Krónika, 1957 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-15 / 3. szám
1957 március. "KRÓNIK A” 7 földön él és ennélfogva a megnyilatkozásra való lehetősége adva van. Azt hisszük — és bizonyos, hogy ezt senki kétségbe nem fogja vonni, — hogy ebben az adott helyzetben az emigrációnak nemcsak lehetősége, de kötelessége is a megnyilatkozás. Eljutottunk tehát ebben a gondolatmenetben ahhoz a ponthoz — és pedig logikusan és szükségszerűen jutottunk el, — amidőn azt kell mondanunk, hogy az emigrációnak át kell vennie a magyar állameszme képviseletét. AZ ÁLLAMESZME KÉPVISELETE ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG. Nyilvánvaló, hogy a magyar állameszme megtestesítését, vagyis képviseletét valakinek kézbe kell vennie. Nyilvánvaló az is, hogy er re csak egy jogi személy’ vagyis testület alkalmas. Miután azonban e konstrukció tisztán jogi megoldás, nyilvánvaló, hogy egy ilyen testület megalakulása is csak kifogástalan jogi alapokon képzelhető el. Erre egyetlen eszköz a jogfolytonosság, mert ez jogilag nem támadható. Ezt a szervezetet tehát valakinek életre kell hívni. Az életrehivásra azonban csak az az egyetlen személyiség hivatott, akinek erre a nemzetközi jog által elismert hatalma megvan és a múltban is megvolt és akinek egyben megvan erre a hatásköre a magyar közjog alapján is. (Ily személyiség csak egy van: Ottó örökös-király. Szerk.) így kellett logikusan eljutnunk egy magyar government in exile gondolatához, amelynek megvalósítása tehát az emigrációra vár. De akárhogy is nevezzük ezt a szervet, egy tény és pedig az, hogy ez a szerv két hatalmas alappal rendelkezhetik: a jogi és a morális alappal és amelynek — feltéve, hogy kifogástalan jogi alapon jön létre — megvan a lehetősége arra, hogy úgy a külföldi államok, mint az UNO előbb-vagy-utóbb elismerjék. Ezen elismertetésnek a lehetősége annál., inkább erősödik, amint egy; uj világháborúhoz közeledünk. Azt hisszük tehát, hogy ez a government is exile most valóban politikai szükségesség és félő, hogyha ennek létrehozására az emigráció képtelennek mutatkoznék, akkor az emigráció mint politikai tényező, létjogosultságát örökre elveszítené. Nyilt kérdés, hogy az emigráció szervezetlensége, száz és száz politikai pártra és egyesületre való tagozottsága nem fogja-e ezt az ideát már csirájába megfojtani? És nyilt kérdés az is, hogy hajlandó lenne-e az emigráció egy ilyen exil-kormány anyagi bázisát biztosítani? Nem volt nehéz az emberek áldozatkészségét a legprimitívebb emberi érzésekre appellálva felébreszteni, appellálva a szánalomra, a borzalomra és hozzátartozókért való aggodalomra. De más dolog — és mennyivel nehezebb dolog— elvj síkra felemelkedni és ezért áldozatot is hozni, amikor ebből prima vista senkinek semmiféle személyes haszna nem volna. Azt, hogy ebből a hazának hosszabb látra volna igen-igen nagy haszna, az emberek talán nem is érzékelnék s még kevésbbé hoznának érte anyagi áldozatot. Mi lesz ennek az eredménye? Sőt, mi máris az eredmény? Az eredmény az, hogy idegen célú, nemzetközi jellegű érdekcsoportok, vagy idegen hatalmak által finanszírozott emigráns csoportok tudnak csak létezni és ezek alakitják, vagy látszanak alakítani a magyar emigráció nemzeti politikáját. Ámde ezeknek egy végzetes hibájuk van — és a természetükből folyik,— hogy ugyanis nem elsősorban a magyar haza, hanem az idegen irányítók, vagy pénzelek érdekében kell működésűket kifejteni. Nyilvánvaló, hogy akik anya gilag, vagy más eszközökkel le vannak kötelezve, azok függőségi viszonyban vannak és ebből kifolyólag akciólehetőségük lényegesen korlátozva van. A logikus következtetés tehát az, hogy független és kizárólagosan magyar emigráns politikát csakis független magyarok áldozatkészségéből lehetne csak folytatni. VISSZA A JOG ÉS ERKÖLCS ALAPJAIRA! A mai helyzetben nincs más választásunk, vagyis helyesebben nem látszik más megoldási lehetőség, mint visszavonulni a jog és az erkölcs alapjaira, mert ezeket az alapokat semmiféle hatalom és erőszak nem semmisítheti meg. Két történelmi példára gondolunk, Deák Ferencére és Teleki Páléra, akik kizárólag ezekre az alapokra helyezkedve tudtak a hazának óriási szolgálatokat tenni. Nekünk is — az az érzésünk — ezt az utat kellene járnunk. Nem térhetek ki ez alkalommal részletkérdésekre, ez már nem a mi feladatunk, de megállapíthatjuk, hogy a magyar exilkormány életrehivásának megvan a nemzetközi jogi lehetősége és annak is, hogy ennek székhelyét olyan helyre tegyük, ahol ez a szerv érdekközösségre és ennek folytán támogatásra találhat. Ez Európa. Oda kell mennünk, ahol éppen olyan létérdek a Dunamedence szabadsága, mint a mi létérdekünk. Azonban függetlenül attól, hogy; a szerv székhelye hol van, meggyőződésünk, hogy azt minden idegen állampolgárrá vált magyar támogathatja, feltéve, hogy az az ő államának külpolitikai érdekeivel nem ellenkezik. Az pedig nyilvánvaló, hogy a szabad Nyugat egyet len államának sem sérti az érdekeit egy szabad Magyarország. De nem is sértheti, ha az exilkormány nem követ semmiféle pártpolitikát, hanem csupán két célt szolgál: 1. A magyar állameszme fenntartását és 2. Magyarország felszabadítását. Felesleges hangsúlyoznunk, hogy az exil-kormány működése véget érne akkor, amidőn a felszabadult nemzet' újból sajátmaga dönt majd további sorsáról. Az exil-kormány megalakulása és proklamálása már magában véve is jelentős hatásokat válthatna ki. Elsősorban demonstrálná a letiport magyar nemzet felé, hogy küzdelmünk folytatását az emigráció átvette, tehát reménység még-EGYHATODÁBAN NEMZETI, ÖTHATODÁBAN KOMMUNISTA . . . Barrett McGurn, a N. Y. Herald Tribune Varsóban tartózkodó tudósítója írja, hogy a lengyelországi “nemzeti kommunista” Gomulka rezsim “ csak egy hatodában nemzeti, öthatodában most is kommunista”. Sajtószabadság csak olyan mértékig van, hogy a megtörtént kommunizálások kérdését, a rendszer lényegét nem szabad érinteni. Ma sem lehet egyetlen szót sem kinyomatni, amely az egyéni vállalkozás és magántulajdon visszaállítása propagálásának gyanúját kelthetné. A politikai rendőrségtől való félelem csökkent. Egyes lengyelek már merészkednek elmenni nyugati diplomaták cocktail partyjaira. A szerkesztőségekben cenzorok ülnek. A kiskereskedelmet és kisipart megszabott keretek között újra megtűrik, nagyrészt a rendszer érdekéből is, hogy az emberek könnyebben és gyorsabban eszközölhessék beszerzéseiket. Az iskolákban, ha a szülők kifejezetten kívánják, gyermekük vallásoktatásban részesül. A papok ismét látogathatják a kórházakat és fogházakat. A kormány sok év után végül jóváhagyta a Szentszék által azon területeken eszközölt egyházi kinevezéseket, amelyek a háború előtt Németországhoz tartoztak. A katolikusok vezető hetilapja, amely Gomulka előtt évekig be volt tiltva, újból megjelenik, de addig nem kerülhet forgalomba, amíg tartalmát a cenzúra hivatal jóvá nem hagyta. Egy héttel később: Sydney Gruson jelenti Varsóból a N. Y. Timesnek, hogy a Szovjet nyomása növekvőben van Gomulka első párttitkárral szemben. Az újjáalakított kormányba kénytelen volt első helyettes miniszterelnökké kinevezni Zenon Novákot és miniszterré Wiktor Klosoewitzet. Mindkettő exponált stalinista volt. Csak a kommunizmus mindenféle fajtájának, az u. n. nemzetinek is teljes megszüntetése hozhat igazi szabadságot és jólétet a rabnépeknek. A magyar nép tudja ezt és nem egyhatodában, nem parányi törtszám-részben, de egészében akar szabad lenni. A lengyeleknél már visszahelyezik a stalinistákat és utóbb a nemzeti egyhatodot is elsorvasztják majd. . . mindig van. Teljesen megingathatná a magyar bábkormány nemzetközi jogállását, mert a világ nyilvánossága előtt vitássá tenné annak jogi és erkölcsi alapjait. Köny nyen feltehető, hogy ezt az UNO valamelyik tagállama magáévá tenné ( mint ahogy máris teszi), ami arra kényszerithetné az oroszokat, hogy igyekezzenek menteni a bábkormány törvényességének látszatát és ebből a célból Magyarországnak politikai és gazdasági engedményeket tegyenek. Ez az otthoniak szenvedésének csökkentéséhez vezethetne. Ha a bábkormány által képviselt Magyarországot netán kizárnák az UNO- ból ( amiről máris szó van), az exil-kormány jelentősége rendkívül emelkednék, ha ebben az esetben azonnal magának követelné a képviselet nélkül maradt, szabadságért küzdő és vérző Magyar ország képviseletét. Az exil-kormány megjelenése a világpolitika színpadán uj helyzet elé állíthatná a nyugati hatalmakat. Kénytelenek lennének foglalkozni a kérdéssel, szint kellene vallaniuk és ez hosszabb látra döntő lépésre kényszerithetné őket. Megkönnyítené azoknak a hatalmaknak az állásfoglalását, akinek — akár elvi, akár gyakorlati okokból — érdekük Európában egy szabad Magyarország. Minél inkább közeledik Nyugat-Németország felfegyverzése á befejezés felé és minél inkább közeledünk egy uj európai rendezés felé, annál több lenne tehát a lehetősége az exil-kormány elismertetésének az egyes szabad államok részéről. Állandóan hangoztatni lehetne, hogy Szovjet orosz megszállás következtében az 1947. évi párisi békeszerződés hatálya megszűnt és az Magyarországot immár nem köti. Ez utat nyithatna a területi revízió felé. Végül az exil-kormány egy esetleges világháború alatt felbecsülhetetlen szolgálatokat tehetne annak ,a Magyarországnak, amely mint orosz szatellita a rossz oldalon lenne majd kénytelen állni. Meg kell még említenem egy ilyen exil-kormány népszerűségének a kérdését, vagyis azt, hogy az emigráció mennyiben fogadná el ezt. Azt hisszük, hogy bár a népszerűség igen kívánatos volna, mégsem döntő fontosságú tényező. Ée pedig azért nem, mert e kormánynak a léte nem a népszerűségén, hanem kizárólag csakis a jogosságán alapulna. Jelen esetben ugyanis egyetlen dolog a lényeg: a megtámadhatatlan jogi alap. És ennek úgy kell kidolgozva lennie, hogy azt a külföldi kancelláriák nemzetközi jogászai kény telenek legyenek akceptálni. Úgy érezzük, hogy az exil-kormány létrehozása a szó szoros értelmében időszerű. Magyarország ma a világpolitika előterében áll és élvezi minden szabad nép együttérzését. Ezt a lehetőséget ki kellene használni. Hazánk ma a végszükség állapotában van. Ma nem lehet megélni a napi problémák közötti taktikázással. Ez nem volna a szó pozitív értelmében vett politikai magatartás. A klasszikus politikai magatartás ma: az uj elvi alap megtalálása és elfogadása. Ezelőtt a végzetes probléha előtt áll ma — megítélésünk szerint — a magyar emigráció. Ennek a feladatnak a megoldása ma valóban történelmi feladat. A magyar történelemnek egy teljesen uj fejezete kezdődött, amelyhez egy teljesen uj jogi és elvi alapot kell teremteni. Adjon a jó sors a magyar emigrációnak az adott probléma felismeréséhez elég értelmet és a probléma megoldásához elég erőt! Toronto. B. T.
