Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-15 / 3. szám

8 "K R Ó N I K A” 1956 március. teni Amerika külföldi katonai bázisaira is, de továbbiakig fenntartaná Amerika “messzemenő katonai erejét és meglévő atomkészleteit”. A Szovjet tudvalévőén sürgeti az atomfegyverek betiltását, mert haderejének létszáma nagyobb, mint az amerikaié és ekként az atomfegyverek betiltása esetén katonai fölénybe kerülhetne. De a teljesen hatékony atomellenőrzés kérdéseiben eddig vonakodott elfo­gadni Amerika feltételeit s voltakép a “nyitott égbolt” javaslat sincs innyére, noha azt eddig nem vetette el teljesen, hanem a katonai erő általános leszállítása kapcsán kíván dönteni róla. KIENGEDTÉK A BETEG, AGG DR. BARANYAI JUSZTINT. A magyarországi kommunista bitorlókormány kibocsájtotta börtönéből dr. Baranyai Jusztin 74 éves egyetemi paptanárt, akit Mindszenty bíboros hercegprímás perében, mint “bűntársat” 15 évi börtönre ítéltek. Dr. Baranyai Jusztin a régi magyar politikai élet katolikus mozgalmainak egyik köztisztelt vezéralakja volt. A tárgyaláson nem­­bünösnek vallotta magát s amikor elébetartották “vallomását”, kije­lentette, hogy azt háromnapi kínzás után vették ki tőle és Íratták alá. Dr. Baranyai Jusztin súlyos betegen hagyta el a börtönt s a kommunisták nyilván el akarták kerülni a rossz hatást, amelyet az keltett volna, ha a börtönben hal meg. KÜLÖNÖS VENDÉGJÁRÁSOK. Kruscsev és Bulganin április közepén tiz napra Londonba mennek látogatóba. Nem tudjuk, az angol kormány jószántából, ba­ráti alapon hívta e meg őket, vagy ők csikarták ki a meghívást, amennyiben ily meghívást kicsikarni lehet? Annyi azonban bizonyos, hogy a rabnépek bizalmát és reményeit nem erősiti a Szovjet veze­tőinek vendégüllátása. A rabnépek nem felejtették el a Szovjet cinizmusát, amellyel szerződésszegőén, gangstermódra egész sor országot raboltak össze. Nem felejtették a jogfosztó rémuralmat, amelynek annyi ezer mártír esett áldozatul, a börtönöket, deportálásokat, kényszermunkatábo­rokat, hiszen a Szovjet-zsarnokság terror-ostora most is csattog a hátukon. . . Hol van a szolidaritás, amely ki kellene járjon számukra Angliától, a szabadság régi országától? Hogyan hihessenek a rabnépek e szolidaritásban, az angol kormányférfiaknak ügyük iránti támoga­tásában, ha úriemberekként, gentlemanekként fogadják és mint méltó vendéget kezelik majd a vértől csöpögő kezű rabtartóikat? Előbb Tito, most pedig a két moszkvai főkolompos. . . Hová lett a hagyományos angol gentlemani önérzpt, méltóság, ízlés? . . . # # * Guy Mollett francia miniszterelnök és Christian Pineau kül­ügyminiszter (mindketten szociáldemokraták) május 14-ére meghívást kaptak a Szovjetbe és már készülnek az útra. Pineau március 2-án nyilatkozott az angol és amerikai újságírók párisi egyesületében és hibáztatta, hogy az angolszász po­litikai vezetők mindig katonai erőről és védelemről beszélnek, mig a Szovjet propaganda a békevágyat hangsúlyozza ki és ezért “sikereket ér el a nemkommunista országokban”. Szerinte módot kell találni az orosz nép megnyerésére és “fel kell hagyni a Vasfüggöny mentalitás­sal.” Mit ért az utóbbi alatt, nem részletezte, de arról beszélt, hogy moszkvai látogatásuk alkalmával meg fogják próbálni, hogy “uj módszerekkel” közeledést hozzanak létre Nyugat és Kelet között.” Pineau “uj fiú” a francia külpolitikában, oly kormányban, amelynek nincs parlamentáris többsége és sokban a kommunisták szavazataitól függ az élete. Úgy látszik, ő is a “Nyugat és Kelet közti hid” szerepét szánta Franciaországnak, amiről DeGaulle tiz év előtt ábrándozott és amiről még néhai Benes is, mint “Csehszlovákia hi­vatásáról” beszélt az 1948-as kommunista puccs előtt. . . .Majd, mint Benes, rá fog jönni, hogy Moszkva urait csak a kommunizmushoz vezető hidak érdeklik, többi közt Franciaország jövőjét illetően is. . . A KALVODA—RIPKA ÜGY ÉS A FELVIDÉKI MAGYAROK. Az Egyesült Államokba menekült csehszlovákiai politikusok között folyó veszekedések, melyek arra vezettek, hogy a Free Europe, Inc., most átszervezi képviseletüket, eljutottak egy amerikai világlap, a republikánus N. Y. Herald Tribune hasábjaira is. Dr. Hubert Ripka, néhai Benes elnök egyik legbensőbb hive, Benes egykori vezető brünni napilapjának a Lidové Novinynek fő­­szerkesztője és 1945 utáni miniszter a Herald Tribune február 18-iki számában a szerkesztőhöz intézett hosszú levélben elcsépelt, naiv ta­nácsokat adott Amerikának, miként szabadíthatná fel békés utón a rabországokat. A lap február 26-iki számában, ugyancsak a szerkesz­tőhöz intézett hosszú levélben megszólal Joseph Kalvoda, a Cseh Keresztény Demokrata Union menekült szervezet elnöke és tiltako­­kozik az ellen, hogy Ripka a felszabadítás kérdésében tanácsokat adjon Amerikának. Vádaskodik, hogy Ripka, mint miniszter 1947-ben a minisztertanácson az ellen szavazott, hogy Csehszlovákia részt­­vegyen a Marshall tervben. Ezenkívül egész sor más vádat is han­goztat Ripka és barátai múltja és jelene kapcsán.. . . Ne beszéljen Ripka, — írja végül Kalvoda, — a szabadság------ ■ ......................■■■■ —■ ---- ■■ ■ - ■ ■ ■■ ----- -................. és emberi méltóság védelméről, hiszen mint csehszlovák miniszter a szabadság és emberi méltóság ellen dolgozott a szudetanémetek és MAGYAROK CSEHSZLOVÁKIÁBÓL VALÓ KIŰZÉSE ÉS A MEGTORLÁSI TÖRVÉNYEK ÜGYÉBEN”. Ezúttal nem mi mondjuk, hanem saját honfitársuk olvassa Rip­­káék fejére a magyaroknak az ősi rögről történt elkergetése és a “megtorlási” törvények bűnét. . . . 9 9 9 Ripka a Herald Tribune március 11-iki számában válaszol. Hosszan mosakszik és egyenként foglalkozik mindegyik váddal, — de egyetlen szava nincs a magyarok kiűzése és a “megtorlási” tör­vények ügyében. Néma beismerés? Magatartása, az a körülmény, hogy az emigrációban sohasem jutott eszébe, hogy kifejezze sajnálatát és meg­bánását ez igazságtalan és embertelen üldözésekben való szerepe miatt, nem erre mutat. Valószínűbb, hogy szóra sem tartja érdemes­nek a vádat, hiszen csak idegen nemzetiségüekről, magyarokról van szó. . . Mindenesetre fölötte jellemző! WICKHEM STEAD FEJFÁJÁRA. Angliában, 84 éves korában elhunyt Wickham Stead, a lon­doni Times és más angol lapok sok éven át volt szerkesztője, aki an­nakidején könyveivel is nagyszabású propagandát fejtett ki az Osztrák Magyar Monarchia és Magyarország feldarabolása céljából. Wickham Stead az első világháború előtt, alatt és után Anglia egyik legtevékenyebb tekintélyes újságírója volt. írásaiban, melyek francia és olasz lapokban is megjelentek, lényeges politikai változá­sokat és újításokat propagált és értük makacsul hadakozott. Sajnos, nem a tárgyilagosság eszközeivel, hanem erős elfogultsággal tette ezt és nagy írói készségét olyan ügyekért való harc szolgálatába állította, amelyekről mihamar kiderült, hogy nem segítették az igazság érdekét és az emberiség békéjét. Különösen a magyarországi “nemzetiségi elnyomás” meséivel dolgozó, hataloméhes nemzetiségi agitátoroknak ment lépre és Magyarország ellen sok bűn terheli emlékét. A N. Y. Times hosszú megemlékezésében részletesen ismer­teti hat évtizedes újságírói és politikai tevékenységét és annak a szá­zad első két évtizedére eső, legaktívabb időszakáról megállapítja: “Az első világháború utáni párisi konferencián egyes, az Osztrák Magyar Monarchiával összefüggő kérdésekben súllyal birt szava és hozzájárult a Napóleontól feldúlt Európa békéjét egy szá­zadra biztositó Ausztriának kis országgá való lefokozásához. Ennek a lépésnek bölcsessége" felett a tudósok még mindig vitatkoznak, de az ezt követő történelmi időkre való kihatása tagadhatatlan . FT. PINTÉR SÁNDOR. Dr. Gehring toledoi katolikus püspök nagyemlékű Msgr. Eör­­dögh Elemér helyére a toledoi ma­gyar egyházközség plébánosául Ft. Pintér Sándort nevezte ki. Az ünnepélyes beiktatás március hó 18-án volt a toledoi Szt. István plébánia-templomban. Ft. Pintér Sándor a veszprémi egyházmegye papja volt. Mind­szenty bíboros, akkori veszprémi püspök küldötte ki magasabb teo­lógiai tanulmányainak elvégzésére Freiburgba, Svájcba, ahol kiváló eredménnyel végezte el az egyete­met. 1948-ban Msgr. Eördögh prelátus meghívására jött ki Ame­rikába és kilenc évi apostoli, fá­radhatatlan munkával kiérdemelte püspöke kinevezését. Ft. Pintér Sándor a legfiatalabb amerikai magyar plébános. A nán­dorfehérvári győzelem irodalmi megörökitésére háromszáz dollá­ros pályadijat tűzött ki hontalan Íróink, költőink támogatására. Ft. Pintér Sándorban az ameri­kai magyarság fiatal, képzett, nagylátókörü, építő erőt kapott. Isten áldását kívánjuk életére és munkájára! A KANADAI MAGYAR HELIKON HAZAFIAS ÜNNEPSÉGE. A kanadai Magyar Helikon március 15-én a torontói Magyar Házban, 245 College St., nagysi­kerű ünnepélyt rendezett március 15-ike és a nándorfehérvári győ­zelet ötszázéves évfordulója alkal­mából. Bevezető beszédet Hornyánsz­­ky Miklós, a kanadai Helikon el­nöke mondott. A nándorfehérvári győzelem emlékét Nt. dr. Harsá­­nyi András méltatta magvas és lendületes beszédében. Cserépy László filmigazgató bemutatta Szent István királyról készült s a velencei film- ünnepségeken ki­tüntetett hangos filmjét, amelynek szépsége és mondanivalói maguk­kal ragadták a nagyszámú közön­séget. Az ünnepség hatalmas si­kerére méltán büszke lehet a ka­nadai Helikon. CSENDŐRNAP. A magyar királyi csendőrség fennállása 75-ik évfordulója alkalmából február 12-én szép ün­nepség volt New' Brunswickban, N. J., Horváth Sándor és Földes Domokos rendezésében. Az ünnep jelentőségét Zalatnay János mél­tatta. Beszéltek még Horváth Sándor, dr. Ágh László, Bodnár Gábor és Samay Ödön. Bittó Gyula költeményeit olvasta fel. Eőryné Pauk, Margit és Gödry Julia hazafias dalokat énekeltek nagy hatással. CENTRUM PRESS Könyv- és papirkereskedés, modern nyomda 1578 EGLINTON AVE., WEST Toronto, Ont. Canada, a Krónikára előfizetéseket elfogad

Next

/
Oldalképek
Tartalom