Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-15 / 3. szám
2 “K R Ó N I K A” 1956 március. útmutatásnál indul cl a haladó közös élet. AZ EGYHÁZ AZ EMBERI ÉS NEMZETI JOGOK SZOLGA LATÁBAN. Az Egyház küldetésénél fogva az emberi és nemzeti értékek szolgálója. A liturgiában leomlik minden rend- és rangkülönbség. Az oltár körül a legigazibb egyenlőség és a legszentebb testvériség valósul meg. Az egyházkormányzatban sincs különbségtevés. Rabszolgákból pápák is lettek. Az Egyház mindenkor igyekezett a társadalmat arra nevelni, hogy minden ember Isten adta méltóságát elismerje. Ennek egyik bizonysága az a levél, amelyben IV. Kelemen pápa 1266 január 21-én kéri IV. Bélát, hogy Timótot, bár alacsony származású, ismerje el zágrábi püspöknek. Ugorjunk egyet a történelemben. A 16. század végi felfedezések nem egyszer a bennszülöttek leigázására vezettek. Védelmükre elsőnek az Egyház sietett. A domonkos Vittoria a keresztény hites erkölcstan nevében hirdeti a bennszülöttek emberméltóságát, egyéni és nemzeti jogait. Ismét lépjünk át századokat. XIII. Leó a “Rerum Novarum”-ban a kapitalista kizsákmányolás, XI. Pius a “Mit Brennender Sorge’’-ban a faj, XII. Pius a “Summi Pontificatus”-ban és különösen 1942. karácsonyi beszédében a totális állam ellen védi az elnyomott embert. Faulhaber, Serédi bíborosok a zsidódeportálás ellen, Mindszenty pedig a svábok kitelepítése ellen emelte fel tiltakozó szavát. New York kardinálisa a négerek egyenjogúsítását sürgeti. Korunk az önkényuralmi rendszerek garázdálkodásának korszaka. Ezek egyrészt elszakítják az embert méltóságuk Gyökerétől, elkobozzák személyiségük veleszüleletett jogait, a faj, állam és osztály rabjává süllyesztik. Másrészt pedig megtagadják a népeket is öszszekapcsoló egyenlőség-testvériség-jog rendjét. Önmagukat uralkodásra hivatottaknak játsszák ki, másokat szolganépekké minősítenek, sőt, nem egynek létjogát is tagadva, kiirtásra Ítélik. Ebben a kíméletlen barbárságban az Egyház különösen éber őrzője az emberiség alapértékeinek. Elég XII. Pius pápa karácsonyi rádiószózataira gondolnunk, vagy a villámháború győzelmeitől elbizakodott hitleri csapatoktól megszállt Belgium-HoIlandia-Luxemburg uralkodóihoz 1940. május 10-én intézett táviratokra, amelyekben XII. Pius az erőszak félelmétől elnémult Európában egyedül tiltakozott az Isten adta nemzeti jogok megsértése ellen. Különben pedig napjaink csődjének gyökeres orvoslásaképen állandóan sürgeti az emberiség visszatérését a közös Atyához, aki az emberméltóságnak, egyéni-nemzeti jogoknak, valamint az emberi együttélés békéjének forrása és záloga. A visszatérést, barbárból emberré, emberből istenszabásu emberré válást ezért tette ismételi intelmeiben a végveszélybe jutott nemzedékünk elodázhatatlan kötelességévé. PRO DEO ET LIBERTATE. Az eddigiekből világos, hogy a minden emberre és népre egyformán kiterjedő jogokat, a szabadság-egyenlősg-testvériség eszményeit nem forradalmak és szabadsághősök találták ki, hanem a Teremtő irta az emberszivekbe, Krisztus szerezte vissza és az Egyház az őrzőjük. Március Idusa tehát nem koreszmék ünnepe, nem magyarkodás, Habsburg-szidás, vagy a forradalom dicsőítésének alkalma, hanem evangéliumi jogok ünnepe. 48 magyarjai a legembenbb és legkeresztényibb jogok harcosai. Ezért tette az első március Idusán Petőfi nemzete nevében a szabadságesküt Istenre, ezért vívják az egyén és nemzet Isten adta jogaiért szabadságharcukat a legnagyobb zsarnokot, a sátánt tipró Asszonynak, hazánk Pátronájának “máriás” lobogói alatt pro Deo et libertate. Épen ebben rejlik március Idusának 100 év múltán is elévülhetetlen tanítása, amely elsősorban feladatvállalás: az örök keresztény elveknek és eszméknek kell harcosaivá szegődnünk, ha a világ s benne hazánk jobb ügyét akarjuk szolgálni. Eléggé tapasztaltuk, hogy egyéni-nemzeti jogok, szabadság-egyenlőség^testvériség a Teremtő elgondolta tisztaságában és teljességében csak ott valósulhatnak meg, ahol hisznek Istenben, az élet legfőbb Törvényhozójában. Hiába a legszentebb jogok és eszmék törvénybeiktatása a francia forradalomban vagy a magyar köztársaság alkotmányában, hiába az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának bevezető nyilatkozata, hiába az UNO gazdasági és szociális Bizottságának emberi jogok Kodexe, hiába Karfákban - Atlanti Charta ~ való lerögzitése, Isten nélkül, vallas erkölcsi alap nélkül csak forradalmi jelszó és veszedelmes hazugság, ahogy Auschwitz, Dachau Mauthausen, Katyn, Szibéria és a demokrácia álarcában közeledett ujbarbárság embertelenségei bizonyítják. Ezért az ateizmus lélekfojtó es szabadságot elkobzó végveszélyében különösen fontos az Istenhit elmélyítése a szivekben és az Egyház munkájának igénylésé. Minél jobban helyet kap Isten az élet minden fórumán, minél inkább teret engedünk az Egyház áldásos működésének, annál inkább sikerül oly emberhez méltó eletet teremteni, amelyben e jogok es eszmék nemcsak ajkon hordott megtévesztő frázisok lesznek, hanem a Teremtő szándéka szerint megilletnek mindenkit s amelyekhez törvényes ok nélkül senki sem merészel hozzányúlni, 1956-ban a “Talpra magyar, hiv a haza, itt az idő, most vagy soha!” 1848 keresztény eszméinek megalkuvásnélküli vállalására szólítja Pusztaszer-Aranybulla -Tripartium - Rákóczi népét. De március Idusa nemcsak feladatot jelent, hanem BIZTATÁST is. Az elnyomás és szolgasors soha nem gondolt embertelenségében Istentől kapott jogaink elrablása az Égre kiált. A magyar feltámadásban és az elnyomott népek felszabadulásában való törhetetlen hitünk ezért nem álom, nemcsak Nyugat segítségén alapszik, hanem mindenekelőtt abban a szent me99yó'ződésben, amelyet épen 48 példáz nekünk, hogy Istent és az igazságot ideig-óráig lehet tagadni, de megsemmisíteni nem. Ügyünk Isten ügye, mellettünk az igazság ereje. Harcunk ma is, mint történelmünkben mindig, pro Deo et libertate! Ezért hazátlanságban, a szolgaság bilincseiben s a nemzetet elnyelő sir szélén is az uj honfoglalásra és országépitésre elhivatottak rendületlen bizakodásával újítja meg Szent István megfogyott, de meg nem tört népe a hősi elődök szent fogadkozását: “A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” DR. MIHÁLYI GILBERT O. Praem. Nándorfehérvár jubileumi üzenete Irta: P. SZELÉNYI IMRE teológiai tanár, szkv. táb. főlelkész. Tagadhatatlan tény, hogy a haza és a nemzet az isteni Gondviselés alapján fiziológiai, erkölcsi és szellemi egység a történelmi küldetés titkos világában! Ezért lehettünk: Kárpát-nép, Nyugat védői és a Kereszténység védőbástyái! Ezek nemcsak személyektől kapott kitüntető, emberi titulusok, de a történelmi helytállásunk, hősi szolgálataink és nemzeti önzetlen áldozatainknak reális és méltó megállapításai, tisztelt tényei és történelmi cselekedetek. Más szóval: harcaink, erőfeszítéseink a civilizáció és a kultúra védelmében, nemcsak nemzeti létünket és jövőnket védték, de mint nép, az egyetemes emberiségnek és kultúrának is szolgálatokat tettünk! Vagyis nem voltunk soviniszták és nacionalisták, mert távolabb láttunk s nem az izolacionisták önző és számitó kitéréseivel huztuk és nyújtottuk életünket az áldott Dunavölgyében! Helytálltunk, mert nemzeti küldetésünk tudata élő valóság volt, nemzeti rátartiságunk tényeken és tényekben gyökerezett s áldozataink tüzében és fényében izzott tisztává; mit magyar öntudatnak, magyar világszemléletnek neveztünk! Ha most történelmi távlatba állítjuk be hősi múltúnkat, úgy az örök természtjog alapján megtaláljuk őseink bölcs tömörülését és e9Ységbe kovácsolódását a Vérszerződés nemzeti-szertartásában, jogi aktusában. A hét törzs, hét vezére belátva a jövő véres és küzdelmes távlataiba, határozottan döntöttek jogi alapon, hogy Árpád a főhatalom képviselője (eszmei és akarati döntések!) és a serlegbe csurgatott vezéri vér a törzseket, most már fiziológiailag is egyesítette! Amúgy is egyenes ágon leszármazott, avagy befogadott (kabarok) törzsekről volt szó! így a nemzeti egység megteremtéséhez szükséges feltételek, mint: terület, nép, szellem, vezetős^9- (jogi keret) anyagi javak, törvények és a cél, mind meq voltak! Árpád, mint törzseink megválasztott vezére kettős alapon vezethette népét: 1. mint népének vérségi vezére, egyetemes atyja, törzseink valamennyi tagjával: apáival, anyáival, gyermekeivel szerves és fiziológiai egységben volt. 2. mint megválasztott és elismert vezér, államfő, kapott hatalmánál fogva erkölcsileg és hatalmi adottságával irányította és egyesítette népét! Magyar és magyarok közt, de kimagaslott közöttük emberi tulajdonságaival is s igy, mint vezéri, elsőszülött, fajának mintaképe, törzseinek éltető eleme növelte és erősítette uj nemzetét! Ez a természetes és emberi jogialkotás és törzsi együttes emelkedik fel Szent Istvánban a természetfeletti megszentelődés magasába, akiben a keresztényi hitnek erői és áldásai, eminens módon bontakoztak ki és termelték ki az ideális magyar, keresztény király, államfő s megszentelődött magyar ember karizmos értékeit. II. Szilveszter pápától kapott koronával és adott kiváltságaival (apostoli király, kettős kereszt, püspökségeket alapitó egyházi joga) a nyugati keresztény világ jogi elismerését is megkapta! A küldött Koronát kevesen értették meg és még napjainkban is, csak nemzeti fejlődési alapon igyekeznek a Szent Koronának jogi alapokat adni, amelyben a nemzet szuvereniása és függetlensége van jogilag kidolgozva. Mi elfogadjuk a nemzeti látás későbbi megérzéseit is, de sokkal mélyebb jogi-alapot Iátunk a Szent Koronában! Szerintünk a II. Szilveszter pápától küldött Korona szellemi hagyaték, szellemi kapcsolat, azzal, akitől minden jog származik, Istennel, aki természetfeletti hatások eszközévé tette és Krisztus Helyettesén keresztül küldötte. Csakis, ezt akarta a nagy II. Szilveszter pápa kihangsúlyozni, annál is inkább, mert Apostolnak nevezte, püspökségeket alapitó jogkörrel is felruházta, kettős keresztet vittek a magyar apostoli király előtt! Innént érthető a magyar Hercegprímások zászlósúri jogköre is! Ezt később, sokan nemzeti, jogi kegynek, elismerésnek tüntették fel. Asztrik: királyt koronázott! Ezt, mint apostol-utód, mint esztergomi érsek végezte! Az apostolutód, a pápa szavai után: Apostolt koronázott a magyarok királyává! A testi-lelki összetett természetünk és nemzeti küldetésünk, valami felemelő ideálokban egyesültek igy, ami felett hosszú évtizedekig őrködött a szent magyar, az apostol magyar és a jövőbe látó magyar! Szeretetének és kegyeletes életének jósága, áldásai és harcai természetszerűen átáradtak az intéger nemzetre és mindarra, amit kultúrának, szellemnek, világnézetnek, hazaszeretetnek, jövőbiztosításnak és területi civilizációnak, magyar mentalitásnak nevezünk! A következő századok titokzatos módon tovább hordozták és éltették a nemzetet s minden bajban az ö szelleme lehelt belénk hitet, adott erőt és bizalmat, ha baj volt! így kristályodott
