Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-10-15 / 10. szám
VOLUME XIII. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N. Y„ 1956 OKTÓBER. NO. 10. SZÁM. A Suez-kérdés és korunk nemzetközi problémái (E cikk a szeptemberi lapzárta után érkezett, de elvi megállapításainál fogva nem vesztette el időszerűségét.) Nem a Suez-kérdés napi-politikai vonatkozásával foglalkozunk. Mi a probléma mélyére akarunk nézni. A Suez-krizissel kapcsolatban rá akarunk mutatni a nemzetközi élet gyökérproblémáira, amelyeknek ez időrendben egyik legutolsó, de igen akut megnyilvánulása. A SZERZŐDÉSEK SZENTSÉGE. A mindennapos élet az adott szóhoz való hűségre, az ígéret teljesítésére, a szerződésben vállalt kötelezettségek megtartására épül fel többek között. Ugyanígy a népek között való életben is elengedhetetlen követelmény a szerződések becsületes megtartása. “Pacta sunt servanda“ természetjogi szabály, mindenkit kötelez. Természetesen módot kell találni a szerződések módosítására, amennyire erre szükség mutatkozik, de a vállalt kötelezettségnek egyoldalú, önkényes felbontása nem fogadható el törvényes eljárásnak. Ha az emberek nem tartják meg adott szavukat, akkor bizonytalanná válik a mindennapos élet. Bizalmatlanokká válunk azzal szemben, aki felrúgja a megállapodást. Akivel pedig bizalmatlanok vagyunk, azzal bizony nehéz normális társadalmi életet élni. Ugyanígy van ez a népek közt is, de sokkal veszélyesebb, mert ez lehetetleníti a népek közti normális életet, ami mindig a háború veszélyét hordja magában. Téves az a felfogás, amely az államnak abszolút szuverénitást tulajdonit s igy a saját akaratával vállalt szerződést akkor bontja fel, amikor érdekei ezt úgy kívánják. Az állam nem abszolút szuverén, az államnak sem szabad mindent. Mi lenne, ha az állam bármit cselekedhetnék s az mind törvényes lenne csak azért, mert az állam teszi azt. Az államot is köti a természetjog, amelynek egyik legelső előírása mindenki számára: tartsd meg az adott szót, pacta sunt servanda! Nasser máról-holnapra egyoldalúan és önkényesen felbontott lejárta előtt 12 évvel olyan szerződést, amely nemcsak egy-két államot érint, hanem szinte az egész világot. Ezért ez az erőszakos aktus alapjában renditette meg a nemzetközi élet amugyis megbolygatott egyensúlyát. Kivezető ut csak az lehet, hogy az államok elismerik a minden állami megegyezés előtt is létező és kötelező természetjogi jogrendet, amely természetesen nemcsak Nassert kötelezi, hanem mindenkit kivétel nélkül! Ezért is ir a New York Times ezekben a kritikus napokban a szerződések szentségéről. A világnak saját tragédiájában rá kell eszmélni hogy a megtagadott s kisemmizett erkölcsi erők a világbéke egyik tartóoszlopa. OSZTATLAN VILÁG - OSZTATLAN BÉKE. A Teremtő alkotta az embert, a népeket és a nemzeteket. Ő akarta az ember társas természetében az államot is, az emberi társadalom politikai szervezetét. Épen ezért minden államot megillet a Teremtő akaratából függetlenség, szabadság. Ezeket nem hathatós földi szövetségestől kapták, tehát nem is rabolhatok el. Ugyanakkor az emberi nem egy. A Teremtő a különbözösség mellett ezt az egységet is akarta. Ez az egység, a népek egymásrautaltsága, egymástól való kölcsönös függése, anyagiakban-szellemiekben-erkölcsiekben egyaránt, ma már letagadhatatlan tény. Az egymástól legmesszebbre lakó népek is egymás szomszédjaivá váltak. Ha akarjuk, ha nem, a dolgok a világban egymással összefüggenek, minden kérdésnek nemzetközi kihatása van. Korunk egyik nagy problémája — épen azért, mert a kötelező egység mostanában lett annyira nyilvánvaló — az egység és különbözőség, a szolidaritás és szuverénitás, az egybetartozás és függetlenség közt a harmónia és a helyes rend megtalálása. Korunk egyik nagy problémája az önérdek és az egyetemes közjó kapcsolatának és helyes viszonyának megtalálása. A megoldás csak egy lehet: a kettő nem ellentétes, sőt egybetartoznak, egymást kiegészítik, tökéletesítik. Egyik a másik nélkül alig létezhetik. A kettő mint rész és egész nem megsemmisítik egymást, hanem kölcsönösen feltételezik és megkövetelik. S mivel a közjó mindig előbbre való az egyéni jónál, épen ezért a nemzetközi közjó szempontjai nem sikkadhatnak el az államok eljárásaiban és megtartásában. Nasser önkényesen felbontotta az 1888-i szerződést, bekebelezte ezt a nemzetközileg oly fontos viziutat ( a suezi csatorna nemzetközi jellegét már az 1866-os egyezmény is előírja: “A csatorna békében és háborúban egyaránt nyitva marad és szabad mindenki számára és sohasem lesz zár alá vetve”) és ezt azzal okolta meg, hogy jövedelméből épiti meg az asszuáni gátat. Itt megint megsérült egy olyan alapelv, amely a népek életében"' elengedhetetlen: az egyetemes közjóhoz való igazodásnak kötelezettsége. Itt tehát nem csupán Anglia és Franciaország érdekéről van szó, a franciáknak Nasser ellen Algír miatt is érzett ellenszenvéről, hanem a népek közösségének érdekéről, amelyet manapság a szertelen soviniszta önérdek veszélyeztet. Nassernél is ez az eset: ezért ellenzi görcsösen a csatornának nemzetközi hatóság vezetése alá való helyezését. Itt is csak egy a kiút: vissza kell térni a Teremtő világrendjéhez és tudomásul kell venni, hogy nem önmagunk vagyunk a földön, hanem testvéreket is adott az Isten, akikért felelősek is vagyunk. Újra hangsúlyozzuk, ez nemcsak Nasserre áll, hanem kivétel nélkül minden népet kötelez ez a parancs! NYUGAT-KELET FARKASSZEMET NÉZ. Ne áltassuk magunkat, hogy elmúlt a “hideg háború”. Ne csapjuk be magunkat azzal a hiedelemmel, hogy Kruscsev Sztalin-gyalázó beszéde után immár minden jóra fordult. Ne örüljünk annak, hogy Moszkva gazdasági térre tette át akcióját, mert ha csak ez lenne, áthidalható volna. Az ellentét nemcsak katona-politikai, mert valahogyan csak ezen is lehetne segíteni. Az ellentét ideológiai s itt áthidalhatatlan a szakadék. A szovjet bolsevizmus homlokegyenest tagadja mindazt, amit a kereszténységéhez hűtlen Nyugat még aposztáziája ellenére is vall és hirdet: a materializmus felett álló spiritualista világ- és életrend valóságát. Nasser diktatórikus magatartásában, illetve az egész Suez-kérdésnek Moszkvával való benső összefüggésében újra megnyilatkozik Nyugat-Kelet mélyreható ellentéte. Nem az első (Korea, Indokina, Formoza, stb. megelőzték) és ki kell mondanunk: nem is lesz ez a legutolsó. A következő lépéseket már jó előre kitervezték, mint ahogyan a II. világháború alatt az 1945-ös és utána követt kező eseményeket. Meddig mehet ez igy? Ezt mi nem tudhatjuk. Egy azonban bizonyos, hogy az amugyis pattanásra érett húrokat a végtelenig nem lehet továbbfesziteni. Az az érzésünk, hogy a világ halad a lejtőn lefelé újabb tragédiája felé. Azoknak pedig, akik egyedül és kizárólag mindent a háborútól várnak, azt mondjuk: hát az I. és a II. világháború megoldotta a nehézségeket? Ugye nem! Sőt, sokkal nagyobb problémákat teremtett. Nekünk az az érzésünk, hogy Nyugat Yaltától és Teherántól kezdve —' hogy csak ezt említsük — bizonytalan, kapkodó, tétovázó, pillanatnyi szükségből szövetségesévé fogadta az emberiség ellenségét. Nyugat még nem találta meg önmagát! EURÓPA - ÁZSIA EGYÜTT VAGY EGYMÁS ELLEN. A Suez-kérdésben az európai és ázsiai rendezetlen viszony is megnyilvánul a maga komoly formájában. Ezek a közel- és távolkeleti népek a nemrég elnyert függetlenség meg nem emésztett élvezésében együtt éreznek s Nyugatnak majdnem minden eljárásában a régi “elnyomás” jelentkezését látják. A Suez-problémában is a nyugati javaslatot igy értelmezik. A megoldás ott keresendő, hogy Európa és Ázsia rászorul egymásra és a világbéke a kettő együttműködésére, nem pedig ellentét''”'" építhető csak fel. Ezt azonbar vább nem részletezzük, a londoni The Tablet augusztus 25-iki számában tárgyilagosan elemzi ezt a nagy problémát. A Suez-kérdés nem elszigetelt ügy, nem egy hirtelen előállott felette kényes eset, hanem a mai nemzetközi rendezetlenség egyik krónikus megjelenése. A fő dolog az, hogy ilyen esetekben ne csupán a felmerült kérdés helyi” bajait orvosolják, hanem h etőleg a problémák mélyére n> janak, mert csak igy lehet ezt nek a vésztüzeknek egymás ui i való fellobbanását megelőzni 5 világunkat tragédiájába sodro lejtőjén megállítani. Elenged tetlen alapfeltétel ehhez, hogy kivétel nélkül minden nép vallja és cselekedje azokat az erkölcsi elveket, amelyekre igyekeztünk rámutatni, mert ezek képezik a népek Teremtő akarta együttélésének egyetemesen közös alapjait. DR. MIHÁLYI GILBERT O. PRAEM. LEVELEKBŐL Sok-sok hálával és szeretettel köszönöm lapjuk állandó küldését. Bárcsak minél előbb itt lenne az idő, hogy jövendő királyunk, Ottó Őfelsége vezetésével, boldogabb jövendőre ébredne szegény leigázott Magyar Nemzetünk! Szent Ferences-köszöntéssel és üdvözlettel. Ausztria. Fr. Sárkuty Imre O. F. M.
