Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-12-15 / 12. szám

I 4 "KRÓNIKA' 1956 december. dett meghunyászkodásnak, össze­harapott ajkaknak és csak titkon összeszoruló öklöknek ideje min­denkorra véget ért. A magyar nép Istenhez imádkozik, szüntesse meg árva egyedüliségét az Ö törvé­nyeiért való tusában, küldjön szo­lidáris társakat szent küzdelméhez 6 addig továbbra is eltökélten száll szembe rabtartóival és azok ügynökeivel. És kétségtelen, hogy nem lesz többé “rend”, nyugalom, zavartalan kormányzati lehetőség semmiféle Quisling-kormány alatt, amig a Szovjet és kreatúrái szá­mára teljesen lehetetlenné nem válik az ország életének normali­zálása, úgy hogy kényszerülnek feladni az országot, melynek szí­vós, kemény ellenállása legyőzhe­tetlen. Mint Ottó örökös-király Írja e lap első oldalán közölt egye­temes világpolitikai és történelmi látókörű levelében, a magyar harc az eljövendő dolgok első jelenete s nem egy tragédia utolsó felvo­nása! * * * Nagy Imrével az oroszok ugyan­azt a tőrbecsalást vitték végbe, mint Maiéter Pállal, a forradalom katonai vezetőjével. Kádár szin­­leg tárgyalt vele és rábírta, hogy elhagyja a jugoszláv követséget, amely neki és hívei szükebb kö­rének menedéket adott, aztán a kapu előtt az oroszok elfogták és Romániába hurcolták. A budapes­ti Központi Munkástanács azon­ban kitartott Nagy Imre minisz­terelnökségének, az orosz kivonu­lásnak, semlegességnek és szabad választásoknak követelése mel­lett. Kádár erre elfogatta a Köz­ponti Munkástanácsnak ötven ve­zető tagját s a vidéki munkataná­­csők tagjai közül is letartóztattak mintegy százat. A Központi Munkástanács újabb általános sztrájk fenyegeté­sével követelte szabadonbocsájtá- 6ukat, Kádár azonban azzal felelt, hogy letartóztatta elnökét, a 23 éves Rácz Sándor gyári munkást és adlátusát, Bari Sándor tanács­tagot, egyben pedig feloszlatta a budapesti és a többi vidéki körzeti munkástanácsokat. Kihirdette az ostromállapotot is azzal, hogy mindenkit akinél fegyvert talál­nak kivégeztetnek. A Központi Munkástanács azonban nem vette tudomásul feloszlatását és tovább­működik. Mitöbb 48 órás általá­nos sztrájkot hirdetett, amelyet a munkásság közel száz százalékban betartott, sőt a legtöbb üzemben egy két nappal meg is toldott. Most pedig továbbszabotál az üzemben ülő-sztrájkkal s más erő­teljes módszerekkel. Nincs és nem is lesz igazi termelés, visszatérés a régi kerékvágásba! Mintegy húszezer főnyi forra­dalmi szabadcsapatok a budai hegyekben Borsódban, Egerben, Zemplénben, Baranyában, a Ba­konyban, Mecsekalján és egye­bütt rajtütő éjszakai támadásokkal zavarják a bitorló Kádár rendte­remtő próbálkozásait, sokhelyütt gátolva, visszavetve e nemzet­áruló törekvéseit. A bitorló hóhér­rendszernek nem lehet többé nyu­godt perce sem nappal, sem éjjel! lenkov, Mikoyan látogatásai és erősen tartja magát a hir, hogy tulajdonképen nem Kádár, hanem Serov, az orosz politikai rendőr­ség Budapesten tartózkodó, hír­hedt főnöke vezeti a kormányt. Mintegy 30,000 forradalmárt va­súti vaggonokban elszállittatott Szovjet területre, de az Egyesült Nemzetekben es világszerte fel­hangzott viharos felzúdulás kö­vetkeztében állitólág visszahozat­ta őket. Most pedig újabb hírek járnak, hogy több ezer forradal­márt dunai hajókon szállítanak Romániába. A terror ismét sztálini stílust és arányokat ölt. Ráczot és Barit a sztrájk dacára sem en­gedték szabadon. Úgy lehet, őket is külföldre hurcolták el. Aki nem engedélyezett gyűlésen résztvesz, öt évi börtönnel büntethető. Aki nem megy vissza a munkába, el­­bocsájtottnak tekintik. Aki pedig nem dolgozik eleget, csak a mun­kájához mérten kap bért. A bányászok több héten át sztrájkoltak, majd csak a saját szükségletükre dolgoztak és to­vábbra is a normálisnak alig har­madrészét termelik. Senkisem ad­ja be a derekát és mindenki a ma­ga helyén törekszik szivvel-lélek­­kel aláásni a halálosan gyűlölt muszkavezetők uralmát! Kádár újabban arra az időre “amikor a rend helyreáll”, ígéri, hogy választásokat fog tartani és nemkommunistákat is felvesz majd kormányába. Ez “engedmények” semmit sem jelentenének. Krus­­csev mondta félévvel ezelőtt hogy nem baj, ha a kormány nem áll csupa kommunistából, fő csak az, hogy a vezetés, a kulcstárcák kommunisták kezében legyenek, a többi miniszterek lehetnek nem­kommunisták is, ha — nem aktív kommunista ellenesek. Kádár ter­ve ezzel nincs ellentétben. Kádár maga mondja, hogy az egyetlen, közös listával tartandó “választásokon” csak olyan pár­tok vehetnének részt, amelyek nem antikommunisták. Tehát ha pél­dául Mindszenty bíboros égisze alatt alakulna egy nemzeti párt, miként annak terve Nagy Imre párnapos miniszterelnöksége ide­jén nyilvánosságra került, nem szervezkedhetne szabadon és nem vehetn részt a “választásokon.” Minden «párt, amely nem fogadja el érinthetetlen alkotmányos szent ségnek a felerőszakolt bolsevizálá­­sokat, nem létezhetne. Csak eunuch-pártok létezhetnének. Mint ahogy az u. n. “Hazafias Front” Rákosi idején, kommunista vezetés alatti “egység-alakulat” keretén belül is mint csatlóspárt, "tovább létezett” a kisgazdapárt s paraszt­párt, úgy az újjászervezett “Haza­fias Front” közös listájával ren-, dezett “választás” után ál-életet folytathatnának most is, csak épen valamivel láthatóbban, de lénye­gileg továbbra is mint kollaboráló, együttműködő, a legfontosabb ügyekben fejbólogató csatlóspár­tok, akik tessék lássékból esetleg valami jelentéktelen miniszteri tár­cát is kapnának a nép megtévesz­tése kísérletének céljából. Ez tehát nem jelentené a kommunista dikta­túra és az egypárt rendszer igazi megszüntetését, hanem csak a Fej­bólintó Jánosok reaktíválását. Ká­dártól, vagy bármely más Mosz­kvát szolgáló kormánytól mitsem vár a magyar nép. Nem “enged­ményeket” kér tőlük, hanem pusz­tulásukat áhitja és — munkálja ... * # * December elején két napon át Budapest leányai és asszonyai vo­nultak fel az Ismeretlen Katona emlékművéhez a Szovjet tankok jelenlétében, kezükben nemzeti szinü virágokból kötött, kis csok­rokkal, hogy a szabadságharc elesett névtelen hősei emlékének áldozzanak. Némaságában L so­katmondó, forradalmi tüntetés volt ez é§ a második napon kis női kül­döttségek törtek maguknak utat a tankok között a budapesti U. S., angol és francia követségekhez, hogy előadják a magyar nép per­döntő, tényleges segítséget sürge­tő kérését. Mily csodálatos ma­gyar női bátorság, nem kisebb, mint a tankokkal szembeszálló, if­­jaké, férfiaké! “S népek hazája, nagy világ, Hozzád bátran kiált: Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” * * * Budapesten egymást követik a moszkvai vezérek, Suslov, Ma­Minden keresztény országnak ott volna a helye... Még áll a magyar szabadságharc, még nem bukott el, de a gyil­kosok nemzetirtó munkáját nem zavarja senki. Gyilkolhatnak, rabol­hatnak, becstelenithetnek ahogy barbár kedvük tartja. Hát nem ég­bekiáltó halálos bűn ezt tétlenül nézni? Ez a szabadságharc nemcsak a magyar nép szabadságáért in­dult, de indult a megtámadott Krisztus védelmére is. Ebben a harcban pedig ott kell lenni minden keresztény országnak. Ezt parancsolja a kereszten függő Krisztus és ezt parancsolja gyermekeink jövője és boldogsága. Tudni kell minden józanul gondolkodó embernek, hogy a béke jelszavának hangoztatása mögé húzódó tétlenség végül is megbosszul­ja magát. Ki tudja, hogy néhány év múlva nem-e a Síitán erői törnek rá az egész világra, de akkor már a győzelemhez szükséges minden feltétel birtokában. . . Az nem megoldás, hogy a menekülők ezreinek védelmét nyúj­tanak és egyes országok befogadják. A magyar nemzet élni akar. Újra szabad magyar akar lenni. Ott akar élni és ott akar meghalni, ahová az Isteni Gondviselés ezer esztendővel ezelőtt állította. Ne abban segítsünk, hogy idegen országokat töltsenek fel ve­le, ahol előbb-utóbb elveszti magyar jellegét és talán beolvad a min­den nemzeti tradíciót megsemmisítő nemzetköziségbe. Segítsük országából kiverni a zsarnokság gyilkosait. Adjuk vissza elrabolt jogait és szabadságát. Nincs magyar öröm a mai karácsonyestén. A betlehemi kis já­szol elé nem a győzelem babérkoszorúját és nem a szabadság aranyát és mirháját visszük. Bánatunk kelyhében a magyar ifjúság kihullott vérét emeljük az ég felé, mint Istenhüségünk méltó zálogát. És mit visz Nyugat? A felelet lesújtó. Lehet, hogy hamar mon­dunk ítéletet és talán türelmetleneknek látszunk. De lehetünk-é tü­relmesek, amikor tudjuk, hogy magyar testvéreink példátlan hősies­séggel élet-halál harcukat vívják, hogy az emberiség békéjét, szabad­ságát és karácsonyát megváltsák. Most, amikor karácsonyt ünnepelsz, Nyugat, jusson eszedbe, hogy Jézus születésnapját csak azok ünnepelhetik méltóképpen, akik Jézushoz tartoznak és jézusi lelkülettel állanak felebarátaik és ember­testvéreik megsegítésére. Nem törődve azzal, hogy ez tetszik-e a Sá­tánnak, avagy nem tetszik. A magyar nép vére aranyát viszi a Kisded betlehemi jászola elé. Ez csak úgy lesz hatékony kiengesztelés a Nyugat számára is, ha segítségére siet és győzelemre segíti megkezdett harcában. Ha igy lesz, ha a betlehemesek Jézust dicsérő énekeit nem za­varja többé rabláncok csörgése és gyilkos harckocsik félelmetes dü­börgése, akkor a jövő karácsony az egész keresztény világ örömteljes ünnepe lesz! Karácsony, 1956. New Orleans. CSIGHY SÁNDOR. SEGÍTSÉG A SZABADSÁG­­HARCOSOKNAK. Az Indianapolisi Magyar Kör egy szívvel és lélekkel karolta fel a hős magyar ifjúságnak Szabad­ság Harcát. Dózsa Andor ezredes megrázó rádió és televízió referá­­dái után két hatalmas angol cikk­ben méltatta az ifjúságunk, mun­kásságunk és katonáink elszánt erőfeszítéseit. Megindult a vér­pénz és ruhagyűjtés, nélkülöző magyar véreinknek. November 4-én a Szt. Péter és Szt. Pál ka­­tedrálisban volt hálaadó és kö­nyörgő szent mise. P. Szelényi Imre teológiai tanár, szkv. tábori főlelkész történelmi távlatba állí­totta be. a magyarságnak drámai felkelését szabadsága kivívása ér­dekében. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI - KAPHATÓI MERTL JÓZSEF magyar hentesnél RHinelander 4-8292 1508 Second Ave. New York

Next

/
Oldalképek
Tartalom