Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-10-15 / 10. szám
.10 1956 október. KRÓNIKA nagyon kicsi és egyre kisebbé válik. A magyar szó sorsa reménytelenné válna idekünn, ha a Küry Bélák úgy mennének el közülünk, hogy nem hagynak ránk semmit sem. A költő alkotásai közül, zárószóul, egy egyszerű kis olasz vers magyar fordítását közöljük. Küry Bélát és az ő világát; az ő költészetét és tehetségét legjobban talán ez a néhány sor jellemzi: Oh Mária, te parányi gyermek, mit számitnak Neked a versek? A verseket a szív maga, óh édes kicsi Mária, olyan időkben termeli, amikor a bánat terheli. Oh Mária, te parányi gyermek, mit számitnak Neked a versek? A Magyar Püspöki Kar Hunyadi-Manifesztuma Rab-Magyarország összes katolikus templomaiban felolvasták a következő körlevelet: Augusztus 11-én volt 500 éve annak, hogy hazánk nagy fia, a kereszténység hőse, Hunyadi János, átköltözött az örökkévalóságba. Halála előtt három héttel, julius 22-én Nándorfehérvárnál döntő győzelmet aratott a török hadak felett, melyek hazánkat és a kereszténységet végpusztulással fenyegették. Megérdemelte az “Athleta Christi”, Krisztus Harcosa, címet, mellyel a pápa őt megtisztelte. Erről a Krisztus harcosáról és hős katonáinak tetteiről emlékszünk most, a félezredes évforduló alkalmából. Tesszük ezt mély hálával eltelve az isteni Gondviselés iránt, amely azokban a nehéz időkben népünket oltalmazta és fenntartotta. 1453-ban nagy csapás érte a keresztény világot. II. Mohamed török császár elfoglalta Konstantinápolyi. Győzelmi mámorában és hatalma tetőpontján egész Európa meghódítására készült. Azt mondotta: “Egy Isten van az égben, egy ur legyen a földön”. És ez az egy ur ő akart lenni. 1456-ban tehát elindult tervének megvalósítására. Hogy azonban a világ ura lehessen, először a keresztény Európa bástyáját, Magyarországot kellett megdöntenie. Nem is kételkedett benne, hogy ez neki biztosan sikerülni fog. Magyarországnak akkor gyenge, tehetetlen királya volt, az ország nagyjai pedig széthúzásban éltek. Igaz ugyan, hogy ott volt Hunyadi, a törökök réme, de mit tehetett ő egyedül, tengernyi ellenséges haddal szemben? Az is igaz, hogy Nándorfehérvár erős falai mögött pár ezer elszánt vitéz várta a török támadást. Azonban a vár falai nem fognak ellenállni Mohamed ágyúinak és ostromló gépeinek, melyek megdöntötték Konstantinápoly falait. így számított II. Mohamed, török császár. Ámde Isten a kevélyeknek ellenáll. Az alázatos Hunyadi, Istenben bizott, aki nem hagyja el övéit. Isten után bizott a Nagyasszonyban, akinek közbenjárásáért őseink bajaikban mindig folyamodtak és soha nem csalatkoztak. Bizott továbbá az apostoli Szentszékben és nem hiába, mert III. Callixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett és elküldte Kapisztrán Szent Jánost hadat gyűjteni. Igaz, hogy elmúltak már az idők, amikor a pápa szavára császárok, királyok és előkelő lovagok fényes hadai szálltak táborba a török ellen, de volt még hit és áldozatosság az egyszerű népben. És Kapisztrán szavára megmozdult a nép. Parasztok és iparosok, mesterlegények és diákok, látszólag szedett-vedett sereg gyűlt össze zászlója alatt, többféle nemzetből toborozva, de egybeforrva a lelkesedés füzében. Legtöbb volt köztük a magyar. Kapisztrán szavát kevesen értették, mert olasz nyelven beszélt, hangjának tüze azonban és az orcáját elöntő szent hevület gyújtó hatással volt az egyszerű emberekre, úgy hogy össze is jött vagy 50,000 keresztes, akiket egy gondolat lelkesített: győzni, vagy mártírhalált halni Krisztusért. Persze, ezek a keresztesek egymagukban nem jelentettek volna komoly erőt a törökökkel szemben, ha nem lett volna Hunyadinak számban kicsiny ugyan, de harcedzett, fegyelmezett népe, serege. Azt mondottuk, hogy a keresztes vitézek egyszerű emberek voltak, a nép fiai. Ugyanez áll Hunyadi reguláris csapatairól is. Hunyadi lemondott a főúri bandériumokról, nem számított rájuk. Főúri ember sem állt mellette, csak kettő-három. Katonáit főleg jobbágyokból toborozta. Ezeknek az embereknek a szivét nem merevítette meg a hatalomvágy és a kincsek szeretete, izmaikat nem puhította meg a kényelem, tudtak lelkesedni, fáradtságot viselni és életet áldozni nemes célokért, a hitért, a hazáért. Jobbágy-sorban is érezték nemes voltukat és ezt a tudatot fokozta bennük a hit, hogy most az ő vitézségüktől függ nemcsak a hazának, hanem az egész keresztény világnak sorsa. Elődjei voltak ezek a jobbágyok Dózsa kereszteseinek, akik emberi mivoltukban felkeltek szabadságukért, de elődei voltak Zrínyi, Jurisics, Dobó, Szondi katonáinak is, akik később a magyar végvárakat védelmezték legendás vitézséggel. Legendás vitézséggel védték a nép fiai Nándorfehérvárt is. Hunyadi vezérlete alatt. Csodákat tett itt a hit és a hazaszeretet. Ugye hallottatok Dugovics Tituszról, aki a várnak ormáról magával rántotta a mélységbe a törököt, hogy az az ellenséges zászlót ki ne tűzhesse. REHABILITÁLTÁK NAGY IMRÉT ÉS AZ ÖSSZES “ELHAJLÓKAT”. John MacCormack, a N. Y. Times kelet-középeurópai szerkesztője jelenti Bécsből október 14-én, hogy Nagy Imre volt miniszterelnök ismét kommunista párttag. Mac Cormack azt írja, hogy Nagy újbóli felvétele önmagától értetődik azon közlemény után, amely a hivatalos pártlap, a Szabad Nép október 13-iki számában jelent meg és amely ezt mondja: “A párt központi bizottságának határozata értelmében mindazon elvtársak, akik az utóbbi időben a pártvezetőség véleményétől eltérő nézeteket vallottak és emiatt párt-megrovásban részesültek, rehabilitáltattak. A pártvezetőség reméli, hogy a rehabilitált elvtársak nemcsak munkájukkal, hanem eszméikkel is uj életerővel fogják gazdagítani a pártot.” MacCormack informátorai szerint Nagy Imre újabb miniszterelnökségi esélyei igen megnövekedtek. Az ő és a többi “elhajlók’* rehabilitálását a Gerő részvételével lefolyt yaltai tárgyalások egyik eredményének és Tito sikerének tartják. ALAPY ÉS OLTHY BUKÁSA. A N. Y. Times értesülése szerint mindazon bírákat, ügyészeket és politikai rendőrségi főtisztviselőket, akik “kihívó szerepet vittek az utóbbi évek politikai pereiben,” elmozdítják állásukból és bíróság elé állítják. Azok között, akiket elmozdítanak állásukból, van dr. Alapy Gyula ügyész, aki a Mindszenty perben közvádló volt és dacára jobboldali múltjának, visszataszító szerepet játszott a Magyarország hercegprímása ellen lefolytatott tárgyaláson, továbbá Olty Vilmos, egy szintén erősen ellenkező oldalról jött biró, aki úgy a Mindszenty, mint a Vogeler-Geiger perben elnökölt. Hát érdemes volt lealjasodni? (Jankó Péter, aki a Rajk-per elnöke volt, tavaly öngyilkossággal vetett véget életének.) LETARTÓZTATTÁK FARKAS MIHÁLYT ÉS FIÁT. Budapesten letartóztatták Farkas Mihály volt kommunista honvédelmi miniszter, volt Polit-Büró tagot és fiát Farkas Vladimir volt politikai rendőrségi ezredest. Mindkettőjüket azzal vádolják, hogy részük volt a politikai perekkel kapcsolatos üldözések elkövetésében. Farkas Mihály, kassai nyomdász volt, majd a Szovjetbe került és onnan tért vissza Rákosival együtt. Rákositól állítólag 1953-ban átpártolt Nagy Imréhez, a legutóbbi években követett magatartása azonban nem eléggé ismeretes. Rákosi bukásakor megfosztották a honvédelmi minisztersége alkalmával kapott tábornoki rangjától. Hir szerint Farkas Vladimir jelenleg Szovjet-börtönben van és katonai bíróság elé kerül. ÖT KIVÉGZETT TÁBORNOK DISZ-TEMETÉSE. Az egyik nagy amerikai híriroda jelenti, hogy október 14-én Budapesten kiásták és katonai tiszteletadással újból eltemettek öt kivégzett tábornokot, Sólyom László 1945-ös budapesti rendőrfőkapitányt, aki az orosz invázió után századosból lépett elő tábornokká, továbbá Ilii Gusztáv, Beleznay István, Révay Kálmán és Pórfi György tábornokokat. A dísz-temetésen jelen volt Nagy Imre volt miniszterelnök (aki annakidjén nem hallatta szavát ez áldozatok kivégzése ellen . . .) és Rajk László özvegye. eTM” iült:___»;■■■ _lu _■ jj .'.-Li. ,..f— Amikor Dugovics az ellenféllel dulakodott és látta, hogy nem tudja legyűrni, odakiáltott Kapisztrán Jánosnak, aki a közelben lelkesített; “Atyám, mi lesz a lelkemmel, ha ezt a pogányt a mélységbe rántom?” —' “Az égbe jutsz fiam!” — kiáltott vissza a szent és a következő pillanatban már zuhant le a két viaskodó és velük együtt lebukott a török zászló. A keresztesek pedig kaszával, kapával, nyilakkal, ócska buzogányokkal és kardokkal mentek neki az ellenséges ágyuknak, úgyhogy a török tüzérek a meglepetéstől megzavarodtak és zsákmányul hagyták ágyúikat, ligy látszott azonban, hogy mindez nem segit, mert a várfalak romokban hevertek. Julius 22-én általános rohamot rendelt el: Mohamed, biztos lévén a végső győzelemben. Ámde a keresztényekoly lendülettel verték vissza a támadókat, hogy az egész török hadrend felbomlott és seregük hanyatthomlok menekült, magával sodorva sebesült császárjukat is. Képzelhetjük, milyen öröm töltötte el a győzelem hírére nemcsak hazánk népét, de egész Európát is! Hunyadi nevétől visszhangzott a kereszténység és magyar dicsőséget hirdettek szerte a világon a harangok. Maga a hős hadvezér pedig alázatos szívvel Te Deumot mondott a seregek Urának, Istennek, akinek a csodálatos győzelmet tulajdonította. És most külön emlékezzünk meg őróla, a nagy diadal halhatatlan hőséről! Kevés olyan tiszta jellemű, nagyképességü hadvezére volt nemzetünknek, mint Hunyadi János. Az isteni Gondviselés akkor adta nekünk, amikor végveszedelem fenyegette hazánkat. Győzelemről győzelemre haladt, ha pedig vereség érte, nem csüggedt el, hanem uj harcokra gyűjtötte erejét. Nem vonult büszke várának falai mögé úri magányába, hanem megtartotta érintkezését a néppel, megosztotta a viszontagságokat és a fáradságokat katonáival és ezért szerették őt vitézei úgy, mint atyjukat és fogadtak szót bizalommal szavának, ha
