Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-05-15 / 5. szám
VOLUME XIV. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1957 MÁJUS. NO. 5. SZÁM. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY- 10c. A COPY — AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE A TÖRVÉNYES KIRÁLYT ILLETI A VEZETÉS! Irta: P. SZELÉNYI IMRE teológiai tanár, szkv. táb. főlelkész. A történelmi erők mélységi kataklizmáit vizsgálva, rájöttünk, hogy sem osztálygyülölet, sem fegyveres hatalom nem képes maradandót alkotni, amelyben a népek szellemi és kulturális életigénylései biztos erővel felvértezve, kimunkálhatnák az igazságnak, a szeretetnek és a békének boldogabb korát! A régibb beállítottság ideológiáját, amely a kard és az átütő-erő hipothézisára alapozta, ma kijavítjuk, mert a szellem és a propaganda háttere dönti el, mai korunk életproblémáit már! Az igaz szellem, még mindig legyőzte a nyers erőt! A lezajlott ötven esztendő sarkalatos igazságok mérlegelésére készteti mindazokat, akik becsülettel és felelőségtudattal nyúlnak napjaink zajló kérdéseihez! Korunk kormányzása nagyrészt tökéletlen ' kapkodás és hányiveti politikai akarnokok lelketlen bűvészmutatványa! Mindenki látja, hogy úgyszólván alig van bölcsesség, kormányzati tehetség, vezetni mindazt, amit humánumnak, történelemnek és az újkor szellemének nevezünk! A hajlithatatlan bátorságot, a megingadhatatlan igazságot és az egyszerű fenségest pártideológiák hamis frázisai és emberirtó brigádja váltották fel! Véreskezü vámszedők állnak a természeti kincseik forrásainál, tekertagyu hazudozók lovagolják meg a szellem munkásait, kifordult lelkű sámánok lobogtatják vörös lángjaikat a politika útvesztőiben és osztálygyűlöletet szító sötét alakok hörögetnek világ-békét! Ilyen világon nem is lehet az Ég áldása, sem az időnek titkos lendülete! Mert elkábitott lett a nagyvilág, igy maradt következetes saját sorsa és élete letapostatásában, ahol a meg dolgozott massza: moszkvai, indiai, kínai árvizét és szennyét kortyolja a kollektivizálás sátáni furfangjában! Csak szatírát irhát majd a történész, amikor oknyomozó munkálataiban rádöbben, hogy a XX. század nyavalygásaiban, nincs meg, semminek a szükségképpeni elegendő oka! Egy elbolonditott világ oktalan kapkodásai szegélyezik az osztálygyülölet - terrorjában napjaink sírjait és átkait! Esztelen emberek esztelenebbeket emeltek hatalomra, mert gyávák! Eme szinthézisünk után, nyúljunk hozzá a nagy magyar problémához, mert valóban nem maradt más számunkra, mint a józan magyar ész és a szabadságharcunknak világot átmelengető ereje, fellélegeztető bátor kiállása! Titkos világ ez, amit ezredévek méhe szülhetett csak! S minek után történelmi ténnyel állunk szemben, igy itt az idő és sürget a jövőnk, hogy kibontsuk azokat az elreteszelt ős magyar élet-szellem forrásokat, amelyek minden terror és pártkormány dacára előtörtek és megállíthatatlan erővel hömpölygették el a bolsevista világhatalom pártaktiváit, brigádjai és propaganda tapsifüleseit! Ugyanis mindenki vallja, hogy az intéger nemzet egymásra talált, összefogott és haláltmegvető bátorsággal küzdött! A szabadság szellemének hőseit elismerte és ünnepli a nagyvilág! Vagyis, valami örököt, valami halhatatlant mutattak be, amely egységbe kovácsolt, felemelt és még az ellenségeinket is meghódította: Tacitus mély szavai tolulnak ajkaimra: egregium pricipatus temperamentum, üdvözlégy királyi szellem és természet! A lelkünk bensőségei ezek a turáni talentumok! Nem szült gyáva rabot Hunnia asszonya! Közismert az egész világon a magyar jogérzék! Ez a jogérzék és hagyományos igazságszeretet, azok az ékesenszóló nemzeti erők, amelyeket de sárba tapostak a nemzetközi békediktátumok és a hálátlan szomszéd-népek guliveri politikusai! Az elektromossággal telített, vegetáló világ sanda álmaiban robbant a Kárpátok alja, ahol éltet, vagy halált kért a Duna-medence halálra ítélt nemzete! A baromi béke vasfüggönyös kalodáiban láncait rázta le Szent István népe! A királyi Intelmek nem halott betiik, de életet formáló szent parancsok, amelyekben a szent magyar, a bölcs magyar, a bátor magyar késői unokáihoz szólott, úgy, ahogy, azt a nemzet ifjúsága meghallotta! Isten, Haza, Szabadság, Mindszenty! — ragyogtak a szabadságharcos táblákon! Vallott a nemzet ifjúsága és vallomását, hitét: vérével, életével pecsételte meg! Csodálatosan ismétlődött meg a történelem a szentek unokáiban! Egy hatalmas erkölcsi és férfiúi erőt kapott a külföldi magyarság az 1956 októberi szabadságharcunkban, amit a világ elfogadott, de mi “nem ültünk okosan Fortuna szekerén!” A Viribus Unitisegyesült erővel, kivert koldus lett a magyarság portáin! A "Magyar Disputa” turáni-átka gyengiti sorainkat, vágja el életlehetőségeinket, mert hisz magunk is már megmételyezve hirdetjük: nem is kell magyar egység! Arany “sanda mészárosa” szedi áldozatait, csak azért, mert a marxizmustól és a szocialista kollektivizmustól átitatott pártok, csak pártok dzsungelében remélnek politikai be és kifutást! Ezek az inportált theóriákon nevelődött "népmegváltók és népszabaditók” még, ma sem látták be, hogy nem a termelési eszközökön és pártszakszervezeti vitákon áll, avagy bukik a magyarság, sőt az egész emberiség jövője, hanem a jólét kiharlolásán! Ide pedig: nem párttitkárok, kollektívák, brigádok, ávosok, terrorlegények, kollektiv istentagadások, osztálygyülölet szitása kell, hanem a történelmi magyar fejlődés öntudata, keresztényi lelke, ahol a nemzet fiainak közeledésével és testvéri találkozásával a magyar kincsek, javadalmak, jövedelmek, kulturforrások is közelebb jönnek, sőt, csak igy élhetnek és fejlődhetnek! Ezt, sose oldhatja meg a pártpolitika, amely osztálygyülöleten, magántulajdon-elorozáson, népbiróságokon és pártarisztokrácián terpeszkedik a nemzetre! Igen nagy leckét kaptunk, hogy újra hízott párt-kacsákat hápogtassunk a dunamenti Parlamentben! Már fordult a világ, még a cigánypecsenye-sütések világában is és lezárultak a kapuk a marx-proudhoni mákony-importok előtt! Farai hátre a sötét pártérdek, a nemzet érdeke előtt! A Haza mindenek előtt! Láttuk a nagyvilágot is és annak négy éves párt-elnöki harcait! A kimeríthetetlen természet; kincsek, a tengerektől határolt adottságai dacára is, keserű tapasztalatokat viszünk haza vándortarisznyánkban! Egyet megtanultunk, minden külföldi-imádat és propaganda dacára, hogy éppen a sokat hánytorgatott munkás kérdésekben és szociális ügyekben egyik vezető nemzete voltunk az egész nagyvilágnak! Lássanak már végre a pártok és kiskaliberek is és a sokat szenvedett magyarság jogosan és okosan keresi jövője kibontakozásának történelmi útjait! Abban a kegyetlen helyzetben,
