volna. Nem a konferencia a fontos, hanem a kérdés van-e komoly- megegyezésre lehetőség? Ha igen, lehet eredmény, előrehaladás csúcskonferencia nélkül is, ha nincs, a csúcskonferencia sem segít! A közlemény úgy látja, hogy a Szovjet az utóbbi hetekben nehezíti a csúcskonferencia megtartásának lehetőségét és hangoztatja, hogy az Atlanti Szövetséget “kellemetlenül érinti és kételyekre készteti” a Szovjet e magatartása, de “tárgyalások hasznosságáról való felfogását továbbra sem adja fel”. Nem diplomáciai nyelven: nem baj, ha a Szovjet sem lát többé eredmény-kilátást a csúcskonferencia számára, — oly tárgyalásokra, melyekből kijöhet valami, akkor és nyitva áll az ajtó, ha a konferencia elmarad ... Kár, hogy a közlemény csak a német egyesítést említi, mint “többi közt egyikét a tárgyalandó fontos problémáknak”, míg Magyarország és a többi európai rabország ügyéről hallgat. Lehet-e bármiféle leszerelési, vagy atom tilalmi ügyben a bizalomnak csak makulájávai is szerződni a Szovjettel ,amíg a rabországok ügyében elkövetett szerződésszegéseit jóvá nem teszi? A Történelem erkölcse sorrendet követelne még akkor is, ha az atomfegyverek kiküszöbölése nem jelentené az orosz reguláris haderő fölényének óriási megnövekedését a Nyugat TITO és Moszkva között újra differenciák merültek fel, de Mikoyan orosz miniszterelnök helyettes, aki Nyugat-Némeországban volt egy kereskedelmi szerzősdés megkötésére, úgy nyilatkozott, hogy a helyzet nem fajulhat el annyira, mint Sztálin idején. Hasonló nyilatkozatot tett Varsóban Furtseva asszony is a Szovjet 1 sz. nőpolitikusa. A új elhidegülést az okozta, hogy a most Leibachban (Ljubljana) tartott jugoszláviai kommunista pártkongresszus elé olyan határozatokat terjesztettek, amelyek újból a legnagyobb nyomatékkai hangoztatják, hogy Jugoszlávia független kíván maradni úgy a Kelettől, mint a Nyugattól. Maga Tito szállt szembe nagy beszédben a Szovjet sajtóban elhangzott bírálatokkal, de nem kímélte a Nyugatot sem, hadnagyai sorra mondtak olyan beszédeket, amelyek élesen hangsúlyozták, hogy Jugoszlávia nem kíván sem a Szovjet blokk és a kommunista tábor egyik alárendelt országa, sem a Nyugat sr/Jvetségese lenni, hanem ra gaszkodik önállóságához. Különösen Alexander Rankovics alelnök tiltakozott hevesen minden orosz beavatkozási szándék ellen. De kemény beszédet mondott Kardelj alelnök és Vukmanovics Tempo is, míg Popovics külügyminiszter kissé halkabb húrokat pengetett. Kijelentette, hogy ami orosz külpolitikai javaslatot Jugoszlávia egészségesnek talál, támogatja a Nyugat .s Kelet közti viszony javulása érdekében. Kiemelte, hogy Jugoszlávia továbbra sem lép be erőivel szemben. De éppen azt jelenti, s Kruscsev ezért szorgalmazza annyira. S ha célt érne, a rabországok sorsa megpecsételődne — anélkül is, hogy a Nyugat kifejezetten elismerné a statusquot! Ezt a Szabad Világnak sem erkölcsi, sem politikai érdeke nem engedi meg és se ésszerű, se illő nem volna konferenciára összeülni a magyar szabadságharc csúcshóhéraival, amíg abból a szabad népekre táboruk szaporodása, erősödése helyett csak szabadságuk veszélyének megnövekedése, az erő-egyensúlynak a Szovjet javára szóló, végtelenül kockázatos eltolódása származhat! a NATO-val szemben létrejött Varsói Egyezmény országai közé, mert “sokkal hatékonyabban tudja elősegíteni a béke ügyét, ha kívül marad a blokkokon.” Rankovics beszéde Matt a Szovjet-blokk országaiból jött párt-delegátusok, a lengyel delegátus kivételével tüntetőén kivonultak a teremből, de másnap visszajöttek. A moszkvai sajtó bojkottot emleget Jugoszlávia ellen, de láthatólag szőrmentén kezeli a ‘jugoszláviai eretnekség’ ügyét, mert a Kreml nem akarja újra kenyértörésre vinni a dolgot. Mikoyan is azt mondta, nem politikai, hanem eszmeköri ellentétekről van szó és Titóékat úgy fogják kezelni, mint elvtársakat. Mint emlékezetes, Kruscsev annakidején, 1955 nyarán két évvel Sztálin halála után Canossát járt Sztálin miatt Belgrádban és némi eszmeköri, koncessziókat tett Titonak abban a reményben, hogy kezesebbé teszi. De a jugoszláviai kommunisták nem írták alá a novemberben a bolsevik forradalom 40 éves jubileumán Moszkvában az összes többi kommunista pártok képviselői által kiadott deklarációt, amelyben egységet fogadtak, elismerve a Szovjet vezetését az “egyenlők” között. És általában Kruscsevnek Titot appeasoló akciója semmilyen szempontból nem mutatkozott sikeresnek. Tito továbbra is két nyeregben ült és igyekezett mindkét oldalról támogatást kapni döcögve működő kommunista államapparátusa megolajozására. ★ MOSTANI magatartása élénk cáfolat azokra az egyes szabad-A tomfegyvereket Titonak?