Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-05-15 / 5. szám
1956 május. “KRÓNIKA" 5 ben nem azt követelte, bogy a Szovjet vonuljon vissza az 1938 előtti határaira és soha többé ne avatkozzék be európai országok ügyeibe, hanem csupán — a jószomszédság elleni Szovjet- bűnök helyrehozatalát kívánta, A beszéd után másodnapra hangzott el a birminghami “bombabeszéd” s a hidrogén-rakéta csörgetése, ugylátszik legőszintébben fejezte ki Kruscsev érzelmeit Eisenhower kívánságairól. . . . Micsoda jó szomszédságot lehet várni attól, aki a szomszédain elkövetett tömegrablás zsákmányához még világpusztitó tömeggyilkolás zsaroló fenyegetése árán is ragaszkodik?! A Nyugatnak erőt kell mutatnia! DR. ECKHARDT TIBOR ELŐADÁSA A KANADAI HELIKONBAN. Dr. Eckhardt Tibor, Magyarország volt szövetségi fődelegátusa április 8-án “Felszabadulás vagy behodolás?” címen nagyszabású beszédet mondott Torontóban, a kanadai Magyar Helikon ötéves jubileumi fennállása alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen. Helytelenítette, hogy a Nyugat tűrte, hogy a Szovjet a varsói egyezmény révén kijátsza Magyarországról való kivonulása kötelezettségét, valamint, hogy a bitorló kommunista kormányt felvették az Egyesült Nemzetekbe. Majd többi közt a következőket mondotta: AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS ÉS MAGYARORSZÁG. “Magyarország helyzete szempontjából a legfontosabb külpolitikai esemény az osztrák állam szerződés megkötése a megszálló csapatok kivonulása és Ausztria függetlenségének visszaállítása. "Az osztrák államszerződés létrejötte uj helyzetet teremtett hazánk szempontjából. Ennek az uj helyzetnek a kihasználását azonban a Nyugat elmulasztotta. Az osztrák szerződés az 1943. októberében (még Teherán előtt), tartott moszkvai értekezlet határozataként született meg. E határozat pontjaira a szerződésben hivatkozás is történt. A moszkvai határozat értelmében, melyet Eden Hull és Molotov írtak alá az újból függetlenített Ausztriának majd “jogában áll a környező államokkal” (köztük elsősorban Magyarországgal) “hagyományos gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatait visszaállitani”. Mivel a szerződés eme pontjának érvényesítése a szabad Ausztria f.elől Magyarország felé is megnyitná a felszabadulás útját, nekünk követelnünk kell Magyarországnak a szabad Ausztriához való kapcsolódását és ezzel hazánk semlegesítését. Erre az akcióra ma itt az alkalmas idő, mert Oroszország belpolitikáiig most meggyengült helyzetben van, ahol jelentéktelen kis párttitkárok u. n. “kollektiv vezetés" cégére alatt próbálják azt megakadályozni, hogy valamelyikük a fejük fölé kerekedve sorjában az akasztófára küldje társait. A szovjet központi vezetés meggyengülésével a Nyugat számára megnyílt egy komoly és eredményes akció megindításának a lehetősége. Az eddigi védekező, defenzív magatartással szemben a Nyugatnak most a kezdeményezés szerepét kell magához ragadnia. Egy erőteljes politikai akció vérontás nélkül is meghozhatja a felszabadulást. Nekünk magyaroknak is közre kell működnünk egy ilyen akció megindításában és a már említett moszkvai protokoll alapján követelnünk kell a háború előtti szívélyes osztrák magyar kapcsolatok helyreállítását és ezzel párhuzamosan Magyarország függetlenitését. Ez ma a szabad földön élő magyarság legsürgősebb politikai feladata. ERŐSNEK KELL LENNI! "A Nyugat ma még kétségtelenül erősebb mint a kommunista blokk. De mire használjuk fel ezt az erőtöbbletet? Csak arra, hogy jobban gondtalanabbul éljünk, vagy arra, hogy a világ rendjét helyreállítsuk? Míg egy részről igaz az, hogy az USA évi acéltermelése (110 millió tonna) majdnem háromszorosa a Szovjetunió acéltermelésének (40 millió tonna), ugyanúgy az is igaz, hogy amig Amerika a termelt mennyiségnek csak 11 százalékát fordítja hadi célra, addig a Szovjetunió acéltermelésének 75 százalékát kizárólag fegyverek gyártására hasz nálja fel. Ezzel a katonai mérleget nemcsak hogy kiegyenliti, de a saját javára meg is billenti. Mint az imponáló berlini “légi hid” idején, úgy a Nyugatnak most is erőt kell mutatnia, ha nem akarja azt, hogy a kezdeményezés mindig a másik oldalon legyen és hogy Kruscsevnek s Bulganinnak hódoljanak Europa és Ázsia népei”. A WASHINGTONI KÉPVISELŐHÁZ A RABNÉPEKÉRT. Egyidejűleg Kruscsev és Bulganin angTiai látogatásával, az Egyesült Államok képviselőháza tanúságot tett arról, hogy rendületlenül kitart a rabnemzetek ügye mellett. A James Richards elnöklete alatt működő képviselőházi külügyi bizottság javaslatára elhatározta a képviselőház, hogy “a kormány minden olyan irányú ténykedését hatékonyan támogatni fogja, amely a rabnemzetek felszabadítását és alkotmányos önkormányzatát eredményezheti. To vábbá minden olyan külpolitikai kísérletet eleve jóváhagy, amely békés eszközökkel igyekszik elérni a leigázott nemzetek szovjetbefolyás-alóli mentesítését.” Az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára személyesen mondott köszönetét a képviselőház elnökének, a demokrata Sam Rayburn veterán texasi honatyának, úgyszintén Richards bizottsági elnöknek és Bentley főelőadónak. Ugyancsak kifejezte köszönetét a külügyi bizottság 32 tagjának, akik között egyaránt vannak demokraták és republikánusok. CZAPIK ÉRSEK HALÁLA A szabad világ magyarsága fájdalommal értesült, hogy dr. Czapik Gyula egri érsek 68 éves korában elhunyt egy budapesti kórházban. Mint ismeretes, Mindszenty bíboros letartóztatása után két évvel Grősz érsek, aki utóda lett a Kát. Püspöki Kar elnöki székében, szintén legitimista szervezkedés vádjával börtönbe került és dr. Czapik, mint az egyetlen szabadon maradt magyarországi érsek 1951-ben átvette a Püspöki Kar vezetését. Czapik Gyulának kivételes érdemei vannak a magyar katolikus sajtó és könyvkiadás felvirágoztatása körül. Ö alapította a Korda könyvkiadót és számos katolikus folyóiratot. Papi pályáját a Csanádi egyházmegyében Temesvárott kezdte, Szegeden folytatta, majd veszprémi püspök lett. A veszprémi egyházmegye éléről került az egri érseki székbe. Mint a Püspöki Kar feje, rendkívül nehéz viszonyok, a kommunista uralom állandó terror-zaklatásai közepette igyekezett megvédeni az egyház mind szükebbre szorított jogait. Önként semmi olyant nem tett, ami a rendszer támogatását jelenthette volna. Sokat fáradozott Mindszenty bíboros és Grősz érsek börtönhelyzetének megváltoztatása érdekében. Temetésén a kommunista bitorló kormány kirendelt hivatalos szónokai beszéltek, a katolikus magyarság milliói csak lelkűkben gyászolhatták. . . . Nemes emlékét tiszteletben őrzi meg a szabad világban élő magyarság is. KALIFORNIAI MESSZELÄT9 Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Pündkösdre készül az egész Krisztuskövető világ, amikor ezeket a sorokat írjuk. Hallgassuk meg tehát e nagy ünnep áldott üzenetét. “ÉS MEGTELÉNEK MINDNYÁJAN SZENT LÉLEKKEL. . .” Az Apostolok Cselekedeteiről Írott könyv irja le részletesen az első Pünkösd történetét. A tizenegy tanítvány a Mester mennybemenetele után félelemmel és rettegéssel volt eltelve. Nem volt bátorságuk kiállani és biztonságot tenni Jézus Krisztusról és az üdvösségről. Várták a krisztusi üzenet beteljesedését. Hiszen az isteni Mester mondotta mennybemenetele előtt: “. . . vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim.” Ez a krisztusi üzenet akkor telsedett be, amikor mennyei tűz szállta meg a tizenegy tanítványt amaz első Pünkösdön. Eme menynyei tűz leszállását az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv ezekkel a szavakkal irja le: “És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenkire azok közül.” Ez a mennyei tűz teljességgel átformálta a félénk apostolokat. Bátran kiállottak Krisztus Jézus mellett és hirdették az Evangéliumot. * * * * Ha a történelem lapjait forgatjuk, újra és újra arra a meggyőződésre jutunk, hogy az isteni Léleknek ez az áradása megismétlődik az emberiség életében. Csodálatos bizonyságait látjuk ennek nemcsak a nagy egyházi vezérférfiak életében, hanem igen sokszor szent királyok, mélyhitü és szentéletű asszonyok, továbbá a mindennapi élet egyszerű férfiai és asszonyai között. És csodálatos dolog az, hogy napjainkban éppen úgy árad ez a mennyei tűz, mint a történelem folyamán olyan sokszor. Az égi tűznek ez a csodálatos áradása annál jobban megragad bennünket napjainkban, minél jóban figyeljük a történelmi materializmusnak lélektagadó munkáját. Talán még soha az emberiség történetében nem fordult elő az, hogy száz- és száz-mililó emberpalántát arra tanítanak hitetlen íanitók, hogy lélek nincs: az anyag minden. Azért állítják ezt, mert hiszen Krisztus Urunk eljövetele előtt a legnagyobb pogány gondolkozók is hitték és tanították az emberi lélek örök értékét. Minél szörnyűbb azonban a történelmi materializmusnak pusztítása napjainkban, annál inkább vigasztaló és bátorító az a tény, hogy a mennyei tűznek áradása nem szűnt meg, sőt csodákat végez napról-napra. “... KEZŰÉNEK SZÓLNI MÁS NYELVEKEN, AMINT A LÉLEK ADTA NÉKIK SZÓLNIOK.” A vasfüggöny mögötti krisztustanítványok életében és beszédeiben valósul meg szemünk láttára napjainkban ez a bibliai igazság. Az újságok és folyóiratok csak a legnagyobb egyházi vezetők bizonyságtételeit hozzák nyilvánosságra. Ezért ismeri a mai világ elsősorban is Nagy-Magyarország hercegprímásának, Mindszen ty József kardinálisnak bizonyságtételeit. Milyen sokan vannak azonban az egyszerű lelkipásztorok között olyanok, akiknek bizonyságtétele nem ismert a nagyvilág előtt. Csak egy kisebb körben tesznek bizonyságot arról, hogy az isteni Lélek vezeti őket. Hadd emlékezzünk meg újra egy ilyen lelkipsztorról, a mártír Tompa tiszteletes úrról, akit a megvadult vörös román csendőrök Erdélyben a saját templomának ajtajára feszítettek keresztre. Milliókra megy azonban a mindennapi élet martirjainak száma a vasfüggöny mögötti országokban. A napokban szivárgott ki Stalin emlékének döngetése közben, hogy magában Oroszországban a sátánnak ez a cimbo-
