Krónika, 1958 (15. évfolyam, 3-10. szám)

1958-04-15 / 4. szám

1958 április "K R Ó N I K A" 3 a katonai erőfeszítésre koncentrálni s ha ez történik, három év alatt utol lehet érni Oroszországot!” Most nem aktuális, de meg kell mondani, hogy végül olyan nemzetközi új elrendezésnek kell jönnie, amely egyezik az erkölcsi renddel. A második világháború esztelen békeszerződései új felda­rabolásokat hoztak. Legyünk tisztában, hogy az esztelen, feldara­boló békeszerződésekkel elvetették a jövő háborújának magvait! Nem lehet végleges a magyar békeszerződés sem, mert 3 és félmillió magyart csatolt idegen uralom alá! Csak egy alternativa van a jövőre: a megalkuvásnak véget vetni és tisztességgel, becsülettel lenni a barát, keménységgel az ellenfél iránt! Miért oly sürgős a Szovjetnek a H-bombák ügye... Gromyko orosz külügyminiszter a legfőbb szovjetek ülésén bejelentette, hogy a Szovjet egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénbomba kipróbálásokat és emellett marad, ha a nyugati szövetségesek ugyanezt teszik. Dulles külügyminiszter propaganda trükknek minősítette a Szovjet e fogását és hasonlókép nyilatkozott később Eisenhower elnök is sajtókonferenciáján. Amerika álláspontja az, hogy nem lehet ezt a kérdést ezen a módon megoldani; előbb tisztázni kell az ellenőrzés megbíz­ható módszereit s azonkívül nem elég a kísérletek beszüntetése, a bombák és nyersanyagaik termelését is be kell szüntetni. Vita van arról, hogy lehet-e egyáltalán teljes ellenőrzés. Amerika egyik ve­zető atomtudósa, a magyar származású Teller Ede szerint a Szov­jet végrehajthat hidrogénbomba-próbát akként is, hogy a Nyugat tudományos kísérleti megfigyelő állomásai tudomást sem szerez­nek róla. Más atomtudósok elvetik Teller nézetét. ★ Gromyko különösen élesen kelt ki az ellen, hogy Amerika nuk­leáris fegyverekkel kívánja felszerelni a nyugatnémet hadsereget, amelynek átszervezése javában folyik. A nyugatnémet parlament megszavazta a hadsereg atomfegyverekkel való ellátását, noha a szociáldemokraták élesen ellenezték és Moszkva figyelmeztetett, hogy a német egység megoldása elé újabb torlaszt állítanak, ha ezt elhatározzák. Várható, hogy Nyugat-Németország meg fogja szavazni azt is, hogy távrakéta bázisok létesülhessenek német földön, ami azt jelentené, hogy az amerikai távrakéták, amelyek tudvalévőén eddig csak közép távolságot képesek elérni, a Szovjet lőtávolába kerülnének. Gromyko fenyegetett, hogy a németeknek viselniük kell majd a következményeket. De minden jel arra mutat, hogy akár felsze­reli atomfegyverekkel Amerika Nyugat-Németországot, akár nem, a Szovjet hosszú távra két Németország egymás mellett létezésére rendezkedik be. Ezért nem hajlandó a német egyesítést tárgyalni egy csúcsértekezlet esetén, hanem a két Németország között léte­sítendő államszövetség útján reméli fokról-fokra elérni, hogy Nyu­gat-Németország is bolsevizálódjék. •k Walter Lippman, volt hadügyi államtitkár, a republikánus ve­zér lapnak, a N.Y. Herald Tribünének és számos más amerikai lap­nak kolunrnistája, akit sokan Amerika legtekintélyesebb újságíró­jának tartanak, most érkezett vissza nyugat európai útjáról és első cikkében azt hangoztatja, úgy tapasztalta, hogy a nyugat európai országokban jobban félnek a németektől, különösen egy egyesített Németországtól, mint a Szovjettől. Sem az angoloknak, sem a fran­ciáknak, olaszoknak, cseheknek, lengyeleknek, dánoknak, norvé­geknek, belgáknak, hollandusoknak, stb., akik még nem felejtették el Hitler sorozatos ország lerohanásait, nem óhajuk a gyors német egyesítés. Attól félnek, hogy ily Németország atomfegyverek bir­tokában nem értékelné száz százalékig azt, hogy ezúttal a jó olda­lon, Amerika oldalán lehet, hanem a mérleg nyelve akarna lenni Nyugat és Kelet között és őket egymás ellen kijátszva igyekezne elérni legsajátabb területi és egyéb, más népek feletti uralmi kí­­yánságait. Bármi volna is ebben elfogultság vagy igazság, tagadhatat­lan, hogy korunknak egyre félelmetesebb problémája, hogy a két Világhatalom, a U.S. és a Szovjet mellett más, kisebb országok is rendelkezhessenek-e atomfegyverekkel? Ha más országok is fognak rendelkezni távrakétával, H.-bom­­bával nagyon csökken a hatalmi különbség a nagyhatalmak és a kisebb országok között, de ugyanakkor nemzetközi káosz, anarchia és zsarolások ideje szakadhat a világra. A kérdés rendezése az újkori világnak egyik legnehezebb fel­adata. Flőbb-utóbb halaszthatatlanná válik és nagyon vitás, lehet-e a világ mai rendje mellett úgy megoldani, hogy teljes védelmet biztonságot nyújtson minden egyes országnak avagy szükség lesz-e a nemzetek társadalma nagyrészének valamely ma még ismeretlen, Bar cin György v. londoni követ ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDE A HUNGARIAN - AUSTRAIAN SOCIETY 1958. MÁRCIUSI ÜNNEPSÉGÉN, SYDNEYBEN örömmel üdvözlöm önöket ma itt március 15.-i szabadság ün­nepünkön, melyet Társaságunk és a Magyar Szabadságharcos Szö­vetség ausztráliai tagozata együtt ül meg ausztrál barátainkkal. Az emigrációs élet gondterhes szürke napjai közül kiemelkedik minden magyar szívében március 15,-e. Ezen a napon otthon va­gyunk mindannyian szívben, lélekben és honvágyban. Visszagon­dolunk gyermekkorunkra, ifjúságunkra, amikor lelkesedve sza­valtuk Petőfi gyönyörű verseit. Nem gondoltunk akkor arra, hogy még egyszer járom kerül a magyar nép nyakára, még egyszer rabigába hajt bennünket a sors. Elképzelni sem tudtuk, hogy tá­vol hazánktól, idegen országba hajt bennünket a végzet. Az emberiség jelentékeny része szenved ma rabszolgaságban, osztja a magyar nép keserves sorsát. Folyik az ádáz, a gyűlöletes harc a diktatúrák zsarnoksága és a szabadság fényes eszménye közt, s míg el nem pusztul az egyik a kettő közül, békét remélni nem lehet. Békés megegyezést hiába várunk; antiszociális, anti­demokratikus zsarnoksággal “peacefull coexistence” nincsen.'Nincs, mert annak médszere az erőszak, végcélja a világuralom. Akik jószándékkal, de naív optimizmussal még ma is hisznek a békés együttműködésben, vessenek egy tekintetet az 1956. okt.­­nov.-ben Budapest vértől áztatott utcáin készült képekre. Ott he­vernek a halomra gyilkolt magyarok, férfiak, nők, gyermekek; hirdetik a “békés megegyezés” dicsőségét és annak gyakorlati al­kalmazását. Mi emigránsok, akik a diktatúrák erőszaka és embertelen ül­dözése elől menekültünk külföldre, nagy emberi és hazafias hivatást teljesítünk ott, ahova sorsunk vetett. Feladatunk elég egyszerű; abból áll, hogy magatartásunkkal és teljesítményeinkkel rokonszen­­vet és megbecsülést szerezzünk a magyar névnek. Minden egyéb időszerűtlen, nemcsak meddő, de káros tevékenység is volna a mai világhelyzetben! Becsüljük meg gs tartsuk ébren lelkűnkben hazánk emlékét, történelmi hagyományait. Emellett lojális hívei lehetünk annak az országnak és jó társai annak a népnek, mely minket befoggadott és nekünk nyugodt életet adott. Semmiesetre sem a mi feladatunk az, hogy elmúlt, vagy jövőbeli problémák felett vitatkozzunk. Egyes külföldi emigráns csoportok, vagy műkedvelő “politikusok” nem lehetnek jogosultak arra, hogy a magyar nemzet nagy jövőbeli problémáit eldöntsék. Erre csak a magyar nemzet lesz jogosult akkor, ha majd egyszer újból szabad lesz. A “Hungarian-Australien Society” az ausztráliai magyarság javát kívánja szolgálni, előmozdítani az ausztrál néppel való megér­tését. Kérem önöket Kedves Honfitársaim, hogy ebben legyenek segítségünkre, — ki munkájával, kapcsolataival, ki anyagi támo­gatásával. A régebbi emigránsok tudásukat, kapcsolataikat és kül­földi tapasztalataikat egyesítsék az új menekültek lelkes lendüle­tével. Sem régi, sem új magyar emigráció nincs, csak menekültek vannak, becsületesek és hasznosak, vagy haszontalanok. Ha minden magyar emigráns józan, becsületes szándékkal összefog, így szol­gálja legjobban nemcsak hazája ügyét, de az összes rabságban szenvedő nemzetek ügyét, és az egész világ ügyét is. Minél sötétebb az éjszaka, annál inkább kell hinni a napfelkel­tében. Éljen a szabad Magyarország! ★ Előzőleg Barcza követ angol nyelvű beszédben szállt síkra a magyar szabadság ügye mellett az ausztráliai politikai élet számos kiemelkedő egyénisége részvételével tartott ünnepségen. * * magasabb egységbe való összefoglalására, hogy a biztonság célja «•érhető legyen? * Jelenleg az a helyzet, hogy Amerika az atomfegyverek kikü­szöbölésére nem láthatja elérkezettnek az időt, nemcsak a Szovjet időleges távrakétafölénye és szerződő félként való megbízhatat­lansága miatt, de mert, HA AZ ATOMFEGYVEREKET MOST KI­KÜSZÖBÖLNÉ, A SZOVJET HATALMAS KATONAI ERŐFÖ­LÉNYBE KERÜLNE A NYUGATTAL SZEMBEN. Gyalogsági ere­­je sokkal nagyobb mint a NATO-é és Kína sárga ember-rezervoárja kimeríthetetlen. Az atomfegyverek eddig jelentékeny mértékben ellensúlyozták ezt a fölényt s ha Amerika most egyezséget kötne a Szovjettel az atomfegyverek kiküszöbölésére, ettől az ellensúlytól fosztaná meg magát és ezzel óriási mértékben megkönnyítené a kommunizmus világuralmi céljai előrehaladását. Azankivül a fegyvergyártás erős lecsökkentése előmozdítaná a nyilván csak átmeneti, amerikai gazdasági lanyhulás depresszióvá fajulása veszélyét, amely a Kreml legédesebb vágy-álma... Kruscsev tudja, mit akar, amikor egyoldalúan beszünteti a kísérleteket és minden propaganda-követ megmozgat, hogy minél

Next

/
Oldalképek
Tartalom