Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1957-03-15 / 3. szám

“KRÓNIKA" 1957 március. Európa ébredez... Mindszenty bíboros Irta: P. SZELÉNYI IMRE. Irta: DR. DOBOLYI LAJOS. Régi igazság zug végig az euró­pai kontinensen: kevés bölcses­séggel vezetik a világot! Ez az alapvető és döntő tényező, azon­ban sok szenvedést és kiábrándu­lást tételezett fel, hogy az angol és francia büszkeség leszálljon a “nagy-hatalmi lóról!” Körülnéztek és kezdik megkeresni Európát újra! Az első világháború utáni po­litikai döntések a gazdasági és a politikai intrikák éretlen és felelőt­len kapkodásai voltak, amit Ame­rika bölcsen nem is hagyott jóvá! A diplomáciai és politikai ‘‘állj fel Jancsik”, csak most a suezi bot­rány után döbbentek rá, arra az igazságra, hogy nem lehet megke­verni és felrúgni a természeti adottságokat, a hadak útjait és az évezredes nemzetek történelmi ha­gyományait. Történelmet írni és jobb életet kiharcolni, csak örök igazságok alapján lehet, ahol a munkához, a természeti kincsekhez és a békés fejlődéshez lemondás és szeretet is kell! Csak a lemon­dásban és szeretetben virágozhat ki a közös bizalom: a közös biza­lom alapján, egymás támogatása és így erkölcsi és kulturális ér­tékeiknek fejlődése, világhatalmi súlya! A hideg, számitó angoloknál időit meg a trianoni ostoba politika és széthúzást szító manőverezés, amelynek utolsó mohikánjai vol­tak: Churchill és Eden. E két po­litikus* távoztával kitisztult a be­borult európai látóhatár s szár­nyait bontogatja az évezredes nemzetek eddig lebéklyózott kul­­tur-lelke! MacMillan az energikus és elszánt skót politikus hamar észrevette, uj élet-csoportositást, uj hatalmi együttest kell összehoz­ni, minden áldozattal, ha élni, fej­lődni akarnak! Európának három nagy-élette­re van: 1.) a Rajna völgye. 2.) a Duna völgye és 3.) a Visztula viz választó határvidéke. így és ezen az alapon beszélhetünk: a germán kultúráról, a szlávok politikai as­pirációiról és a római szellemről, amelynek évezredek óta jellemez­ték az európai kulturvilágot és történelmi szellemet. Nagyobb határvonalaiban, igy mondhat­nánk: a germán-saxon népi tömb, a szláv messziánizmus és a római jogi világ! Ezeknek megfelelően hatottak a kultúrák és vallások. A francia, spanyol, olasz, magyar, román és az osztrák-bajor terek vitték és táplálták a megkeresz­telt római hagyományt, mig a ger­­. mán-saxon világ a protestániz­­musnak lettek az otthonai.A szlá­vok töredékei, ennek a kettős nyu­gati hatásnak életterébe áltak be­le, mint a lengyelek, a morvák és a horvátok, az egyik részről s a csehek, szlovákok (lutheránusok) és Bohémek, a másik részről! A szláv-keleti tömb, orthodox szel­lemben, majdnem a cári önkény kiszolgálója lett, véres harcok és elnyomások árán.(Rettenetes Iván és Katalin II. cárnő alatt) E há­rom nagy múltra visszatekintő szel lemi és kulturális világ vesztette el öntudatát és egymást irtotta, sőt eladta! Az erkölcsi világrendjük meg­rendült bajaiban és lejáratott ki­szolgáltatottságukban, most újra magukra kezdenek döbbenni! Az elszegényített latin népek, a fe­nyegetett germán erők és a meg­sarcolt szlávok is keresik a kiutat, hogy a bolsevista terror-impera­­lizmus és a legrettenetesebb állam­kapitalizmus halálos öleléseiből ki­szabaduljanak! Azok a titkos erők, amik ezideig kedveztek az angol világhatalmi álmoknak és hanyat­lásba vitték a franciákat, most Sueznél felmondották, a további támogatást! Világos lett, hogy Európát az európaiaknak kell összekovácsolni, ha élni és fejlődni óhajtanak! Olyan segítség, ma már nincs, amire bazirozhatnák jövőjüket és a még megmaradt vi­lágtekintélyüket! Eme sorsdöntő idők, még arra is megtanították őket, hogy az Európai Unió nem jöhet létre, csak a szénnek és vas­ércnek businessi alapján! Ez lehe­tett pénzügyi és gazdasági, ügyes trükk, kisebb csoportoknak és ér­dekeltségeknek, de nem erkölcsi értékek! Kultúra, civilizáció és hagyományok is kellenek, egy ko­moly, időtálló együtteshez! A germán Adanauer, a francia Pineau-Mollet és az angolszáz MacMillian jelzik a felébredt Európát. A minden kultúrák és civilizá­ciók Európája visszatér önmagá­hoz! A felébredésben és az uj idők­nek szellemében a területi vitás kérdések elhalkulnak majd a halál veszedelem és magukrahagyatott­­ság kinzó lemérésében! Az osztó­igazsághoz hozzászegődik a közös megbecsülés és szeretet is, hogy necsak csonka Európa, de a 260 milliós történelmi Európa állhas­son újra talpra, ami népi tömege­ivel, kulturkincseivel, civilizáció­jának erejével és természeti kin­cseivel is méltó lesz Amerikához! Amerikának történelmi küldeté­se, hogy az egymásratalálásnak útjait egyengesse, mert hisz, csak igy szabadulhat meg a kommuniz­mus gyötrő rajtaütéseitől, a rab nemzetek vádjaitól és töltheti be történelmi hivatását, amit az idők és őseink is neki szántak! Ha Eu­rópa megerősödik eliminálódnak a bolseviki és az arab kérdések is! Ez az európai nagyhatalmi súly hiányzott az utóbbi 30 év tragikus történelméből! így lesz Európa, nagyobb távlatokon, Amerika elő­­bástyája és védője: az uj Világ, uj jövőjének és boldogságának! Az európai vér és kultúra nem válhat vízzé, sem nem lehet árulója az év­ezredes szellemi, kulturális és gaz­dasági fejlődésnek! Uj korszak köszönt a világra és az emberiségre, mely atomerejé­vel lemérhetetlen lehetőségek for­rásait teszi közkinccsé! Ez pedig a legjobb és a legdemokratiku­sabb befektetés! Életet és boldog­ságot hoz a világnak a sok fonák és lelketlen világkeverések he­lyett! (Folytatás) MIT JELENT HÁT MINDSZENTY BÍBOROS A MAGYARSÁGNAK?! Jelenti ezeréves múltúnk minden nagyságát, dicsőségét, szépségét. Fajunk odaadó áldozatosságát a Haza szent röge iránt. A nem sza­vakban, tettekbe öntött keresztény séget. Annak a világnézletnek kö­vetését, mely kultúrában és állam­berendezkedésben olyan általános, szent, boldogító alkotásokkal di­csekedhetik, amilyenekkel semmi­féle emberi kultúra, vagy világ­nézet össze nem mérhető. Jelenti a magyarságnak megismertetését a világ összes népeivel, a hithüsé­­get, hősiességet s azt a kétségbe­vonhatatlan tényt, hogy a magyar­ságnak a kommunizmus nem kell. Nem kell sem Stalin, sem Krus­­tyev, sem a Titó-féle kommuniz­mus, de nem kell más marxista erőlködés sem! A magyarságnak: Isten, keresz­ténység, szabadélet, félelemnélküli egyéni és közösségi élet, magyar becsület, tisztesség, magyar hűség, magyar szellem és magyar fegyver kell, hogy szabadságát, biztonsá­gát, függetlenségét védelmezhesse minden ellensége ellen! Ezt jelenti Mindszenty bíboros a magyarságnak s ebből a követe­léséből nem enged, mig egy igaz magyar él a földön! Akik az események sodrában élnek, rendesen szűkre szabott lá­tókör szerint látnak és ítélkeznek, így születnek meg a nyilvánosság előtt is hangoztatott vélemények, hogy a szabadságharcot a Free Europe propagandája robbantotta ki, vagy hogy a magyar esemé­nyeket a lengyel megmozdulás váltotta ki. Nem tagadható, hogy mindkét ténykedés közrejátszott a magyar szabadságharc kitörésében, de nem szabad figyelmen kívül hagy­ni a tényt, hogy a Free Europe rádió nemcsak a magyarságot, hanem a cseheket, szlovákokat, románokat biztatta, azonban sem­miféle eredményt elérni nem sike­rült. A lengyel megmozdulás pe­dig csirájában magában hordozta, hogy a Tito féle rendszer mellett megnyugszik, megállapodik. Vi­szont a magyar szabadságharc kezdettől-végéig hallani sem akart semmiféle kommunista rendszerről. A Nagy Imre féle kormányt csak azért volt hajlandó ideiglenesen akceptálni, hogy a szabadválasz­táson saját nemzeti-keresztény kormányzatát ültessse hatalomba. A magyar szabadságharc nyiit sisakkal, tiszta, szent áhítattal tett hitet a szabadság eszménye mellett. Követelte az oroszok ki­vonulását, az elnyomás megszün­tetését, szabad választásokat és függetlenséget. Azokat az örök nagy emberi Normákat, melyek a 20-ik század haladott emberét fel­tétlenül megilletik s a melyek nél­kül félelemmentes életet folytatni nem lehet! A magyar nép apraja-nagyja, a társadalom minden rétege egység­ben, egyetértésben haláltmegvető elszántsággal harcolt szabadságá­ért. Mintegy varázsütésre szétfősz lottak a kommunisták által mester­ségesen szított ellentétek. A Ráko­­si-féle “szalámi taktika” csődbe jutott s a magyarság szivvel-lélek­­kel harcolt életéért, szabadságáért! A kommunizmussal szemben megmutatkozott magyar-egység ékes bizonyság rá, hogy nagy ve­szélyek idején, nincsen a sokat hangoztatott “turáni átok" raj­tunk, hanem testvéri megértő sze­retetben egyek vagyunk! A magyar szabadságharc óriási jelentőségét az szolgáltatja, hogy abban nemcsak részt vettek, ha­nem előljártak a gyermekek! A világtörténelemben nincsen fel­jegyzés arról, hogy gyermekek vívtak volna élet-halál harcot az elnyomókkal szemben! Ez a küz­delem egyedülálló s olyan mély igazságokat hordoz magában, me­lyeket mai ember talán felfogni is alig képes. Pedig jelentősége kom­munista viszonylatban még foko­zódik! A kommunisták hosszú év­tizeden át minden törekvésükkel azt igyekeztek elérni, hogy az if­júságot megnyerjék maguknak. S ime! Megrettenve kellett tapasz­talják, hogy nemcsak az ifjúság, hanem a gyermekek is vad elke­seredéssel vetik rájuk magukat s életüket áldozva oda dobták gyön­ge kis testüket, hogy megdöntsék a terror uralmat! Ha valaha volt nemes, szent küzdelem az igazság­ért és szabadságért, ez a harc szentebb volt minden harcnál! A magyar szabadságharc né­­pünknek-nemzetünknek örök vá­gyaként, mint világitó nap az égen jelentkezett és jelentkezik minden­kor, mikor rabbilincseket raknak ránk s midőn legszentebb jogaink­tól megfosztanak. Jelen szabadság harcunkban ez a vágy olyan elemi erővel tört fel, hogy kis gyermekek rohanták meg a szovjet tankokat és harcképtelenné tették azokat, Tehát a kommunista mesterkedés a magyar ifjúság elrablásáért, hogy janicsárokat neveljenek be­lőlük megbukott! Megbukott, mert a kommunista törekvéseknek kez­dettől fogva volt egy ellenpólusa, mely nem engedte, hogy törekvé­süket siker koronázza! Ez az el­lenpólus volt: Mindszenty bíboros! Mindszenty bíboros börtöne 8 éven át a magyar lelkiismeret, fáj­dalom, szégyen, és büszkeség fényforrása volt, ahonnan minden igaz magyar: hitet, türelmet, bizal­mat és erőt szerzett magának, ab­ban a tudatban, ha az ország első zászlósura és legfőbb papja önként viselni képes a szenvedések és kin­­zatások özönét, akkor ez a kötele­zettség minden magyarra egyfor­mán hárul! Az ő dacos, elszánt, megnemalkuvó lelkisége izzott az apákban és gyermekekben, hogy a magyar szabadságharc azt adja a világnak, amit adott! És hogy mit adott a világnak, azt a sok külföldi szemtanú, fényképész, fo­tóriporter adatai mellett legpreg­­násabban egyik római kardinális fejezte ki szent beszédében: “Ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom