Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-05-15 / 5. szám
4 “K R ó N I K A” 1956 május. HOZZÁK HELYRE STALINNAK EGÉSZ NÉPEK ELLEN ELKÖVETETT BŰNEIT IS! Eisenhower elnök az április 21-én Washingtonban, a lapszerkesztők összejövetelén tartott beszédében kijelentette, hogy Stalinnak kegyetlen önkénykedései miatti detronizálása nem elég, a Szovjet vétója még mindig akadályozza Németország egyesítését, Korea egységessé tételét, a Vasfüggöny országokban még mindig bábkormányok uralkodnak és Ázsiában még nem sikerült helyreállítani a tartós békét. Hangoztatta, hogy a U. S. fáradhatatlanul dolgozik a Szovjettel fennálló ellentéteknek minden békés eszközzel való megoldása érdekében és reméli, hogy a Szovjet engedékeny lesz e komoly és türelmes fáradozásokkal szemben. Rámutatott arra is, hogy a Szovjet mostani kollektiv (együttes) vezetése sem állította vissza az orosz nép szabadságát és nem javított az életviszonyain. A Kreml uj urai külpolitikájukban inkább politikai és gazdasági, mint fegyveres utat látszanak követni, de, úgymond, még korai volna megítélni, hogy az állandó és tartós jóviszony igazi alapjait akarják e lefektetni: a nagy világproblémák még megoldatlanok. Örömmel üdvözölné, ha egy Szovjet kormány, amely az orosz nép jogos érdekeit kivánja szolgálni, ily jóviszony érdekében dolgozna. ^ Figyelmeztetett az elnök arra is, hogy “a támadás veszélyével szemben közös pajzsot, közös védelmi szervezkedést kell továbbra is fenntartani, közben azonban nem szűnhetünk meg olyan módszert keresni, melynél kellő óvatossággal szabályozhatjuk és leszállíthatjuk a fegyverkezést.” Eisenhower beszéde külön is hangsúlyt nyert azáltal, hogy amikor elhangzott, Londonban a Szovjetvezérek Eden angol miniszterelnökkel tárgyaltak és a rabnemzetek ügye nem került szóba. • • • Kruscsev csak Moszkvába való visszaérkeztekor válaszolt Eisenhower elnöknek. Reményét fejezte ki, hogy “lépésről lépésre” sikerül megjavítani a viszonyt Amerikával dacára hogy, mint mondotta, sok dolog van a beszédben, amivel nem lehet egyetérteni, mert “nem segítik a jóviszony létrejöttót”. Hogy ezalatt Eisenhower kívánságai közül melyeket értette, kitűnik beszéde következő mondatából: “Remélem, hogy végül megegyezünk a leszerelésről, a kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról és a kulturális kapcsolatokról”. Azt jelenti ez, hogy a Szovjet a német egyesítés és a rabországok szabadsága kérdésében továbbra sem akar engedni, ami kitűnik a beszéd azon mondatából is, mely szerint “megvédelmezzük a magunk és barátaink győzelmeit”. . Yaltában nem kötöttek semmiféle szerződést? ———BCT——————— lünk, a békés együttlétezés tehát életbevágóan szükséges. # * # HONNAN VESZI az erkölcsi illetékességet, bátorságot Kruscsev arra, hogy jó szomszédsági együttélést prédikál és óv attól, hogy másokra olyant kényszerítsenek fel, amit azok nem akarnak? Vájjon miegyebet csinált a Szovjet kisebb szomszédai egész sorával, a rabországok tömegével, mint hogy felkényszeritett reájuk egy olyan moszkvai gyarmati szolgaságot és kommunista állammindenhatóságot, amely az emberi és nemzeti szabadság teljes eltiprását jelenti s amelyet mint számukra lehetetlent, elfogadhatatlant, sohasem akartak, sohasem kívántak maguknak és ma is szabadulni próbálnának tőle, ha nem ülne nyakukon a Szovjet óriási fegyveres túlereje? Valóban kárbaveszett idő volna, ha a Szovjetvezetőket és kreatúráikat, álláskoncot kapott uszályukat arról akarnánk meggyőzni, hogy rendszerüket fel kell adniok. Hiszen ez az exisztenciájuk, ebből élnek, nem épen rosszul, — de miért nincs bátorságuk egyszer megkérdezni az orosz népet és a többi rabnépet, szabad, titkos választáson módot adni neki, hogy nyilatkozhassék, a kommunizmust akarja e vagy pedig a szabadságot, azt a kapitalizmust, amely Angliában is, a munkások ottani erőteljes szakszervezettsége folytán jó, a Szovjetbelieknél összehasonlíthatatlanul jobb bérek következtében, de kiváltképen az Egyesült Államokban már nem a 100 év előtti, Marx-korabeli rideg osztályuralom, hanem az “élni és élni hagyni” elv szerint, minden dolgozó számára polgári életviszonyokat biztosító szociális kapitalizmus? Nem lehet, nem szabad a statusguo fenntartásával, a Vasfüggöny országok rabságának bizonytalan időkre való meghosszabbításával beletörődni a “békés együttlétezésbe”. Előbb vissza kell adni a rabnépek szabadságát, mert csak az Igazság elégtétele adhat belső erőt a békés együttlétezés eszméjéhez és teheti azt mélyen gyökerező, átérzett, erkölcsileg tiszta, elfogadható valósággá! A békés jószomszédsági viszonyt nem azoknak a szomszédoknak kell kezdeni, akik fel vannak háborodva azon, ahogy az egyik zsarnoki szomszéd a többiek minden jogát lábbal tiporta, hanem a jogfosztás helyrehozatalával a zsarnoki szomszédnak! Erről azonban Kruscsev és társai tudni sem akarnak! Sőt a superbombákkal akarják kizsarolni a jó szomszédoknak az önkény áldozataival a többi szomszédokkal elkövetett égrekiáltó igazságtalanságokba való belenyugvását! * * * ÁPRILIS 22-ÉN, vasárnap Erzsébet angol királynő teán látta vendégül Kruscsevet és Bulganint a windsori kastélyban. A Szovjet vezetők cobolyprémből készült sált vittek ajándékba a királynőnek. Bemutatták nekik Károly trónörököst és Anna hercegnőt, a királynő gyermekeit. Ugyanezen órában több városban rabországi menekültek Szovjetellenes és szabadságot követelő feliratú táblákkal tüntető felvonulást rendeztek az orosz vendégek ellen. A legnagyobb felvonulás Londonban volt s azon az Anders tábornok vezetése alatti, volt lengyel legionistákon kívül fehérorosz, ukrán, balti, magyar, cseh, szlovák és más menekültek is résztvettek. Tiltakozó iratot nyújtottak át Eden miniszterelnök Downing Street 10 alatti hivatalában. Hétfőn Kruscsev és Bulganin Birmingham angol gyárvárosba látogattak el. A munkások hangos tüntetéssel fogadták őket és egyesek öklüket is rázták feléjük. A help kereskedelmi kamara által rendezett banketten Kruscsev felhozta, hogy nagy kereskedelmi forgalmat akarnak Angliával, de a hadianyag szállítási tilalmak nehézségeket okoznak. “Ez azonban, mondotta, nem gátolhatja a Szovjet előrehaladását. A tilalmaknak nincs értelmük, mert a Szovjet fegyverkezését nem hátráltathatják. A Szovjetet semmiben sem lehet megelőzni. A Szovjet előbb robbantott fel repülőgépről egy hidrogénbombát, mint Amerika, amely csak egy hidrogén installációt robbantott. A Szovjet mihamar olyan irányított hidrogénbomba löveg (missile) birtokában lesz, amely bárhol a világon felrobbantható.” Ez izgága és fenyegető hangú bejelentés kapcsán Kruscsev szóvátette, hogy tüntetők öklüket rázták feléjük. “Sohase rázzanak öklöt egy orosz felé, mondta ugyancsak fenyegető hangon. Hangoztatta, hogy nem ellenséges céllal jöttek Angliába és szemrehányást tett, hogy Anglia az első világháború után intervenciós hadakat támogatott a Szovjet ellen s hozzátette: “Hitler is ököllel fenyegetett és megtámadott bennünket s ma régen halott. Nem e ideje már, hogy intelligensebbek legyünk és abbahagyjuk az egymás elleni ökölrázást?” Nem, amig a Vasfüggönyön túl fel nem támad a nemzeti és emberi szabadság! * # * A TÍZ NAPOS látogatás, mint annyian előrelátták, nem hozott semmiféle lényeges eredményt az ellentétek megoldására. A Középkeleten a Szovjet egyptomi fegyverszállításai csinálták a tüzet, de a londoni tárgyalás előestéjén tűzoltónak jelentkezett, nehogy elrontsa a fogadás jó hangulatát. Azonban végül Kruscsev & Co. csak azt jelentették ki, hogy hajlandók beszüntetni a fegyverszállításokat, ha a többiek is ezt teszik, vagyis ha Amerika végleg elejti az Israelnek való fegyverszállítások gondolatát, úgyszintén nem szállít fegyvereket a bagdadi paktum országainak, Iránnak, Iráknak, Pakisztánnak és a részben ázsiai Törökországnak. Mindössze az Anglia és a Szovjet-blokk közti kereskedelem nagyobb arányú fokozása érdekében történt érdemi közeledés. K. és B. ápr. 27-én ugyanazon orosz hadihajóval utaztak vissza, amelyen Portsmouthba érkeztek. A több mint húsz órán keresztül tartott titkos tárgyalásokról kiadott záró közlemény említést tesz, hogy a fegyverek leszállításáról s az atom fegyverek betiltásáról is voltak tárgyalások, de lényegben nem jutottak előbbre, Kruscsev az elutazásakor tartott sajtókonferenciáján azt állította, hogy a Nyugat csak taktikázik a haderő leszállítás és atomtilalom ügyében s nem gondol komolyan arra, hogy e kérdésekben most egyezséget kössön. A közös közleményhez Anglia függeléket csatolt, amelyben saját nevében beszélve, megújítja állásfoglalását Németország szabad választás utján való egyesítése érdekében és utal arra, hogy az oroszok ismét elutasító magatartásával szemben, fenntartotta eddigi álláspontját. A rabországokról nincs szó az angol függelékben sem, pedig az Angliában élő rabországi menekültek tüntető felvonulásokkal is igyekeztek ügyükre felhívni a figyelmet. . . . « * • EDEN az oroszok elutazása után az angol néphez intézett rádió-beszédben a kereskedelmi öszszeköttetés fokozását állította be a tárgyalások legfőbb vívmányául, külön azért is, mert mint mondotta, ez a békét is elősegíti. Általában arra fektette a hangsúlyt, hogy a személyes látogatás csak üdvös lehetett a béke megóvása szempontjából. De nem mulasztotta el, hogy rámutasson az eredmény igen sovány voltára, arra, hogy, miként kifejezte magát, csak a “kezdet kezdetén” vagyunk. Voltakép teljes kudarccal járt a két Szovjet vezető útja, miként azt nem volt nehéz megjósolni. Eddig csak ázsiai országokban viziteltek, ez volt első látogatásuk egy Vasfüggönyön- inneni nemzet kormányánál. . . . Jelenlétükkel szemben napról napra erősebben mutatkozott meg a közhangulat. Szinte hihetetlen, hogy a Szovjetnek az emberi életek és szabadság elleni, négy évtizedes, mérhetetlen, szörnyűséges bűnei dacára mást látszottak várni és Kruscsevet a tüntetések, hamar kihozták a sodrából. A birminghami, hidrogénrakétával való fenyegetődzése Angliának, de egyben az egész szabad világnak is szólt, de biztos, hogy közvetlenül az angol népre hatott legelidegenitőbben. . . Még az a szerény jóslat sem vált be, hogy az ut jó propaganda lesz a Szovjetnek. A Labor Partyt, a szabad Europa legnagyobb és legtekintélyesebb munkáspártját pedig Kruscsev egyenesen elriasztotta a Moszkva által felújított népfrontos elgondolástól, amikor felfortyanva utasította vissza a Vasfüggönyön túli bebörtönzött elvtársaik szabadonbocsájtását s a munkásosztály ellenségeinek nevezte a szociáldemokratákat, * * * HA A SZOVJET igazi békét akarna, nem pedig olyant, amely beletörődik rablásaiba és időt enged újak előkészítésére, megkaphatná minden vészes hidrogén rakéta fenyegetés nélkül. Eisenhower elnök ezt meg is könnyitette számára. Április 21-iki beszédé-
