Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-10-15 / 10. szám
! 1956 október. “KRÓNIK A” 9 jhidott könnyűszerrel megszökni, ismét elfogták és 4 évi száműzetésre ítélték, ezúttal a Turukhansk kerületbe, amely már az északi sarkvidék zord éghajlatához tartozott. Stalin sohasem részletezte, hogy sikerült neki megszöknie a itávoli Szibériából. Rejtély maradt volna talán örökre, ha halála után ki nem derült volna, hogy mialatt a forradalmárokhoz tartozott, velük együtt működött, röpcédulákat, újságokat terjesztett, titkos gyűléseken részvett, azalatt forradalmár társairól információkat adott az Okhrana-nak és az ő letartóztatása, tövid büntetése, csak a bolseviki tábor megtévesztését szolgálta. írásbeli és fényképes bizonyítékok jelentek meg Stalin sötét múltjának erről a foltjáról a new yorki LIFE folyóirat 1956 április 23-iki számában. E sorok írója még visszatér erre az epizódra, amikor az 1937-1938 évi moszkvai tisztogatási perekkel fog foglalkozni. Sztálint tehát 1913 nyarán Szibériába száműzték, ahonnan csak az 1917-iki Kerensky-féle forradalom szabadította ki. A párt tagjain és a rendőrségen kivül senki sem ösmerte. Lenin kinevezte őt a Központi Bizottság tagjának és a Nemzetiségek Népbiztosának. Ez volt Stalin első “állása” az uj szovjetkormányban. Ezt követte a Munkások és Parasztok Felügyeleti Népbiztosa hivatal (vájjon mi lehetett?) és a Kommunista Párt főtitkári kinevezése. Stalin 1919-ben nősült először. (Felesége Nadezha Alliluyeva 1932-ben titokzatos körülmények között halt meg.) Georgia, amely a cári kormány bukása után elszakadt Oroszországtól, angol megszálló katonaság védelme alá került. Amikor Lenin szerződésileg garantálta Georgia függetlenségét, az angolok kivonultak. Stalin behívta a Második Vörös Hadtestét, hogy foglalja cl. A Vörös Hadsereg megszállta a kis országot. A politikai népbiztosok, akik a georgiai nép értelmiségét fizikailag kiirtották, az eddigi tifliszi orosz követ Sergei Kirov, Lavrenti Beria és Anastasius Mikoyan voltak. Ismerős nevek? Kirovót 1934-ben agyonlőtték, Beria-t Stalin halála után végezték ki. Mikoyan még él. 1922-ben Lenint szélhüdés érte. Betegágyából irányította a Kommunista Pártot. Amikor Stalin és társai arra akarták bírni, hogy vegye el a parasztoktól a földet és kollektivizálja a farmokat, azt válaszolta: “A paraszt lelkisége és szokásai olyanok, hogy azok átformálása emberöltőket követel. Az erőszak nem fog használni.” I Lenin betegsége alatt kezdődött az első moszkvai hütlenségi per. A Párt szabálya értelmében párttagok mentelmi jogot élveztek Cs nem lehetett őket letartóztatni csak akkor, ha az a népbiztosság, amelyhez tartoztak, a letartóztatást jóváhagyta és előzőleg tisztségüktől megfosztotta. Tizenkét korábbi forradalmi szocialista vezér került a bíróság elé, közöttük Abram Gotz, akit 1907-ben halálra ítéltek, de a cár megkegyelmezett neki. Valamennyi börtönviselt forradalmár volt. Róza Liebknecht a meggyilkolt német kommunista nő fivére, [Theodore, Moszkvába utazott, hogy a védelmet ellássa. A tárgyalás folyamán a bírák visszavonulásra kényszeritették. Leonodovich [(Georgi) Yuri Pyatakov, az elnöklő biró ezekkel a szavakkat utasította el a vádlottak fellebbezését: “A szovjet bírósága nevet a burzsoa országok hipokrata álláspontján, hogy a bíróságnak osztályokon felül kell állniok és természetfeletti pártatlan ítéletet kell hozmok.” Noha a vádlottak nem ismertek be semmit, valamennyit halálra ítélték. Kivégzésüket azonban felfüggesztették és mint túszokat tartották őket fogságban. Hogy mi lett a sorsuk, nem tudható. PYATAKOV-ot, a szovjet hencegő biráját 1937-ben Moszkvában, jnint trotskyistát és kémet több hónapig tartó vizsgálati fogság, 8 napig tartó bírósági tárgyalás és beismerő vallomása után Vyshinsky közyádló követelésére V. Ulrich hadbiró-elnök halálra ítélte. Az Ítéletet aznap végrehajtották. (Folyt, köv.) i n .. .. / i Szörnyű ar! A budapesti rádió közlése szerint Páger Antal a budapesti közönségnek 1945 előtt sok éven át volt Színpadi és film kedvence, aki a Szálasi uralom összeomlásakor elhagyta Magyarországot, Buenos lAiresből több éves emigráció után, hazatért Magyarországra. Páger Argentínában a nyelvnehézségek miatt, mint szinész nem tudott boldogulni és festészettel foglalkozott. Págert néhány hónap előtt felkereste Gallai Ferenc a buenos airesi magyar kommunista követség titkára és a megindult “hazahívó” akcióra hivatkozva, felszólította, térjen vissza Magyarországra. Állítólag egyezség jött létre, hogy Páger visszakapja villáját és Színpadi pozícióját. A hazatért Págert a budapesti Népszava megtámadta, kifogásolva, hogy ünnepelteti magát és a rendszer lelkes szolgálatára hivta fel. Maliciózius cikkben tüntetett ellene a stramm bolsevikivé vedlett Parragi György, a “Magyar Nemzet” szerkesztője is. Darvas József népművelési miniszter pedig kijelentette: “A 5 népművelési minisztérium már csak Páger Antal hazatéréséről szerzett tudomást és annak körülményeivel nem érthetünk egyet. E kérdésben az az álláspontunk, hogy tehetségéhez mérten minden kivételezés nélkül juthasson szerephez olyan légkörben, amelyet megfelelő magatartásával neki magának kell megteremtenie.” Nem kétséges, hogy Darvas a "megfelelő magatartás” alatt a rendszer buzgó kiszolgálását érti, kommunista színdarabokban stramm kommunista szerep-alakitást vár el Págertől s a színpadon kivül, a társadalmi életben szintén lelkes kommunista tevést-vevést,. buzgó lojalitást. Hasonlóval kell számolnia mindenkinek, akinek honvágyát megkísértik a rendszer kreatúrái. . . . S természetesen azzal is, hogy minden egyes ismertebb emigráns hazatérését a rádión és sajtóban feljátsszák a rendszer elleni ellentállás gyengítésére! Valaki elment közülünk... Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ. Rómából, ahonnan olyan sokan indultunk el tengerentúlra uj életet kezdeni, a magyar emigráció egyik legjelentősebb tehetsége, az iró és költő Küry Béla, nemrég a Mindenható elé ment számadásra. Oda, ahol nincsen többé nélkülözés, a jó Isten hamar beengedhette azt a magányos magyar költőt, aki oly sokat és oly keserűen szenvedett. Ahogy verses könyvét, “Ádám Könnyei”-t most újból átlapozzuk, arra a nyúlánk, mindig mosolygós, mindig segítőkész, min dig udvarias; sohasem elutasító, sohasem büszke és sohasem rideg fiatal emberre gondolunk, akinek belül, ott, ahová senkinél sem lehet belelátni, egy vérző szive volt, amellyel mindenkinek mindig egyformán segíteni kívánt. * * * A magyar menekültek előtt annyira emlékezetes nemzetközi segélyszervezetnek, az I. R. 0,nak római kirendeltségénél, ha nem is ugyanazon osztályán, de hasonló munkakörben dolgoztunk. Küry Béla főleg a menekültek segélyezési ügyeivel törődött. Munkája úgyszólván minden ügyesbajos dolgukat magába foglalta. Kora reggeltől, sokszor késő estig ott álltak a különböző nemzetiségű, vallásu és fajú menekültek Küry íróasztala előtt s mindegyiknek valami másra volt szüksége. Béla sohasem volt türelmetlen. Arca, melyen a testi szenvedések nyomai már akkor nyomot hagytak, mindig mosolygós volt, bárki fordult hozzá segítségért. Mi akkor nem tudtuk, hogy Küry Béla nem olyan ember mint a többi, hanem sokkal több náluk. Azt sem tudtuk, hogy évek óta verseinek a kiadásán dolgozik. A verses könyv, amelynek “Ádám Könnyei” címet adta a költő, expressionista verseket tartalmazott. Nagyon sokan nem értették meg, nem volt sikere velők és a csalódás az akkor már beteg költőnek nagyon fájt. Magyarságának egyik versében igy adózik a költő: A lelkemen lobogsz, oh örökszép magyarság, A testembe küldött harmat dús titka vagy, Gyógyírrá avatlak bábeli sebekben, Hogy minden népeknél örömmel áldjanak. Küry Béla a máltai lovagrend egyik római kórházában, súlyos szenvedések között, csonttuberkulózisban halt meg. Sohasem panaszkodott betegsége alatt, pedig az utolsó hónapokban félelmi érzései is voltak, amelyek állapotát még rosszabbá tették. Halála után egy barátja a következőket irta róla nekünk: “Lelke mélyén Istent kereső lélek volt. A földi vonatkozások keveset érdekelték. Ami lelkét teljes intenzivitással foglalkoztatta, az Isten, a lélek, a túlvilág voltak.” Majd igy folytatja ugyanez a levél: "Gyermeki ragaszkodással tisztelte, szerette a Szüzanyát. Megható volt látni: alig volt jártányi ereje és mégis, esténként mindig átvánszorgott a kórház kis kápolnájába, hogy részt vegyen a Szüzanya tiszteletére rendezett ájtatosságokon . . .” A római magyarság szivébe zárta az irót, bár Küry Béla közismert szerénységével szinte semmit nem árult el magáról. Gondolat és érzelemvilágáról csak könyve tár fel néhány részletet. A halálról, melyet korán megsejt és a kommunizmusról pl. igy ir: “Ki beszélhet ma uj örök tavaszt gerjesztő forradalomról? Ki hajtotta végre az egyetlen forradalmat, a halál halálát?” Aztán ezt írja: “Az ember fölé került az eszköz. Túl gyenge ahhoz, hogy a szeretet mozgassa hatalmas fegyvert szorongató kezét s meghaljon benne a halál: a gyűlölet.” C$9 Mielőtt kiadta volna verses kötetét, nagyon sokan lebeszélték róla. Béla két csoportra osztotta jóakaróit. Azokra, akik azt ajánlották neki, hogy azt a pénzt, amit könyve kiadására kívánt fordítani egy kényelmesebb életmódra költse és aztán azokra a kritikusokra, akik azt mondták neki, hogy Írjon úgy, hogy azt mindenki megértse. De hogyan lehet egy költőnek megmagyarázni azt, hogy ne a jövőnek, hanem a múltnak írjon. .. .? Küry Béla a jövőnek akart Írni és megvont magától mindent, hogy könyvét nyomtatásban lássa. A jövő azokat igazolja, akik vállalják a kockázatot és nem félnek a csalódástól, vagy a vereségtől. Azok, akik külföldön azért küzdenek, hogy mondanivalójuk magyarul kerüljön a világ elé; azok, akik itt kint magyarul akarnak tanítani: a legnagyobb hősök! Nincsen fontosabb annál, mint a nagy külföldi országok nyelvén írni és beszélni, de nincsen annál sem fontosabb, mint a magyar szó becsületét, a magyar nyelv szentségét megőrizni. Küry Béla, aki ezért sehonnan sem kapott anyagi támogatást, ezt vállalta. Sokan, magyar újságírók, írók és költők osztoznak sorsában. Az a szabad világ, amely ma magyarul olvas
